A magyar női kosárlabda-válogatott számára 44 után nyílik reális esély arra, hogy újra részt vegyen egy olimpián – ráadásul hazai pályán vívhatjuk a selejtezőket. Az első esélyt elbuktuk, ám Japán és Spanyolország ellen lehet még javítani...
Eddigi egyetlen olimpiai részvételünk az 1980-as moszkvai játékokon történt, de azt Boksay Zsuzsáék sem gondolhatták a Jugoszlávia elleni bronzmérkőzés után (a mieink csupán 68-65-re kaptak ki...), hogy az utódok 44 után játszhatnak közvetlen kvalifikációs mérkőzéseket az újabb ötkarikás részvételért.
Pedig ez a valós helyzet.
Kisebb meglepetésre a soproni Novomatic Arénában közel sem telt ház fogadta a mieinket, talán ezzel is magyarázható, hogy Dubei Dóráék kissé megilletődötten kezdték a mérkőzést, ezt a leginkább az igazolja, hogy az első akciógólunkra nem tévedés, hét percet kellett várni, és az első negyedben volt olyan szakasz, amikor már 25-11-re vezetett az ellenfél.
Az első negyedet végül 18-26-tal zártuk, de
az volt az ember érzése, hogy már az első játékrész után eldőlt a találkozó...
Szerencsére Juhász Dorkáék rácáfoltak erre, hiszen a második negyedben 22-27-re felzárkóztunk, ám ennél közelebb nem engedett minket a vb-negyedik helyezett riválisunk. Leginkább az volt a bosszantó, hogy könnyű kosarakat szereztek, és ezen a szinten nem szabad annyi támadólepattanót engedélyezni az ellenfélnek, mint amennyit mi engedtünk Colley-éknak.
Ezzel együtt a lányok akaratára nem lehetett panasz, becsülettel harcoltak minden labdáért, de a kanadaiakon látszott: csak annyit adtak ki magukból, amennyi a győzelem eléréséhez kellett. Ám azt is meg kell jegyezni:
az egyik legkiegyensúlyozottabb selejtezőcsoport mérkőzéseire a nemzetközi szövetség küldhetett volna felkészültebb játékvezetőket is,
hiszen a lengyel Wojciech Liszka, az egyiptomi hölgy, Sara Elsharnouby és a Tahitiből érkező Nicolas Fernandes közel sem állt a helyzet magaslatán...
A második félidőben fokozatosan húzott el Kanada, és végül magabiztosan nyerte meg a találkozót, ám az egészben az a legbosszantóbb: ha a lányok jobban hisznek magukban, és egy kicsit nagyobb a szerencséjük, még szorosabb találkozót játszhattak volna neves ellenfelükkel. A javításra még két esélye maradt Székely Norbert együttesének: pénteken Spanyolországot legyőző Japán, míg vasárnap az ázsiaiakkal szemben javíthatnak Kiss Virágék...
A szövetségi kapitány a találkozó lefújása után a következőket mondta el:
A vereséget elsősorban annak köszönhetjük, hogy nagyon sok úgynevezett második esélyt adtunk, elsősorban a lepattanókra gondolok. Ezen kívül sok labdát adtunk el, amiből könnyű kosarakat szerzett az ellenfél. Amikor mertünk játszani, akkor az a dobóteljesítményünkön is meglátszott. Örülök, hogy a végén nem nőtt 20 pont fölé a különbség, hiszen elképzelhető: a végelszámolásnál minden egyes pontnak nagy jelentősége lesz. Mindenesetre Japán és Spanyolország ellen sokkal pontosabban kell játszanunk, és felkészülünk arra, hogy e riválisok ellen némileg más stílusú kosárlabdát kell bemutatnunk.
Nyitókép, fotó: MTI/Tóth Zsombor
Megadták a módját a lányok az ünneplésnek. Két kihagyott olimpiai után egymás után másodszor lesznek ott az ötkarikás játékokon. Az öröm pillanatait és az értékeléseket is megmutatjuk, és szavazhatnak is a leendő ellenfelekre.
A drámai vereség után új szakemberrel folytatja a nemzeti együttes.
A legendás kapus irányítóként játszó legnagyobb fia 20 éves kora ellenére is hihetetlenül higgadt játékot nyújtott a sorsdöntő mérkőzésen. Férfi kézilabda-válogatottunk 2012 után jutott ki ismét az olimpiára, ismét egy Fazekassal a soraiban. És még sorakoznak a Fazekas-fiúk...
A férfi kézilabda-válogatottunk a tatabányai selejtezőtorna utolsó meccsén 30-27-re nyert, s ezzel kijutott a nyári játékokra.
A norvégok Sagosen piros lapja után sem hagytak reális esélyt Bánhidi Bencééknek.
Székely Norbert egyelőre nem tud túllépni a spanyolok elleni mérkőzésen.
Azt egyelőre nem tudni, mikor kaphatja meg az aranyérmet a Dél-Európában játszó csatár.
A Makóról az Egyesült Államokba keveredő Pulitzer József újságíróként helyezkedett el új hazájában. A szerencsének és leleményességének köszönhetően először egy St. Louis-iújságot vásárolt meg, majd betört a New York-i sajtópiacra is. A The World című napilap élén hódította meg Amerikát.
