A tizenkettedik játékos

Nyitókép: AFP / DPA / Marijan Murat 

Kiestünk az Európa-bajnokságból. Pontosabban nem jutottunk be a nyolcaddöntőbe. A magyar társadalom jó részének reakciója pedig megint hasonló volt, mint évtizedek óta egy-egy vereséget követően. Szó szerinti idézetek következnek: „túlfizetett bohócok”, „komoly csapatok ellen nem tudunk eredményt elérni” (ezt legalább az Anglia elleni négygólos győzelem óta senki nem veszi komolyan), „az Eb megmutatta, mennyit érünk”, „elértük a csúcsot, ennél többet nem lehet ebből a válogatottból kihozni”.

Mindez azok után, hogy két meccsen kétgólos vereséget szenvedtünk az azóta a negyeddöntőbe jutó, azaz Európa nyolc legjobb együttese közé kerülő német és svájci válogatottól, majd egy utolsó pillanatban rúgott góllal három pontot szereztünk a skótok ellen. És itt álljunk meg egy kicsit! Mert számtalan téren fejlődött a magyar labdarúgó-válogatott az előző évtizedben – és főként Marco Rossi regnálásának hat évében. Fejlődtünk taktikai szempontból, több topjátékosunk van, mint korábban, de ez utóbbi mérkőzésen megmutatkozott a legfontosabb előrelépés: a mentális fejlődés.