A saját sportágamból „kifiléztek”, de ezen ma már csak mosolygok! – A MOB-ba visszatérő Szabó Bence a Mandinernek

Nyitókép, fotó: MTI/Illyés Tibor

***

Szabó Bence nem is olyan régen még a MOB sportigazgatójaként, majd főtitkáraként dolgozott, valamint hosszú évekig tagja volt a Nemzetközi Vívó Szövetség Végrehajtó Bizottságának is, 2017 májusában pedig a Magyar Olimpiai Bizottság elnökjelöltjeként is indult, ám a küldöttek végül Kulcsár Krisztiánt választották meg. Ma már Gyulay Zsolt a MOB első embere, aki a közelmúltban reaktiválta régi, jó barátját, aki hatalmas örömmel vág bele az új feladatba, hiszen az olimpiai mozgalmat mindig is szívügyének tekintette.  

Az utóbbi időszakban viszonylag keveset lehetett hallani önről. Mivel foglalkozott az elmúlt években?

Rájöttem, az a legjobb, ha nem vagyok a középpontban, és nem is beszélnek rólam! (nevet) De a sporttól és sportolástól természetesen nem távolodtam el, hiszen én is azt vallom: az az ideális, ha  nem csak sportnemzet, hanem sportoló nemzet is vagyunk. Az elmúlt években a kapcsolatrendszeremet és a tapasztalataimat kihasználva többek között a kiskőrösi jégkorong-, majd a diósdi kézilabdacsarnok  tao-beruházásait segítettem stratégiai igazgatójaként. 

Saját sportága továbbra sem kíváncsi önre?

Miután az illetékesek a magyar és ezzel együtt a nemzetközi  vívósportból is „kifiléztek”  – hiszen ha valaki a saját hazájában nem tölt be semmilyen tisztséget, automatikusan megszűnik a nemzetközi megbizatása is, így a FIE Végrehajtó Bizottságában sem dolgozhattam tovább –, csupán kívülállóként figyelem az eseményeket és mosolygok a történteken.  

Miként jött Gyulay Zsolt MOB-elnök megkeresése?

Rengeteg baráti beszélgetésen, kávézáson, közös borozáson vagyunk túl, amelyeken természetesen mindig szóba került nem csak a hazai, hanem a nemzetközi olimpiai mozgalom jövője is. A közelmúltban aztán formába is öntöttük az egészet: a nemzetközi sportdiplomáciai ügyek kapcsán elnöki tanácsadóként segítem az elnök úr munkáját. Mindig is szívügyem volt az olimpiai sportmozgalom, „Gyuzsó” pedig abszolút hiteles személy, így szívesen is jöttem. 

Mi lesz a feladata?

Az idei olimpia kapcsán is az volt a terv, hogy Párizsban is működik majd egy Magyar Ház, mint például 2016-ban, Rióban. Ezen dolgoztam, végül az a döntés született, hogy mégsem valósul meg ez a terv. Ezek után leültem az elnök úrral és Fábián László főtitkárral, nekik is elmondtam: nem esik le a gyűrű a kezemről, ha bármilyen ügyet kell menedzselnem, amellyel a honi ötkarikás mozgalmat segíthetem. A közelmúltban például már én fogadtam a Mongol Olimpiai Bizottság küldöttségét, részt vehettem az Európai Tollaslabda Szövetség kongresszusán és gálavacsoráján, a közeljövőben pedig a MOB képviseletében Bukarestbe utazom, ahol az európai olimpiai bizottságok közgyűlésére kerül sor. 

Ha már olimpia: milyen szereplést vár a vívóktól? 

A férfi kardvívóknál akad egy kis feszültség, sérülések és egyebek miatt, remélem az Európa-bajnokság után egy valóban ütőképes csapat áll majd össze! Mindenesetre nagyon örültem a 22 éves Rabb Krisztián remeklésének, kiváló eredményeinek. A női kardcsapatunk is rendkívül erős, ha kijön a lépés, egy érem mindenképpen összejöhet; de minden esély megvan a párbajtőrőzök remeklésére is, tehát reménykedhetünk a kimagasló szereplésben, pláne, hogy Oroszország és Fehéroroszország – az ismert politikai okok miatt – nem indíthat csapatot.

Egyéniben összejöhet Szilágyi Áronnak a negyedik ötkarikás arany? Akit éppen az ön által is említett Rabb Krisztián győzött le az országos bajnokságon... 

Kiktől vár még a magyar küldöttségből kiemelkedő szereplést Párizsban? 

Mindenekelőtt remélem, hogy női kajakban sikerül rendezni a sorokat, bár az is igaz: most nincsen annyira toronymagas esélyesünk párosban és négyesben sem, mint korábban. Abban azért bízom, hogy Kopasz Bálint és Tótka Sándor ismét nagyot alkot, biztos vagyok benne, hogy kajakarany nélkül nem jövünk haza. Vízilabdában, a férfiaknál és a nőknél is kötelező a kiemelkedő szereplés, és persze, egy meglepetésarany is mindig összejön, ezt leginkább birkózásban vagy judóban várom.

Korábban az Újpest elnöke, majd ügyvezetője is volt, és köztudott, hogy a futball a kedvenc sportágai közé tartozik. Miként élte át a lilák utóbbi években látott vesszőfutását, és mit vár az újjáalakuló csapattól?

Bízom benne, hogy hosszú évek után talán újra járhatok Újpest-meccsre, ez a Roderick Duchatelet nevével fémjelzett időszakban kimaradt. Örülök, hogy egy nagyon komoly anyagi háttér mellett egy hosszú távú koncepció rajzolódik ki, bár azt egyelőre nem látom, hogy a napi teendőkben igazán felgyorsult és látványos lépések történtek volna. Hiszen nem elég, hogy kilenc játékost elküldtek, egyelőre senkit nem szerződtettek. Pedig a szóba jöhető, szabadon igazolható futballistákkal már áprilisban fel kellett volna venni a kapcsolatot, másrészt sem a sportigazgató, sem az új vezetőedző személye nem ismert. Drukkolok, hogy időben rendezzék a sorokat, de nem lesz egyszerű még egy magabiztosan a középmezőnyt elérő együttes összerakása sem... 

Kihagyhatatlan: mit vár a magyar labdarúgó-válogatottól a hamarosan kezdődő Európa-bajnokságon?

hiszen abban biztos vagyok, hogy a fiúk az összes meccsen, az utolsó percig kőkeményen küzdenek és harcolnak majd! Ilyen hozzáállással pedig egy nagyon szép eredmény is összejöhet...