Egyértelműen az aranyéremért jöttem Párizsba! Szvitacs Alexa a Mandinernek

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd

***

A magyar női parapingpong első számú női versenyzője gyermekkorában ismerkedett meg az asztalitenisszel, amelyben már az épek között is sok hazai és nemzetközi versenyen ért el kiemelkedő teljesítményt. 2018-ban egy betegség következtében (toxikussokk-szindrómát kapott, ez egyfajta vérmérgezés, amelyet Alexa esetében egy tampon okozott...) amputálni kellett a bal karját könyök alatt, illetve a lábujjait. Már a betegágyon, a kómából felébredve eldöntötte: a történtek után parasportolóként folytatja az asztaliteniszt. 2021-ben – mindössze három évvel (!) a betegsége után – a tokiói paralimpián bronzérmet nyert. Ekkor nagyon elkeseredett, de megfogadta: 2024-ben Párizsba már egyértelműen az aranyéremért utazik!

Végre szurkolók előtt!

Amikor a Párizsba utazás előtt három nappal kerestem, említette, éppen most kezdődik az erőnléti edzése, úgy hogy este 9-kor próbáljam meg újra. A kívülálló azt gondolná, lyenkor már csak amolyan átmozgató, csiszolgató edzések vannak... 

Természetesen már mi sem teljesen élesben edzettünk, ez volt az utolsó erőnléti tréningem, de most már tényleg nagyon várom a parlimpiát! Már csak azért is, mert a Covid-időszak után, amely hatással volt a tokiói paralimpiára is, zárt kapuk mögött, nézők nélkül versenyeztünk, abszolút nem volt hangulata a mérkőzéseknek. A francia fővárosban végre telt ház előtt, remélem, hangos szurkolók jelenlétében játszhatjuk majd a mérkőzéseket. Így azért teljesen más hangulata lesz a mérkőzéseknek, és persze az olimpiai faluban is felszabadultabb lesz a légkör. Párizs egyébként is rendkívül közel áll hozzám, az egyik kedvenc városom. Remélem, a paralimpia után is a szívem csücske marad!

Mennyi előnyt jelent, hogy Tokió után már a második paralimpiáján vesz részt?

Most már pontosan tudom, hogy ez az esemény egyetlen világversenyhez nem hasonlítható, de a második paralimpiámmal – azz ellenfeleimhez képest – még így is zöld fülű újoncnak számítok. Tokió előtt a kelleténél talán feszültebb voltam, most már tudom kezelni a helyzetet, csupán a szokásos versenyláz kezd egyre inkább eluralkodni rajtam. De ez így van jól! Azt már most tudom, hogy bár nekünk nem az ötkarika a logónk (Kós Hubert után szabadon, aki azt mondta: úgy versenyezte végig az olimpiát, hogy a karikákra rá sem nézett), ha belépek az asztaliteniszverseny helyszínére, a paralimpiai jelképre én sem tekintek rá, így is próbálom levenni a vállamról a terhet!

„Addig megyek előre, amíg meg nem szerzem!”

Okoz-e nehézséget, hogy míg párosban, Arlóy Zsófiával már a paralimpia első napján asztalhoz állnak, az egyéni versenyekre csupán az esemény utolsó harmadában kerül sor?

Ezzel nem szabad foglalkoznom, el kell fogadni, hogy így dobta a gép! Igazából azt sajnálom, hogy Csonka Andrással nem állhatunk asztalhoz, hiszen számára sajnos nem jött össze a kvalifikáció. A női párosban is mindent megteszünk azért, hogy minél tovább jussunk, 

Mennyire járul hozzá a kiemelkedő eredményekhez, hogy a Győri Asztalitenisz Club versenyzőjeként az épek mezőnyében is versenyez?

Abszolút! A reakcióidőm jelentősen javult az utóbbi időben, fizikailag is rendkívül hasznos és természetesen az is jólesik, hogy teljesen egyenrangú félként kezelnek, igaz, én is mindent megteszek azért, hogy ne lógjak ki a sorból! 

Visszatérve a nemzetközi mezőnybe: a tokiói bronzérem után bizonyította, valóban a legjobbak közé tartozik, hiszen a 2022-es világbajnokságon egyéniben aranyérmet nyert, valamint több Világkupa-viadalon is diadalmaskodott. Ez megadja majd Párizsban is a kellő önbizalmat a legfényesebb medália megszerzéséhez?

Mi az, hogy! Mivel a felkészülésbe tényleg mindent belepakoltunk edzőmmel, Vitsek Ivánnal együtt, ki merem jelenteni: aktuális világbajnokként az aranyéremért megyek Párizsba is! Úgy is fogalmazhatnék: addig megyek előre, amíg meg nem szerzem!

Pálcikaember helyett Eiffel-torony...

Önről köztudott, hogy nagyon szereti a tetoválásokat, rendkívül sok figura díszíti a testét. Elgondolkodott már azon, hogy a paralimpia után milyen új tetkóval lepi meg magát? 

Az az igazság, hogy abban maradtunk a tetoválóművész barátommal, hogy 

Úgy hogy lehet, mégis megkérem majd arra: az Eiffel-tornyot nyugodtan tetoválja csak rám, ha már egy darabkáját beleépítették az aranyérembe. Egy sikeres paralimpia után ugyanis biztos, hogy életem végéig emlékszem majd a párizsi napokra, és gyakran vissza is járok majd a francia fővárosba többek között azért, hogy megcsodáljam ezt a semmi máshoz nem hasonlítható ikonikus épületet...