Rés a pajzson: kiderült, elfelejtették tesztelni az érmes olimpikonokat
A párizsi olimpia 67 dobogósa egyáltalán nem vett részt doppingvizsgálaton a játékok előtt.
Egy arany, egy ezüst, egy bronz. Sok vagy kevés? Lapunk felkérésére Sydney és Athén olimpiai bajnoka elemzi a magyar vívóküldöttség párizsi szereplését.
Nyitókép, fotó: MTI/Illyés Tibor
***
Nagy Tímea egy korábban sosem emlegetett jelenséggel magyarázza Szilágyi Áron váratlanul gyenge egyéni szereplését, kifejti a véleményét a bíráskodásról, beavat minket mennyi alkoholt ivott meg a férfi párbajtőrcsapat győztes fináléja közben, és persze azt is elárulja, miért van szükségük a gyerekeknek arra a fajta csodára, amelyet az olimpiai bajnok legendák mesélnek el nekik...
Kezdjük az egyik legkellemesebb meglepetéssel: Muhari Eszter nevét Párizs előtt a széles közvélemény nem is ismerte, az ön számára mennyire volt váratlan, hogy az ifjú párbajtőröző bronzéremmel tért haza?
A nagy nyilvánosság lehet, hogy nem ismerte Esztert, de szakmai berkekben azért tudtuk róla, hogy nagy tehetség, korábban többek között kadett világbajnoki címet is szerzett. A vívás egy olyan sportág (és ebben rejlik az egyik szépsége is), amelyben nem lehet megjósolni a végső győztest: aranyérmes lehet a világranglista utolsó helyezettje, de kieshet az abszolút esélyes már az első körben. Egy nagy sikerhez mindennek rendben kell lennie! Ezzel együtt Eszter dolgát nyilván megkönnyítette, hogy nem volt rápakolva teher, hiszen úgymond a mezőny oldalvízéről ért be a legjobbak közé, a közvélemény nem tőle várta a kiugró eredményt, másrészt nagyon kemény csaták után ért fel a dobogóra.
Ha már az abszolút esélyességet emlegette: mi történt Szilágyi Áronnal? Mi a magyarázata, hogy háromszoros olimpiai bajnok klasszisunk egyéniben már a 16 közé jutásért kikapott kanadai ellenfelétől?
Amit én gondolok, azt még sehol nem hallottam: Áronnál az úgynevezett fehér köd ereszkedett le! Ő is úgy nyilatkozott, hogy fogalma sincs, mi történt vele, úgy érezte, mintha a páston sem lett volna. Ez egy olyan pszichés állapot, amely mindegyik élsportoló karrierje során egyszer vagy kétszer jelenik meg.
Ezt a valóban ritka jelenséget úgy kell elképzelni, hogy az idegrendszer egyszerűen megbénítja a mozdulatokat!
Velem is előfordult hasonló egy Világkupa döntőjében és egy magyar bajnokság során, de például hasonló játszódhatott le Imre Gézával is, aki Rióban 14:10-es vezetés után kapott ki, ő is egyszerűen leblokkolt.
Talán Gémesi Csanád szereplése kapcsán csúcsosodott ki leginkább, hogy komoly problémák adódtak a bíráskodásban. Ez kissé érthetetlen, hiszn már a vívásban is jelen van a videóbíró, mégis egészen botrányos jelenetek játszódtak le. Miként lehet ezt az egészet rendbe tenni?
Bevallom, a kardhoz nem értek, csak azt látom, hogy melyik versenyző indul el előbb, de csupán századmásodpercekről beszélünk! Talán kellene adni a versenyzőknek vagy az edzőknek egy jogorvoslati lehetőséget. Elárulom, ezért szerettem kardvívásra járni, mert a versenyeken mindenki üvöltött! Az tény, hogy a videóbírós rendszer segítségével a zsűri még a saját maga döntéseit is gyakran megváltoztatja. Volt arról szó, hogy további számítógépes segítséget is bevonnak, pontosan azért, hogy lássák, melyik versenyző indult el előbb…
Örök kérdés: hogy lehet egy vártnál gyengébb egyéni szereplés után felpörögni a csapatversenyre?
Ha valaki az egyéni küzdelmek során viszonylag hamar kiesik, ez nem azt jelenti, hogy elfelejtett vívni. Természetesen Szilágyi Áron és a többiek esetében sem ez volt a kérdés. De az is igaz: nagyon nagyon sokat tud lendíteni a csapatversenyben, ha valakinek egyéniben is jól ment. Akkor van baj, ha egyik versenyző sem tud átlendülni a holtponton. A kardcsapat esetében viszont annyira jó volt látni, hogy verseny előtt, alatt és utána is megvolt az a bizonyos kémia a fiúk között. És cseppnyi hiányérzet sem lehet bennünk, hiszen fantasztikus teljesítménnyel jutottak el a fináléig, ahol egyszerűen annyi történt, hogy egy jobb csapat legyőzte őket.
Párbajtőr egyéniben Andrásfi Tibor negyedik helye mindenképpen a pozitívumok között említendő! Ráadásul a 24 éves versenyző különösen balszerencsés volt, hiszen a döntőbe jutása és a bronzmeccs is csupán egy találaton múlott…
Miután az előzetesen esélyesebbnek kikiáltott Siklósi Gergely és Koch Máté is kiesett, fantasztikus volt látni, hogy Tibor milyen nyerőszériába került. Nagyon jó asszókat láthattunk tőle, biztos vagyok benne, hogy az érmesek közül egyik vetélytárs sem jobb nála! Hiszen az egy tus különbség az nem a tudást jelenti, ez csupán a szerencsén múlik.
Annyira élveztem a párbajtőröző fiúk egyéni és csapatversenyeit, hogy komolyan azon kezdtem el gondolkodni: újra elkezdek vívni!
Akkor rögtön beszéljünk a férfi párbajtőrcsapat hihetetlen teljesítményéről: Andrásfi Tibor, Koch Máté, Siklósi Gergely és Nagy Dávid révén 52 év után szereztünk újra ebben a számban olimpiai bajnoki címet! Miként élte át a történelmi sikert?
Nem véletlen mondta azt Siklósi Gergely a csapatverseny előtt a többieknek, hogy „ez lesz a mi napunk!” Egészen döbbenetes volt látni, hogy mennyire együtt voltak a fiúk, hogy a meccseket mennyire profin hozták le, és hogy a becserélt Nagy Dávid sem – már elnézést! – csupán egy utánfutó volt, hanem remekül ráhangolódott erre a hullámhosszra, és hozta az asszóit. Egész éjszaka nem aludtam, annyira boldog voltam, hogy inkább megittam egy fél üveg Baileys-t! Azért voltam különösen boldog, mert erről szól a sport, amit ezek a fiúk bemutattak!
A női kardcsapattal mi történt? Hiszen két világbajnoki aranyérem után valahol jogos, hogy a hatodik helynél többet vártunk tőlük…
Mielőtt a teljesítményről beszélnék, hadd jegyezzem meg: kifejezetten irritált, hogy Szűcs Lucával kapcsolatban állandóan a szépségét emlegették. Egy sportoló (különösen egy olimpián) sosem a legszebb, hanem a legjobb akar lenni! Ő sem azért ment ki Párizsba, hogy szépségkirálynő legyen, hanem hogy jól vívjon. S bár Márton Anna nagyon messziről jött vissza, látható volt, hogy ami remekül működött az elmúlt években, Párizsban semmiképpen nem akart összeállni. A lányok nem tudták egymást hatékonyan segíteni, nem tudtak átlendülni a holtpontokon. Olyan nagy tragédia azért nem történt, menni kell tovább, hiszen a vb-aranyakkal igazolták: megvan bennük az a plusz, amely a későbbiekben újra a dobogó legfelső fokáig vezetheti őket.
A párizsi játékok kapcsán is gyakran fölmerül: mennyiben különbözik egy olimpia a többi világversenytől? Ezt a problémát ön remekül megoldotta, hiszen Sydney után Athénban is aranyérmes lett!
Míg egy világbajnokság „csak” az aranyéremről,
egy olimpia a piros, fehér, zöld színekről és arról a semmi máshoz nem hasonlítható érzésről szól, amikor tudod: 15 millió magyar szurkol a sikeredért!
Ez egyben óriási felelősséget is jelent. Nagyon élvezem a párizsi napokat, már most tudom, hogy mennyire hiányzik majd, ha véget ér. Hiszen olyan jó, hogy reggeltől estig szurkolhatok a honfitársainkért. Az olimpia után jön még a paralimpia, de utána négy év szünet… Ebben az időszakban nagyon jó érzés látni, hogy az uszodákban már az új Kós Hubertek, Milák Kristófok és Hosszú Katinkák úsznak. Most mindenki ámul és valahol irigykedik a sikeres sportolókra, de éppen ezért az osztályfőnöki órákon is téma kell, hogy legyen: miként születnek a magyar sportsikerek? S a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete elnökeként személyesen tapasztalom, milyen nagyszerű dolog, hogy legendás bajnokaink élménybeszámolóinak mekkora sikere van országszerte. Hiszen az ő gyönyörű történeteiken keresztül minden gyermek elhiszi, hogy igenis léteznek csodák!
Kapcsolódó cikkek a Olimpia 2024 aktában.
Nincs leállás: az elmúlt hétvégén három aranyérem volt a termés.
Kiss Péter Pál mostantól már kétszeres paralimpiai bajnok, emellett négyszeres világ- és négyszeres Európa-bajnok.
A pécsi sportoló a 200 méteres vegyesúszás SM9 kategóriájának döntőjében elsőként csapott a célba a párizsi paralimpián.