„A kritikák mindig hangosabbak, mint a dicsérő szavak” – a születésnapos polihisztor, Hrutka János a Mandinernek

Fotó: Facebook/Hrutka János

Sportol, forgat, ír, szakért, előad – rendkívül sűrű beosztás szerint éli a mindennapjait a korábbi magyar és német bajnok profi labdarúgó, a 24-szeres válogatott védő, Hrutka János, aki rendszeresen publikál, podcastokban szerepel és labdarúgó-mérkőzések közvetítéseinek szakértőjeként is láthatjuk, hallhatjuk. Az 50. születésnapját október 26-án ünneplő sportmenedzser azonban a nagy nap alkalmából most egy kicsit a pihenésre is szakít időt. Jelenleg Japánban vakációzik a baráti társaságával.

Mióta tervezgeti a születésnapi utat Japánba, mikor és mi fogta meg annyira a keleti kultúrában?
A baráti körömben idén lett mindenki ötvenéves. Több évvel ezelőtt elterveztük, hogy amikor elérkezünk ehhez a mérföldkőhöz, akkor elutazunk valahova együtt. Eleinte Új-Zéland volt a terv, de most már senkinek nincs minimum három hete egy ilyen utazáshoz. Én Tibetbe szerettem volna menni, de leszavaztak a többiek. Azért így sincs szomorkodás, Japán is szerepelt a bakancslistán.

Ki vállalta az utazás szervezését?
A társaságból az egyik fiatalember utazási irodában dolgozik. Japán tulajdonú utazási irodában. Hosszú idő után először könnyű dolgom volt a szervezéssel. Csak meg kellett jelennem a repülőtéren.

Mik szerepelnek még a bakancslistáján? A Himaláján focizást például nem sokan pipálhatták már ki.
Mikre emlékszel?! A választásokból is látszik, hogy nem igazán vagyok egy tengerparton fekvő típus. Sokkal jobban szeretem az aktív pihenést, kikapcsolódást. Most már kizárólag olyan célpontokat választok, amelyek lelkileg is sokat adnak, így a gondolatok első körben rendszeresen kelet irányába kanyarodnak. Azért valószínűleg egy perui túra elől sem ugranék el és vár még az El Camino, mert 2020-ban elsodorta a foglalásaimat a vírushelyzet.

Mennyire retten meg az ilyen kerek évfordulótól?
Egyáltalán nem. Hálás vagyok a sorsnak és az összes szereplőnek, állomásnak, hogy idáig eljuthattam.

Milyen emlékezetes születésnapok, kerek évfordulók maradtak meg élénken a fejében?
Igazán egyik sem. Ennek valószínűleg az az oka, hogy minden napból próbálom kihozni a legtöbbet, minden napot születésnapként élek meg. Sok olyan dolgot csinálok, ami tölt, amivel úgy érzem több lehetek.

Ha bármit megváltoztathatna a múltjában, mi lenne az?
Az ég világon semmit. Az, hogy erről és itt beszélgetünk azért lehetséges, mert ez a sok csoda, könnyebb és nehezebb feladat megtörtént velem. Azért, mert ennyi színes és érdekes emberrel találkozhattam. Tökéletes volt így minden.

Magyar és német bajnok profi játékosként, 24-szeres válogatott labdarúgóként csodálatos eredményeket ért el. Miért lehet a leginkább hálás a sportnak?
Leginkább azért az emberért, akivé a sport által váltam. Egy kitartó, önmagát és a döntéseit felvállaló, energikus, érdeklődő, folyamatosan fejlődni akaró emberré. Nagyon sokat kaptam a sporttól, sok mindenre megtanított, sok értékes emberrel ismertetett meg.

Az 1999-es magyar-angol másik gólszerzője, Alan Shearer mennyire volt nosztalgiázós kedvében, amikor néhány hete találkoztak Milánóban?
Említettem neki azt a mérkőzést. Amikor meghallotta, egyből váltott, sokkal közvetlenebb lett. Rendkívüli személyiség és kiváló sportember, szakértő.

A televízióban és az interneten is rendkívül aktív, lelkesen ír, illetve beszél a sportról. Mikor körvonalazódott, hogy ez (is) lesz az útja?
Mindig is érdekelt a sport háttere, és már aktív labdarúgóként zavart a sportolókkal, azon belül is leginkább a futballistákkal szemben megfogalmazódó sok sztereotípia. Ezért sokat tanultam, többek között újságírást is. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy eleinte segített, hogy egy akármilyen szintű, ismertebb labdarúgó voltam, azonban most már sok pozitív visszajelzést kapok az írásaim és a tévés szerepléseim után is. Mindig is hajtott a vágy, hogy megmutassam, sokkal több vagyok, mint egy elkönyvelt futballista, más területen is lehetek sikeres. Alázat, edukáció és akaraterő kérdése. Plusz természetesen a szenvedélyé, az sehonnan sem hiányozhat.

Ha magáról írna egy pályafutást összegző cikket, miként tekintene vissza az aktív évekre, mi kapná a legnagyobb hangsúlyt?
Édesapám és a családom. Nekik köszönhetek mindent. Nélkülük ez nem sikerült volna.

Milyen visszajelzéseket kap a megnyilvánulásai, szereplései okán, akár sport, akár közéleti témákról van szó? Mennyi idő volt, amikor rátalált a hangjára, a stílusára, a kifejezésformájára?
Nem is a visszajelzések minősége foglalkoztat igazán, hanem, hogy kitől kapom. Vannak olyan emberek az életemben, szerencsére szép számmal, akiknek fontos a véleménye. Ha az adott terület legjobbjaitól jön a pozitív vagy negatív kritika, azt természetesen prioritással kezelem. A mai világban már mindenki szeret véleményt formálni mindenről és ehhez a közösségi felületek megfelelő platformot is biztosítanak a leghangosabbaknak. Nem hiszem, hogy ezekkel kivétel nélkül foglalkozni kell.

Mit tapasztal, milyenek a szurkolói reakciók az RTL által bevezetett, hazánkban újnak számító BL-közvetítési rendszerre?
Olvasom, hallom a kritikákat, ezek mindig hangosabbak, mint a dicsérő szavak. Pedig azokból is nagyon sok van. Eddig is fizetni kellett a közvetítésekért, csak más formában. Az RTL viszont olyan minőséget és mennyiséget kínál a közvetítések terén, amelyet korábban Magyarországon senki nem tudott megtenni. Ilyen képminőséggel még nem láthattunk BL-mérkőzéseket.

Mennyire szoros a kapcsolat a korábbi csapattársakkal, sportbarátokkal?
Kaiserslauternben rendszeresen megemlékeznek az 1998-as bajnokcsapatról. Ez volt az utolsó trófeája a klubnak, így ez hatványozottan érthető. A Fradi 1995-ös BL-csapatával is volt most egy találkozónk. Mindig jó látni a régi csapattársakat, feleleveníteni a korábbi nagy sikereket. A sok magyar játékossal ez picit egyszerűbb is, mint manapság.

Szinte már mindkét lánya felnőtt nő, hogy fogadják az édesapjuk sűrű időbeosztását, ismertségét, mennyire partnerek az aktív mindennapokban?
Remélem, hogy úgy élek minden nap, hogy megfelelő példát mutatok a számukra. Szívesen jönnek a természetbe, sokat járnak velem színházba, nyitottak a világra, érdeklődők, segítőkészek. Az életem legnagyobb ajándékai ők, nagyon büszke vagyok mindkettőjükre. Kivételes személyiségek.

Véleménye szerint mi kell ahhoz, hogy a magyar labdarúgó-válogatott 40 év után ismét szerepeljen a világbajnokságon?
Egy kis szerencse a sorsolásnál, több alternatívát biztosító utánpótlás, több játékos külföldi, neves bajnokságokban. A megfelelő stratégát, szövetségi kapitányt már megtaláltuk, már csak segíteni kellene neki feltölteni a konyháját megfelelő alapanyagokkal. Egy jó pizza is csak minőségi alapanyagokból készülhet.