Nyitókép: MTI / Kovács Anikó
Ahogy tudom, tulajdonképpen kényszerből lett úszó. Ez igaz vagy legenda?
Sem az úszás, sem a vízilabda nem érdekelt különösebben, ezért a mai napig nem tudom megmagyarázni, hogy amikor az általános iskola harmadik osztályában bejöttek hozzánk, és megkérdezték a KSI úszó- és vízilabda-szakosztályának utánpótlásedzői, kinek lenne kedve lemenni az uszodába, miért is tettem föl a kezem. Talán erre szokták azt mondani: eleve elrendelés. Ahogy az első találkozásom is az Öreggel, Széchy Tamással.
Hogy látja, rutintalan volt, amikor a müncheni olimpián 16 évesen bronzéremmel nyitott 400 méter vegyesen?
Teljesen. Ezt próbáltuk ellensúlyozni azzal a kísérlettel, hogy a legendás Csanádi Árpád közbenjárására rendszeresen az Egyesült Államokba jártunk edzőtáborba, ami sokat segített a fejlődésemben. Amit kevesen tudnak: már az 1968-as mexikói olimpiára is neveztek, de mivel még nem töltöttem be a 14. életévemet, nem állhattam a rajtkőre…