Bajnokok, akik nem félistenek

Nyitókép: Clive Rose/Getty Images

„Milák Kristóf játszik. Az ellenfelekkel, az edzőjével, az idegeinkkel. Avagy tréfát űz mindannyiunkkal, mindannyiunkból. Az immár több mint egy éve húzódó szappanopera minden felvonását fölösleges újra és újra megismételni, elegendő a múlt hét történéseit feleleveníteni. A Mare Nostrum nemzetközi úszóverseny-sorozat második, barcelonai állomásán csütörtökön meglehetősen közepes idővel (1:55.67 perc) második lett, majd két nappal később, szombaton Monte-Carlóban 1:53.94-gyel győzött. Az általa tartott világcsúcshoz (1:50.34) mérten persze ez utóbbi is csak közepes eredmény, ám így is a világ idei második legjobb ideje. 

Két napon belül kis híján két másodperc különbség, amire nincs egzakt magyarázat – egy átlagos úszó esetében. Ám Milák Kristóf, pontosan tudjuk, nem az. »Ugyanazt tudom mondani, amit az országos bajnokság után: Kristóf erős és gyors, de az állóképessége messze nem a régi« – a Monte Carlo-i viadal után így nyilatkozott az edzője, Virth Balázs. Ugyanő szombaton ezt mondta: »Ismerve őt, azért várhattuk, hogy jobban ússza le most, nincs ebben semmi meglepő, hiszen akármi is történt vagy nem történt az edzéseken, ő világklasszis, és ha háromnaponta ússza a számot, akkor egyértelműen javulni fog.«

Lefordítva ez azt jelenti, az edzés ugyan nem inger Miláknak, de amikor versenyen beugrik a medencébe, akkor kénytelen teljesíteni, s ez a terhelés önmagában hozzájárul a fejlődéséhez. Más perspektívából nézve mindez belesimul az elmúlt egy év eseményeibe: Miláknak elege van az úszásból, csak azért csinálja, mert muszáj. Hogy a muszáj mit jelent, annak több lába van, de csak egy szeme.

Tényleg csupán egy-két embert leszámítva magasról tesz mindenkire, nem nyilatkozik, nem kommunikál, helyesebben csupán két üzleti partnerén keresztül.

Kozák Danuta hasonlít is Milák Kristófra, meg nem is. Ő harminchét évesen, két gyermek édesanyjaként is képes belehalni minden edzésbe, a versenyzés, a rivalizálás azonban már bénítólag hat rá. Erről árulkodott már Tokióban a közismert összeomlása, amikor az egyesben elért negyedik helyezése után interjú közben, ország-világ szeme láttára sírva fakadt. E jelenet azért is volt megrázó, mert hosszú évek óta Kozák Danuta is kerüli a nyilvánosságot. Csak szerződésbe foglalt kötelezettségének eleget téve szerepel elvétve; sajtótájékoztatókon, ha nagy ritkán megjelenik, csak a pódiumon szólal meg, egyéni interjút olyankor sem ad, a közösségi felületein is ritkán, havonta durván egyszer posztol, olyankor is visszafogottan, csakis pozitív tartalmú üzeneteket.

Éppen ezért döbbentett meg mindenkit a másfél hete fogalmazott kirohanása Csipes Ferenc ellen. Ma már tudjuk, a kínos jelenet korántsem úgy játszódott le, ahogyan ő tálalta nyilvánosság elé. Nem hirtelen felindulásból cselekedett, hiszen a poszt másnap ment ki, s a végeredményt tekintve semmit sem oldott meg vele. Hogy akkor mégis mi volt a célja? Nem is kérdéses.” 

***