Risztov Éva: „Az olimpiai arany nem tart életben, nem főz helyetted kávét, nem fogja kivinni a szemetet”

„Tudom, hogy kizárólag én vagyok a felelős az életemért, akkor is, amikor nagyon rossz, és akkor is, amikor nagyon jó. A saját életünket csak mi rontjuk el!” – fogalmazott az idén 40 éves Risztov Éva, olimpiai és Európa-bajnok úszó az Eurosport Hullámcsend című podcastjében. Az egykori világklasszis sportoló karrierről, civil életről, útkeresésről is beszélgetett Késely Ajnával és Nagy Benjáminnal. 

Úgy érzi, sokat változott az élete, és olyan személyiségfejlődésen ment keresztül, ami folyamatosan építette és építi. 

Risztov Éva úgy véli, annak ellenére, hogy olimpiai bajnok, Európa-bajnok és világbajnoki ezüstérmes, mégsem úszósikerei éltetik. Pályafutása végén egy teljesen új civil karrierbe kezdett. „Kende-Hofherr Krisztinával dolgoztam együtt, ő volt a menedzserem. Amikor abbahagytam, személyi asszisztenst keresett, és mondtam neki, hogy szívesen leszek az. 

Én Risztov Éva vagyok. Elkezdtem asszisztens lenni, majd elkezdtem építeni magamat és rengeteg mindent tanultam. Ezen a létrán alulról kell építkezni, mert nagyon sok mindent alulról lehet megtapasztalni és utána szépen fel lehet jutni bizonyos helyekre. Én mindig azt gondoltam és azt mondtam magamnak, hogy én úgy szeretnék majd dönteni, hogy tudjam, hogy képes leszek-e arra az adott dologra. Sok olyat látok, amikor valaki valamit csinál és nem képes rá, de ezt már kívülről megmondod, hogy nem jó. Én nem ilyen akartam lenni”  – idézte fel azt, hogy milyen volt egy új területen kiteljesedni. 

Úgy érzi, hogy nem olimpiai bajnokként ment el dolgozni, és kért is mindenkit, hogy lépjenek túl azon, mert ezt az életet meg kell tanulnia, neki itt életben kell maradni. 

– fogalmazott. 

Risztov Éva most épp egy úszóiskolát vezet, de emellett műsorvezetőként és motivációs előadóként is dolgozik. Időközben képessé lett kívülről látni gyerekkori énjét. Ezt így idézte fel. 

Sem tehetség, sem adottság – érdemes megkérdezni Sós Csabát, az én technikám soha nem lesz kivetítve a Testnevelési Egyetemen, sokkal inkább az a szöveg lenne kiírva, hogy így ne. Rövid kéz, rövid láb, alacsony testmagasság, nem arányos testzsír-testsúly – ez egy egész karriert meghatározott, és nem feltétlenül tűnt úgy, hogy ebből majd olimpiai bajnoki cím születik. Nekem 12 évesen azt mondták, hogy menjek el súlylökőnek, mint hogy úszó legyek. Ez egy trauma volt, de köszönöm mindenkinek az ilyen szavakat: egyrészt azért, hogy csak egy percet is szántak az életükből rám, még akkor is, ha rosszat mondtak, mert általuk váltam azzá, aki most vagyok. Nagyon érdekes ez a mozi, mert már úgy beszélek magamról, hogy látom magamat kívülről, de közben nem érzem belülről, mert az már nem én vagyok.” 

Nyitókép: MTI / Lakatos Péter