A sokoldalú sportember nem csak a magyar olimpiai mozgalomban írt sporttörténelmet, hiszen válogatott labdarúgó, FIFA-játékvezető és szövetségi kapitány is volt, emellett az építészetben is maradandót alkotott.
Hajós Alfréd fővárosi zsidó családból származott, eredetileg Guttmann Arnold néven látta meg a napvilágot, érdekesség: a keresztnevét hivatalosan csupán egy évvel a halála előtt változtatta meg. Az édesapa, Guttmann Jakab mind az öt gyermekét hamar megtanította úszni, a sors iróniája, hogy ő maga a vízbe fulladt, egészen banális módon: megcsúszott a Duna-parton, és a jeges vízben lelte halálát...
Hajós (Guttmann) Alfréd kifejezetten vékony, mondhatni csenevész gyermek volt, kezdetben még a rúdmászásban is rendre kudarcot vallott. Ez olyannyira dühítette őt, hogy addig gyakorolt, amíg a Markó utcai reáliskola legkiválóbb atlétája nem lett. Emellett az úszás – már csak édesapja emléke miatt is, akinek a tragédiáját szemtanúként élte át – is különösen foglalkoztatta, végül ebben vált a magyar sport halhatatlanjává, hiszen az első újkori olimpián, 1896-ban, Athénban a 100 méteres és az 1200 méteres gyorsúszásban hazánk első két olimpiai bajnoki címét szerezte, tegyük hozzá: egy mindössze 9-10 fokos öbölben.
Legendássá vált a válasza, amelyet az éremátadó, az akkori görög uralkodó, I. György király kérdésére adott.
„Hol tanult meg ilyen jól úszni?” „A vízben!”
A mindössze 18 éves Hajós Alfréd valóságos nemzeti hőssé vált, 200 lelkes szurkoló várta a Keleti pályaudvaron, viszont másnap ugyanúgy be kellett mennie a Műegyetemre, ahol az évfolyamtársak is állva tapsolták meg őt. A kétszeres olimpiai bajnok tudta, hogy a csúcson kell abbahagynia: ugyan az 1896-os játékok után még elindult néhány versenyen, de nem sokkal később visszavonult az úszástól.
A Magyar Királyi József Műegyetemen szerzett diplomát és kitűnő építészmérnök vált belőle. Az ő tervei alapján építették többek között a debreceni Aranybika Szállót, a kőszegi Bencés Gimnáziumot, a margitszigeti Nemzeti Sportuszodát (amely hosszú évek óta az ő nevét viseli) vagy éppen a Millenárist.
Hajós Alfréd sokoldalúságára jellemző, hogy a magyar futball megszületésében is jelentős érdemeket szerzett: a BTC csapatával kétszeres bajnok lett, majd
a magyar válogatottban is debütált, egyetlen mérkőzésen, az 1902-es, Ausztria elleni barátságos mérkőzésen szerepelt címeres mezben. Később szövetségi kapitány is lett, 1906-ban három mérkőzésen ült a magyar válogatott kispadján, sőt labdarúgó-játékvezetőként is a csúcsra jutott: egészen a FIFA-kerettagságig vitte.
A II. világháború után zsidó származása miatt évekig bujkálnia kellett, de a háttérben folyamatosan azon dolgozott, hogy minél több, hasonló háttérrel rendelkező sporttársát megmentse. A szocialista rendszer hajnalán az akkorra már a 60-as éveit taposó Hajós Alfréd különböző állami vállalatoknak dolgozott, ám élete utolsó éveiben csalódásként élte meg, hogy az 1953-ban átadott Népstadiont nem az ő olimpiai ezüstérmes tervei alapján készítették el.
Ezek után egyes hírek szerint megkeseredett emberré vált, és a Magyar Delfin – ahogy a nemzetközi sajtó az olimpiai sikerei után elkeresztelte – 1955. november 12-én hunyt el Budapesten.
Nyitókép: musz.hu
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
„A szüleim támogatása nélkül idegileg tönkrementem volna.”
Minden idők egyik legzseniálisabb birkózója évek óta nem állt kamerák elé.
De azért megpróbálták...
Az idén 40 éves olimpiai és Európa-bajnok úszó jelenlegi életéről, sportkarrierjéről, és gyerekkoráról is beszélt az Eurosport podcastjében.
A Liu testvérekkel aranyérmet nyert Burján Csaba kálváriája egy Kínát sértő bejegyzéssel kezdődött, majd eltiltása után nem jutott ki az előző olimpiára, de mégis győzelemhez segítette Liu Shaoangot. A Mandinernek elárulta, hogyan boldogul a civil életben, mikor húzott legutóbb korcsolyát, és egyáltalán dolgozna-e még szeretett sportágában.
A szombati nap legolvasottabb hírei a Mandineren.
Mindig szigorúan akkor és ott válnak harcos gyermekvédőkké, amikor és ahol annak politikai konjunktúrája van. Francesca Rivafinoli írása.
