Nyitókép: www.cripsie.ca
Réti Patrik és Szoboszlai Dominik ugyanazon a helyen – a Fehérvár FC edzőpályáin – szerettek bele a labdarúgásba. Fiatal gyerekként csapattársak voltak, és a magyar válogatott jelenlegi csapatkapitányához hasonlóan Réti is arról álmodott, hogy karrierje során egyszer az Anfield gyepén játszhat majd – adta hírül a Cripsie.ca.
„Egész életemben arról álmodtam, hogy az Anfielden játszhassak” – mondta Réti az Anfield Watchnak. „A Liverpool több volt számomra, mint egy szenvedély. Tudom, hogy nem a városból származom, de úgy érzem magam, mintha az emberek közé tartoznék” – tette hozzá.
Szoboszlaihez hasonlóan Réti is ígéretes fiatal tehetségként indult Magyarországon, aki Fehérváron kezdte pályafutását, és abban reménykedett, hogy egyszer majd a Liverpool piros mezét húzhatja magára, és kedvenc játékosa, Steven Gerrard nyomdokaiba léphet.
Mindössze 19 évesen, a Vidi játékosaként debütált az NB I-ben, de minden álma szertefoszlott, amikor sokkoló diagnózist kapott.
Az 1998-ban született Réti 21 évesen tudta meg, hogy egy ritka, PNH nevű krónikus csontvelőbetegségben szenved. Szervezetének vérszegénysége miatt gyorsan kimerült és elfáradt, ami végül ahhoz vezetett, hogy a játékosnak vissza kellett vonuljon a profi labdarúgástól. Ha Réti nem esett volna át életmentő csontvelő-átültetésen, az állapotból leukémia alakulhatott volna ki. A műtétet követően Réti az edzőpálya helyett a kórházi ágyban fekve kellett idejét töltse. Liverpool-szurkolóként a klub híres himnuszából merített ihletet.
„A You'll Never Walk Alone kisgyerekkorom óta a kedvenc dalom. Még mielőtt tudtam volna, hogy mit jelent a szöveg, otthon énekeltem, az őrületbe kergetve a szüleimet” – mondta. „Az évek során kezdtem megérteni, mit jelentenek a szavak. Emlékszem, amikor először tanultam meg a dal jelentését, még több értelmet nyert számomra. Ez adott erőt ahhoz, hogy a betegségem legsötétebb napjaiban is folytassam. Voltak napok, amikor kórházban voltam, és a YNWA-t hallgattam, mert erőt adott. Az a rész, amikor átmész a viharon, hogy elérd az arany égboltot. Így gondoltam a betegségemre a legrosszabbkor.”