146 éve született a magyar sport első olimpiai bajnoka, a polihisztor Hajós Alfréd

Hajós Alfréd fővárosi zsidó családból származott, eredetileg Guttmann Arnold néven látta meg a napvilágot, érdekesség: a keresztnevét hivatalosan csupán egy évvel a halála előtt változtatta meg. Az édesapa, Guttmann Jakab mind az öt gyermekét hamar megtanította úszni, a sors iróniája, hogy ő maga a vízbe fulladt, egészen banális módon: megcsúszott a Duna-parton, és a jeges vízben lelte halálát...  

Hajós (Guttmann) Alfréd kifejezetten vékony, mondhatni csenevész gyermek volt, kezdetben még a rúdmászásban is rendre kudarcot vallott. Ez olyannyira dühítette őt, hogy addig gyakorolt, amíg a Markó utcai reáliskola legkiválóbb atlétája nem lett. Emellett az úszás – már csak édesapja emléke miatt is, akinek a tragédiáját szemtanúként élte át – is különösen foglalkoztatta, végül ebben vált a magyar sport halhatatlanjává, hiszen az első újkori olimpián, 1896-ban, Athénban a 100 méteres és az 1200 méteres gyorsúszásban hazánk első két olimpiai bajnoki címét szerezte, tegyük hozzá: egy mindössze 9-10 fokos öbölben.

A mindössze 18 éves Hajós Alfréd valóságos nemzeti hőssé vált, 200 lelkes szurkoló várta a Keleti pályaudvaron, viszont másnap ugyanúgy be kellett mennie a Műegyetemre, ahol az évfolyamtársak is állva tapsolták meg őt. A kétszeres olimpiai bajnok tudta, hogy a csúcson kell abbahagynia: ugyan az 1896-os játékok után még elindult néhány versenyen, de nem sokkal később visszavonult az úszástól.

Hajós Alfréd sokoldalúságára jellemző, hogy a magyar futball megszületésében is jelentős érdemeket szerzett: a BTC csapatával kétszeres bajnok lett, majd 

A II. világháború után zsidó származása miatt évekig bujkálnia kellett, de a háttérben folyamatosan azon dolgozott, hogy minél több, hasonló háttérrel rendelkező sporttársát megmentse. A szocialista rendszer hajnalán az akkorra már a 60-as éveit taposó Hajós Alfréd különböző állami vállalatoknak dolgozott, ám élete utolsó éveiben csalódásként élte meg, hogy az 1953-ban átadott Népstadiont nem az ő olimpiai ezüstérmes tervei alapján készítették el.

Ezek után egyes hírek szerint megkeseredett emberré vált, és a Magyar Delfin – ahogy a nemzetközi sajtó az olimpiai sikerei után elkeresztelte – 1955. november 12-én hunyt el Budapesten. 

Nyitókép: musz.hu