A Románia elleni meglehetősen sima, 15–8-as győzelmet hozó első csoportmeccs után jóval keményebb feladat várt a mieinkre a dohai vizes-világbajnokságon. A Horvátországban rendezett Európa-bajnokságon januárban kétszer is megmérkőztünk Olaszországgal. Akkor a csoportkörben óriási bravúrral, öt gólos győzelmet aratottunk. A bronzmérkőzésen aztán már sajnos érvényesült a papírforma és 12–7-re kikaptunk. Szerdán itt volt a lehetőség a visszavágásra, de az esélyesek most sem mi voltunk. Ráadásul az olaszoknak azért is kellett hajtaniuk, mert velünk ellentétben, nekik még nincs meg a kvótájuk a nyári párizsi olimpiára.
Az első negyedben egyik válogatott sem tudott igazán mit kezdeni az ellenfél ragyogó védekezésével. Rengeteg volt a hiba a támadásokban, ezért nem esett sok gól, 2–2-es állásnál mentek szünetre a csapatok. A folyatásban megléptünk két góllal, vezettünk 4–2-re, de nem bírtuk megtartani az előnyünket, az olaszok kiegyenlítettek (4–4). Valamiért nagyon nehezen építkeztek a csapatok, és a kapuk előtt elég pontatlanul céloztak, vagy jól védtek a kapusok, Vogel Soma bombaformában volt ezen az estén is.