Stieber Mercedes már csak tudja! Kétszeres világbajnokunk a Mandinernek elmondta, hogy lehet vb-döntőt nyerni

Megismétlődik a 2022-es, budapesti döntő párosítása: Magyarország – Amerikai Egyesült Államok mérkőzésen dől el az aranyérem sorsa pénteken a dohai vízilabda világbajnokság női tornáján. A magyar lányok a negyeddöntőben a hollandokat, az elődöntőben a görögöket győzték le döntetlen után ötméterespárbajban. Két éve a Margitszigeten az amerikaiak nyertek nagy csatában, most is ők számítanak az esélyesebbnek, ugyanakkor Stieber Mercedes amondó, nem feltétlenül van így. A BVSC-Zugló vezetőedzőjeként dolgozó kétszeres világbajnokunk, válogatottsági rekorderünk lapunknak összehasonlította a két válogatottat és beszélt a női lélek rejtelmeiről.

A bajnokság folytatására készül a csapatával, de nyilván árgus szemekkel figyeli az utódokat a válogatottban. Mit szól az eddigi teljesítményükhöz?

Nagyon örülök neki, hogy bejutottunk a döntőbe. Nem azt mondom, hogy megéreztem, de nagyon drukkoltam nekik, hogy kijöjjön a lépés, és így lesz a döntőben is. 

Mélyről jött fel a nemzeti együttes, amely tavaly vb 6. és Európa-bajnoki 5. lett, majd a Bíró Attilát váltó Mihók Attila – Cseh Sándor kettős irányításával a januári kontinensviadalon az 5. volt, játéka sem volt meggyőző, s ott még lemaradt az olimpiai kvótáról. Mi változhatott egy hónap alatt, hogy nem összeomlott, hanem a kudarc után összeállt, összezárt a csapat?

Az Eb még nem jött össze, mert szerintem nem tudták az elején elengedni az egójukat és nem álltak össze még a kapitányokkal. Ebből fakadhatott az a szereplés, mert 

Jellemző, hogy a csapatkapitány, Keszthelyi Rita, aki főként a gólszerzésért felelős, az elődöntőben nem talált be, mert nagyon figyeltek rá. Másrészt teljesen alárendelte magát a csapatérdeknek: blokkolt, labdákat szerzett, kiszolgálta a társait. Ilyenekre gondolt az imént?

Igen. A közönség csak azt látja, gondolja, ha Keszthelyi Rita három gólt lő, akkor szuper jól játszott. Pedig ez nem biztos, hogy így van. Bizonyította, hogy lehet akkor is remekül teljesíteni, ha éppen nem szerez gólokat. A védekezés, a blokkok, a labdaszerzések is érnek annyit adott esetben. Általában a góllövőket jegyzik a statisztikák, de számos összetevője van annak, hogy egy mérkőzést megnyerjünk. Ezekben most mindben jók vagyunk.

Az elmúlt napokban sok kritikát megfogalmaztak a szurkolók azzal kapcsolatban, hogy milyen lehet játékosaink mentális felkészítése. A női kosárlabdázók hazai pályán 22 pontos előnyről veszítették el a spanyolok elleni meccset, s nem jutottak ki az olimpiára. A férfi vízilabdázók a jóval alacsonyabban jegyzett franciáktól kaptak i a negyeddöntőben négygólos vezetésről. A lányoknál helyreálltak a dolgok, de milyen is a női lélektan?

Nem egyszerű. Edzőként mondom, de játékosként sem volt az. Minden egyes támadás után benned marad, ha elrontod a lövést. Miközben gondolkodsz, lehet, hogy hátul hibázol. Vagy megijedsz a lehetőségtől, ahogy szerintem a kosárlabdázók, akik 44 év után kijuthattak volna az olimpiára. Hirtelen ez nekik egy nagy teher lett, ezért nem tudták jól befejezni a mérkőzést. A fiúknál igazából nem tudom, mi történt. Nem jöttek össze a lövések a második félidőben. Összességében sok tényezőn múlik a mentális állapot, ami egy-egy mérkőzésen belül is hullámozhat. Nehéz felkészülni rá, edzőként sem könnyű a motivációt mindig fenntartani még akkor sem, ha most komoly tétekről, olimpiáról, világbajnoki elődöntőbe és döntőbe jutásról beszélünk. Ráadásul a játékosok is különbözőek, másként élik meg ugyanazt a szituációt.

Maradva a női pólósoknál, Mihók Attiláék az elődöntőben rövid időre lecserélték, majd visszaküldték a végül ismét hőssé váló kapust, Magyari Aldát. Bátor vagy inkább kockázatos húzás volt?

Volt ilyen régen is. Ugye kapsz két buta gólt, és kapusként utána nagyon nehéz helyzetbe kerülhetsz. A mezőnyjátékos támadásban, védekezésben is gyűjthet pozitív élményeket, amelyekből erőt meríthet, a kapus viszont – bármennyire van vagy nincs előtte védekezés – gólt, gólokat kap. Hasonlóan cselekedtek kedden a görögök a férfiaknál, jól is sikerült, más kérdés, hogy végül mégis az olaszok nyertek. A kapus viszont ilyenkor fejben kitisztulhat, új erőre kaphat, akár úgy mehet be a medencébe, mintha egy új mérkőzés kezdődne a számára.

Önnek – mint magyarként egyetlen kétszeres női vízilabda világbajnoknak – nem újdonság a világbajnoki döntők légköre. Bár a mostani keretből 12-en ott voltak a 2022-es csapatban, de győzni nem tudtak. Mit üzenne nekik, milyen jó tanáccsal látná el őket?

Tanácsot nem kell adni, mert tudják, mi a dolguk. Inkább 

 Emlékszem mind a két döntőre, 1994-ben és 2005-ben is úgy nyertük meg, hogy halál nyugodtak voltunk. Éreztük magunkban az erőt, hogy jobbak vagyunk a másik csapatnál. Úgy álltunk hozzá, minket nem lehet megverni. 

Csakhogy itt az ellenfél a jóval esélyesebbnek tartott USA lesz...

Én nem hiszem, hogy esélyesebbek nálunk. Most ezt az amerikai együttest semmivel nem látom jobbnak, mint a magyart. Abszolút nem. Vannak nálunk is meghatározó játékosok, ott is, vannak jó kiegészítő emberek itt is, ott is. Aznap, ahogy felkelnek a lányok, azon fog eldőlni. 

Nyitókép: Facebook/BVSC-Zugló