A magyar női kosárlabda-válogatott számára 44 után nyílik reális esély arra, hogy újra részt vegyen egy olimpián – ráadásul hazai pályán vívhatjuk a selejtezőket. Az első esélyt elbuktuk, ám Japán és Spanyolország ellen lehet még javítani...
Eddigi egyetlen olimpiai részvételünk az 1980-as moszkvai játékokon történt, de azt Boksay Zsuzsáék sem gondolhatták a Jugoszlávia elleni bronzmérkőzés után (a mieink csupán 68-65-re kaptak ki...), hogy az utódok 44 után játszhatnak közvetlen kvalifikációs mérkőzéseket az újabb ötkarikás részvételért.
Pedig ez a valós helyzet.
Kisebb meglepetésre a soproni Novomatic Arénában közel sem telt ház fogadta a mieinket, talán ezzel is magyarázható, hogy Dubei Dóráék kissé megilletődötten kezdték a mérkőzést, ezt a leginkább az igazolja, hogy az első akciógólunkra nem tévedés, hét percet kellett várni, és az első negyedben volt olyan szakasz, amikor már 25-11-re vezetett az ellenfél.
Az első negyedet végül 18-26-tal zártuk, de
az volt az ember érzése, hogy már az első játékrész után eldőlt a találkozó...
Szerencsére Juhász Dorkáék rácáfoltak erre, hiszen a második negyedben 22-27-re felzárkóztunk, ám ennél közelebb nem engedett minket a vb-negyedik helyezett riválisunk. Leginkább az volt a bosszantó, hogy könnyű kosarakat szereztek, és ezen a szinten nem szabad annyi támadólepattanót engedélyezni az ellenfélnek, mint amennyit mi engedtünk Colley-éknak.
Ezzel együtt a lányok akaratára nem lehetett panasz, becsülettel harcoltak minden labdáért, de a kanadaiakon látszott: csak annyit adtak ki magukból, amennyi a győzelem eléréséhez kellett. Ám azt is meg kell jegyezni:
az egyik legkiegyensúlyozottabb selejtezőcsoport mérkőzéseire a nemzetközi szövetség küldhetett volna felkészültebb játékvezetőket is,
hiszen a lengyel Wojciech Liszka, az egyiptomi hölgy, Sara Elsharnouby és a Tahitiből érkező Nicolas Fernandes közel sem állt a helyzet magaslatán...
A második félidőben fokozatosan húzott el Kanada, és végül magabiztosan nyerte meg a találkozót, ám az egészben az a legbosszantóbb: ha a lányok jobban hisznek magukban, és egy kicsit nagyobb a szerencséjük, még szorosabb találkozót játszhattak volna neves ellenfelükkel. A javításra még két esélye maradt Székely Norbert együttesének: pénteken Spanyolországot legyőző Japán, míg vasárnap az ázsiaiakkal szemben javíthatnak Kiss Virágék...
A szövetségi kapitány a találkozó lefújása után a következőket mondta el:
A vereséget elsősorban annak köszönhetjük, hogy nagyon sok úgynevezett második esélyt adtunk, elsősorban a lepattanókra gondolok. Ezen kívül sok labdát adtunk el, amiből könnyű kosarakat szerzett az ellenfél. Amikor mertünk játszani, akkor az a dobóteljesítményünkön is meglátszott. Örülök, hogy a végén nem nőtt 20 pont fölé a különbség, hiszen elképzelhető: a végelszámolásnál minden egyes pontnak nagy jelentősége lesz. Mindenesetre Japán és Spanyolország ellen sokkal pontosabban kell játszanunk, és felkészülünk arra, hogy e riválisok ellen némileg más stílusú kosárlabdát kell bemutatnunk.
Nyitókép, fotó: MTI/Tóth Zsombor
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Hiába volt toronymagas esélyes női kosárlabda-válogatottunk, hazai környezetben sima vereséget szenvedett riválisától.
Megadták a módját a lányok az ünneplésnek. Két kihagyott olimpiai után egymás után másodszor lesznek ott az ötkarikás játékokon. Az öröm pillanatait és az értékeléseket is megmutatjuk, és szavazhatnak is a leendő ellenfelekre.
A drámai vereség után új szakemberrel folytatja a nemzeti együttes.
A legendás kapus irányítóként játszó legnagyobb fia 20 éves kora ellenére is hihetetlenül higgadt játékot nyújtott a sorsdöntő mérkőzésen. Férfi kézilabda-válogatottunk 2012 után jutott ki ismét az olimpiára, ismét egy Fazekassal a soraiban. És még sorakoznak a Fazekas-fiúk...
A férfi kézilabda-válogatottunk a tatabányai selejtezőtorna utolsó meccsén 30-27-re nyert, s ezzel kijutott a nyári játékokra.
A norvégok Sagosen piros lapja után sem hagytak reális esélyt Bánhidi Bencééknek.
„Az egész magyar labdarúgást magasabb polcra emeli.”
A jogállamiság fogalmát elemezve az EP-képviselő azt mondta, ez egy „gumikategória” a jogi objektivitás szempontjából.
