Ha fejben összeszedettek leszünk, akkor meglepetést is tudunk szerezni! – Csipes Tamara a Mandinernek

Nyitókép: Nemzeti Sport / Árvai Károly

Szép napbarnított a bőre, de nem a strandon sütkérezve lett ilyen. Mennyi időt töltött mostanság vízen kajakban?
Naponta három órát biztos a hajóban voltam a felkészülés alatt.

A hármas szám jegyében a harmadik olimpiája előtt áll. Volt valami újdonság az idei edzéstervben?
Nem, úgy vagyok vele, ami egyszer bevált, beválik másodszor is. Az tesz hozzá minden évben ahhoz, amit ki tudsz hozni magadból, hogy mennyi idő, mennyi tapasztalat van a hátad mögött. Ez jelenti most a pluszt a korábbiakhoz képest.

Kimondva-kimondatlanul ön a női kajakszakág zászlóshajója. Korábban lapunknak azt mondta, már nem foglalkozik a teherrel. Hogy dolgozza fel ezt a némileg új helyzetet?
Ez sem újdonság, nagyjából húsz éve így megy, hozzá lehet szokni. Ez az élsport velejárója, ezt is megtanultam.

A csapat rangidőseként ugyanakkor kifejezetten kérték, hogy segítse a fiatalokat, Gazsó Alida Dórát, Pupp Noémit és Fojt Sárát. Mennyire ízlik ez a szerepkör?
Két éve együtt dolgozunk így négyen. Nem érzem, hogy ez pluszteher, persze van olyan, amikor az ember kizárólag saját magával szeretne foglalkozni. Én is egyéni induló és ember vagyok. Ugyanakkor nem tudok úgy létezni egy csapatban, hogy mondjuk nem érdekeljük egymást. Nekem a sport nem csupán az egyéni teljesítményekről szól, hanem a bajtársiasságról is.

Azért nagy korkülönbségek vannak, adott esetben tizennégy év…
Igen, de jól összeszokott csapatot alkotunk, szeretünk együtt lenni, és ez fontos a mentális egészségünk szempontjából, hiszen sok időt töltünk együtt. Minden csapatnak így kellene működnie, többet ki tud hozni magából az ember, ha nyugalom van körülötte. Olyan emberek veszik körül, akikkel tud kommunikálni.

A szezont ugyanakkor két tokiói csapattaggal, az olimpiáról végül lemaradó Kozák Danutával és Hadvina Dórával kezdte a női négyesben. Mekkora hátrány, hogy június eleje óta tudják az utazó csapat összetételét?
Számít, hogy mondjuk nem ősszel kezdtük el a felkészülést ebben a felállásban. A bizalom a kulcs szerintem. Tudjuk azt, egyesben ki milyen formában van, a többi csak technikai kérdés és finomhangolás.

Az őszinteség is fontos. Tavaly szégyenszemre hetedik lett a világbajnokságon a magyar négyes más összetételben. Idén ugyan Európa-bajnokok lettek, ön viszont ennek ellenére úgy foglalt állást: egyéniben érzi a nagyobb esélyt Párizsban. Ez hogy hathat a lányokra?
A realitás talaján állnak a lányok. Mindhárman olimpiai újoncok, ami sokat számít. Az első olimpiájuk lesz, meg akarják mutatni, hogy mit tudnak. Nem abból fognak kiindulni, hogy az előző három olimpiát Magyarország nyerte női csapathajóban. Volt olyanra is példa az előző ciklusokban, hogy valaki azt hitte, azért, mert ő kijutott, ott van a lába előtt az aranyérem, és csak fel kell vennie. Ez nem így működik!

Mennyire jól modellezhetők az erőviszonyok?
Sok csere volt más nemzeteknél is, számos új arc felbukkant, ezért nem tudom pontosan megmondani. Az egyénit azért merem kimondani, mert nagyjából tudom, hova pozicionálhatom magam. Nyilván ez is a versenyen derül ki az alapján, kinek hogy jön ki a lépés. De például párosban, ahol Gazsó Alida Dórával indulok, sem igazán látom előre, mire lehetünk képesek. Ugyanez a helyzet a négyessel is.

Én azért mondhatom, hogy mindhárom számban éremesélyes az a hajó, amelyben ott lesz Csipes Tamara…
Ha úgy kelünk fel, és összejönnek a dolgaink, lehet egy baromi jó eredmény. Ellenkező esetben előfordulhat olyan, mint a 2023-as, balul sikerült világbajnokságon, hogy csalódás lesz a vége. Az a cél és az alapvető elvárás, hogy úgy kelünk útra Párizsba, hogy amire képesek vagyunk, azt meg kell tudnunk csinálni. Ha fejben összeszedettek, koncentráltak leszünk, akkor úgy gondolom, meglepetést is tudunk szerezni.

A kérdés, mi számítana annak. Mondjuk egy újabb négyes aranyérem vagy esetleg egy szépen csillogó érem? 
Az előzmények és a változások ismeretében utóbbi is bravúrnak számítana.

Óriási botrány robbant ki tavasszal, amikor édesapját, Csipes Ferenc mesteredzőt verbális molesztálással és az egység bomlasztásával vádolta meg a hatszoros olimpiai bajnok Kozák Danuta. Ön párosban nem ült már vele össze, holott az első válogatót még együtt nyerték meg. Megnyugodtak a kedélyek?
Rendben vagyok, és ahogy mondtam, az élsport nagy része fejben dől el. Lehetsz fizikálisan csúcsformában, ha mentálisan nem vagy jól, nem fog kijönni. Ha ott is minden a helyén van, a határ a csillagos ég.

Érthetően nem kíván az ügyről beszélni, előretekint. A Párizs melletti versenypálya lelátójára is figyel majd, az iskolába készülő kislányára?
Dehogy figyelem, versenyekre soha nem is jött velünk! Szerencsére nem most született, mindjárt hétéves, végigcsináltam vele pár felkészülést. Edzőtáborokban rendszeresen ott volt, ha nem így lett volna, akkor fél évig nem láttam volna egy-egy időszakban. Ugyanúgy lesz, mint a tokiói olimpia idején, az jó volt, nem változtatunk.

Azért sem viszi, hogy kizárólag a kajakozásra tudjon fókuszálni?
Igen, ha a gyereke a nyakában lóg, ember legyen a talpán, aki élete legfontosabb eseményén jól tud teljesíteni. Nem lesz ott Párizsban, de teljesen átéli, megéli, ami velünk történik. Ő beleszületett ebbe, ugyanúgy érinti, ahogy engem. Az évek alatt, ahogy nő, és nekem is több tapasztalatom van anyaként, sportolóként, úgy alakul, idomul hozzánk. A körülményeket úgy alakítjuk, hogy mi jól legyünk, és akkor minden jó!