Megszólalt a Loki kiválasztottja. Mégis, ki ez az El Maestro Debrecenben?
Mutatjuk, eddig hol dolgozott a DVSC új vezetőedzője, aki hozta a saját stábját. Kiderült, feleslegessé váltak-e Dombi Tiborék.
Nem elég, hogy a honi futball két patinás csapata évek óta az NB II.-ben szerepel, az utóbbi hetek sorozatos sikertelensége után a kiesés ellen küzdenek. Mi állhat a drámai visszaesés hátterében? A két klub korábbi játékosai segítségével kerestük a választ.
Kiss B. László és Vámos Tamás írása a Mandiner hetilapban.
Nyitókép: MW / Árvai Károly
A Vasas az előző idényben az utolsó előtti fordulóban bukta el a feljutást, amikor az ETO FC Győr elleni idegenbeli találkozót elveszítette. Ekkor már Gera Zoltán irányította az együttest, és bár nem sikerült az NB I.-be kerülés, senki nem számított arra, hogy a korábbi ferencvárosi legenda a következő szezonban már a negyedik forduló után távozik a Fáy utcából. Hiába kezdtek két győzelemmel és egy döntetlennel, az újonc Tatabánya elleni hazai vereség után közös megegyezéssel szerződést bontott a klub a szakvezetővel.
A Vasas korábbi bajnoka,Tóth Bálint elsősorban a kapkodásban, a gyakori edzőváltásban látja a visszaesés okát”
Ekkor még a negyedik helyen álltak az angyalföldiek, ám Pintér Attila érkezése után folytatódott a zuhanórepülés. A korábbi szövetségi kapitány három vereséggel rajtolt, s lapzártánkkor a tizenhat csapatos NB II. tizenharmadik helyén állnak, mindössze 3 ponttal előzik meg a kiesőzónában lévő Budapest Honvédot.
A Mandiner megkeresésére a Vasas korábbi válogatott labdarúgója, Kiss László elmondja, a kapkodást tartja a visszaesés egyik fő okának. Úgy véli, az utóbbi időben nem volt meg a kellő türelem a csapat vezetőedzőivel szemben, Gera Zoltán leváltását sem értette. „Két győzelem és egy döntetlen után valóban váratlan volt, hogy az újonc Tatabányától otthon kikaptunk, de ha ennyire nem volt meg a bizalom Gera iránt, akkor miért nem a nyáron köszöntek el tőle? Arról nem is beszélve, hogy ilyen erővel már Pintértől is el kellett volna búcsúzni a sorozatos vereségek után” – fogalmaz. Hozzáteszi: a múlt hét eleji válságtanácskozás után hasonló döntést hozott volna, mint a klub vezetői, azaz ő sem váltotta volna le Pintért. „Még annyira a bajnokság elején vagyunk, hogy bármi megtörténhet: két győzelemre vagyunk a feljutást érő második helytől, de 3 pontra a kieséstől. Biztos vagyok benne, hogy az ősz végére kiegyenesedünk, és ott leszünk az első négyben, de hogy aztán hogyan tovább, arról fogalmam sincs” – jegyzi meg.
Megkérdeztük az őszinteségéről is híres Váczi Zoltánt, miként éli meg, hogy korábbi klubja a másodosztályban is csak vegetál. „A legfontosabb, hogy a szakmai vezetés végre meglépte azt, amiről már többször beszéltem Nagy Miklós sportigazgatóval: egy rutinos mag mellett elsősorban az akadémiáról kikerülő fiataloknak adják meg a bizalmat. Ezt már korábban meg kellett volna tenni, hiszen csak így tisztulhat meg az öltöző. Több mint elgondolkodtató, hogy az utóbbi hat évben nyolc vezetőedzője volt a csapatnak. Lehet, hogy mégsem a szakmai munka minőségében kell keresni a hibát? A mai játékosok – tisztelet a kivételnek – kizárólag a pénzért igazolnak Angyalföldre, ezért sem összetartó a csapat. Én azért léptem pályára, mert szerettem focizni, és főként az motivált, hogy minél többször győzzünk, engem még hajtott a Vasas-szív.”
Vegyék észre, milyen mezt viselnek, és kik voltak az elődök!”
A csapatban 111-szer szereplő labdarúgó szerint a megtisztulásra még annak árán is szükség van, ha ebben a bajnokságban sem jön össze a visszakerülés az NB I.-be. „Sajnos ma már ott tartunk, hogy a csapat teljesítménye nem hullámzó, hanem tartósan rossz. Ennek elsősorban az az oka, hogy nemcsak a játékosok, de a vezetők sem képesek jól teljesíteni. Számomra Illovszky Rudi bácsi a mérce. Ő a Vasas helyzetét látva biztos, hogy forog a sírjában…”
A Vasas korábbi bajnoka, Tóth Bálint is elsősorban a kapkodásban, a gyakori edzőváltásban látja a visszaesés okát. „Ha egy játékos képletesen szólva az egyik héten azt hallja, hogy balra fusson, pár hét múlva pedig azt, hogy jobbra, majd kis idő elteltével újra azt, hogy mégis a bal a helyes irány, akkor nem csoda, hogy összezavarodik. A tudás mellett legalább olyan fontos a mentális felkészítés és az, hogy a mérkőzés közben, a kispad mellett is hasznos tanácsokat tudjál adni. Ez most hiányzik a Vasasnál” – fogalmaz. A szakvezetőváltásnál értelemszerűen időbe telik, míg a játékosok megszokják az új edzőt, ami szintén kedvezőtlenül hathat a szereplésre. „Az eredményes munkához kellő türelemre is szükség van” – hangsúlyozza.
A hozzá nem értés, az esztelen pénzszórás és a silány utánpótlás-nevelés következménye az lett, hogy a Honvéd kiesett az NB I.-ből”
A korábbi támadó szerint Pintér Attilával is kilábalhat a hullámvölgyből a Vasas, ám ehhez az kell, hogy ne robbantsák szét a csapatot. „Nem egyszerű a helyzet, hiszen kívülállóként csak találgatni lehet, milyen az öltözői hangulat, és hogy a játékosok mennyire fogadják el az aktuális szakmai stábot. Talán a legfontosabb az, hogy hiába van meg a vezetők részéről a szándék az NB I.-be jutásra, ha a kulcsjátékosok nem tesznek meg mindent érte. A lényeg, hogy egy irányba húzzon a csapat, és ha probléma adódik, akkor ne teregessék ki a szennyest, hanem először egymás között beszéljék meg. Elképzelhető, hogy ha most én lennék a vezetőedző, azt tanácsolnám a játékosoknak, hogy kollektíven menjenek el egy kocsmába, gurítsanak le egy-két korsó sört, és mindenki beszélje ki magából, ami nyomja a lelkét.”
Nem vitás, még nagyobbak a gondok a Budapest Honvédnál, története legsötétebb korszakát éli Puskás Ferenc egykori klubja. A kiesés ellen küzd az NB II.-ben, és akár még az a szégyen is megeshet, hogy egyazon osztályba kerül a tartalékcsapatával, amely most az NB III. délkeleti csoportjában szerepel. A Magyar Labdarúgó Szövetség szabályai szerint egy csoportba nem sorolhatják a két együttest, de felettébb pikáns volna, ha a klubnak két csapata is szerepelne a harmadosztályban. A Honvéd hét éve még bajnokságot nyert Marco Rossival, a válogatott mostani szövetségi kapitányával. Lapzártánkkor a csapat a másodosztály tizenötödik helyén áll, s már most egyértelmű, hogy ebben a bajnokságban a cél a bennmaradás lesz.
A vergődés nem most kezdődött, hanem amikor a Reditus Equity Zrt. 2019-ben megvette a klubot George F. Hemingwaytől. A hozzá nem értés, a 2–6 millió forintos fizetésekkel jellemezhető esztelen pénzszórás és a silány utánpótlás-nevelés következménye az lett, hogy a tizennégyszeres bajnok csapat 2023-ban kiesett az NB I.-ből. Ráadásul a jövője is veszélybe került, milliárdokra rúgó tartozásról szólt a fáma. Azt lehet tudni, hogy ez évben az ősz elejéig 486 millió forintos veszteséget termelt Magyarország egyik legismertebb labdarúgócsapata.
A nyár végén Leisztinger Tamás cége, az Arago-Sport Kft. lett az új tulajdonos. Az üzletembernek nem új a futball világa, három és fél éve adta el a Diósgyőrt. Az idő rövidsége miatt érdemi erősítést nem tudott végrehajtani, és valószínűleg a télen sem lesz könnyű dolga, hiszen ki szeretne egy kiesés ellen harcoló csapatban játszani?
A bajnokságokat nyerő, a nemzetközi kupaporondon harcoló régi nagyoknak nehéz lehet látni az utóbbi évek vergődését. Esterházy Márton, aki a nyolcvanas években háromszor végzett az élen a Honvéddal, érdeklődésünkre elmondja, ma már csak eredményszinten követi volt csapatát, idén még nem volt a Bozsik Arénában. „Nekünk már semmi ráhatásunk nincs a csapatra, a Honvéd-szívünket odaadnánk, de az nem segít. Nem tartozom a fanyalgók közé, de nem érzek késztetést arra, hogy megnézzem a maiakat. Azért drukkolok nekik, hogy ne essenek ki az NB III.-ba. Tudom, milyen nehézségekkel küzd egy másodosztályú csapat, hiszen valamirevaló első osztályú futballista nem igazol az NB II.-be. Az látszik az eredményeken, hogy a csapat akadémiájáról kikerülő fiatalok nem ütik meg a kívánt szintet. Nem tudom, mekkora fizetést kapnak, de legalább az ötven százalékáért dolgozzanak meg! Nem baj az, ha vádlival passzolnak, vagy spiccel rúgják a labdát, de több futás meg kicsit jobb hozzáállás sokat segítene. Elfogadom, hogy korlátozottak a képességeik, de akkor szakadjanak meg a pályán! Adjanak munkát a masszőrnek, a nyolcvanadik percben öten feküdjenek a fűben görccsel a lábukban! A szurkolók is jobban értékelnék, ha hajtanának a klubért. Vegyék észre, milyen mezt viselnek, és kik voltak az elődök: ez mégiscsak a Budapest Honvéd, ahol Puskás Ferenc, Bozsik József, Tichy Lajos és Détári Lajos futballozott” – fogalmaz. Hozzáteszi: véletlenül sem szeretne ötleteket és tanácsokat adni, mert nincs benne a klub mindennapjaiban.
Az mindenesetre jót tett a Honvédnak, hogy tőkeerős tulajdonosa lett. Ám ha nincs meg a megfelelő szakmai háttér, akkor eredmény sem várható.