A csúcsról a koldussorba – hogyan mehet csődbe egy hetente tízmilliókat kereső focista?

„A szabadságomat visszakaptam, de úgy érzem, elvesztettem az életemet” – mondta az ausztrál Lucas Neill, miután az Egyesült Királyságban az esküdtszék novemberben hét esztendőnyi csődharc után felmentette, így elkerülte a három éves börtönbüntetést. A 45 éves korábbi védő aktív labdarúgóként éveken át képviselte hazáját a válogatott csapatkapitányaként, 15 évet játszott az angol profi ligákban, pályafutása végén azonban hatalmas fordulatot vett az élete. Neill kálváriája most véget ért, de a megdöbbentő eset sokaknak szolgálhat tanulságként.

Számos félresiklott sportkarriert láttunk már a közelmúltban, amikor csúnya átverések, pocsék befektetések, illetve rossz tanácsadók miatt vakvágányra fut egy pályafutását befejező labdarúgó élete. Elég csak az angol válogatott védő, Wes Brown, a kapus David James, vagy egy korábbi ismert játékos, Paul Merson esetét említeni. A legújabb dokumentált példa az ausztrál Lucas Neill karrierje, aki már 17 évesen áttette a székhelyét az ötödik kontinensről Európába, Londonba, ahol a Millwallnál eltöltött hat szezon után északra költözött, a Blackburn Roversnél szintén ennyit húzott le, majd a West Ham Unitednél két, az Evertonnál pedig egy szezont játszott. Az angliai éveket követően a török Galatasaray, majd közel-keleti klubok következtek, végül hazatért, de próbálkozott Japánban és még további kölcsönszerződésekkel is. Miután 2014-ben a Socceroos szövetségi kapitánya, a jelenlegi Tottenham-menedzser, Ange Postecoglou kihagyta az ausztrálok világbajnoki keretéből, szögre akasztotta a stoplisát.

Az ausztrál nemzeti csapatban már 18 évesen debütált, 2000-ben játszott Sydneyben a hazai rendezésű olimpián, 2006 és 2014 között pedig nyolc éven át volt a válogatott csapatkapitánya. Egy ilyen karrier sok szempontból irigylésre méltó, sportszakmailag, presztízsszempontok alapján és természetesen anyagilag is komoly megbecsüléssel jár. Neill az angol profi futballban akkoriban a jól kereső védők közé tartozott, karrierje csúcsán átszámítva heti 18 millió forint körüli összeg ütötte a markát. Érdekesség, a West Hamet 2009-ben például éppen azért hagyta el, mert nem tudott megegyezni a londoni elöljárókkal a szerződés-hosszabbítás pénzügyi feltételeiről. A klub 50 százalékkal akarta csökkenteni a játékos 60 ezer fontos fizetését, de Neill ebbe nem ment bele.

Hogyan jutott az aktív korában Ferrarival furikázó ünnepelt játékos a csődig?

A The Timesnak nyilatkozva Neill elmesélte, mennyire balul sült el néhány befektetése, és hogyan kellett ingatlanjai nagy részét komoly veszteséggel eladnia a 2008-as pénzügyi válságot követően. Emiatt el is köszönt a Premier League-ben megkeresett fizetésének nagy részétől, de az sem segített a bankszámláján, amikor nagy adókedvezményekért cserébe brit filmekbe fektetett be. A West Ham egykori csapatkapitánya visszavonulása után eltűnt a nyilvánosság elől, alig két évvel később pedig csődöt jelentett. Gyakorlatilag ennyi idő elég volt hozzá, hogy teljesen tönkremenjen.

Ahogy mondja, az üzletei nem sikerültek, és hiába adta el sorra áron alul, komoly veszteséggel az ingatlanbefektetéseit, ez sem segített. A fizetésképtelenné váló cége miatt hét évig üldözték a hitelezők, a szigorú angol törvények miatt minden bejövő pénzt elvontak a cége számlájáról. Eközben a pénzügyi nehézségei egyre súlyosbodtak, még azzal is megvádolták, hogy a csődeljárás alatt egy offshore cégen keresztül több mint kétmillió fontot titkolt el a hitelezők elől. Az ausztrál végül elkerülte, hogy rács mögé kerüljön, de a családját sújtó megpróbáltatások miatt folyamatos bűntudat gyötri.

„Amikor a csúcson vagy, sokan zsonganak körül, és rengetegen akarnak tanácsot adni. Azt mondják, hogy segítenek, de csak el akarnak venni egy szeletet. Ez egy lecke minden labdarúgó számára. Hiába voltam sikeres a futball világában, nem voltam kész a pályafutásom utáni életre, az üzleti világra.

– fogalmazott Neill.

A korábbi futballista az interjúval elsősorban az aktív labdarúgók figyelmét szerette volna felhívni, hogy vigyázzanak a megbízhatatlan pénzügyi tanácsadókkal, mert ő is éppen azzal ütötte meg a bokáját, hogy olyanokban bízott meg, akik kihasználták pénzügyi ismereteinek a hiányát.

Azok után, hogy otthonában lekapcsolták a villanyt, a mobiltelefonját sem tudta fizetni és két gyermekének is új iskolát kellett keresnie, mert képtelen volt fizetni a régi tandíját, Neill teljesen új életet kezdett. Szerencséjére a család mindennapi szükségleteinek ellátásában a havi 900 font labdarúgónyugdíjon túl támaszkodhatott a szépségterapeutaként és személyi edzőként dolgozó párjára, Lindsey Morrisra.

„Akadt néhány igazán megalázó pillanat az elmúlt években. Az egyik iskolai reggel, például 7:55-kor a gyerekeim nyitottak ajtót a bírósági végrehajtóknak, akik az önkormányzati adót követelték. A rémálomszerű történetek után mindent át kellett értékelnünk.

– mondta Neill.

A bírósági felmentése után az ausztrál az élete újjáépítésére összpontosít, utánpótlásedzéseket tart egy helyi futballklubban, emellett pedig projektmenedzserként is dolgozik. Nem egy elveszett ember – igazi sportoló, aki fel tud állni a padlóról.

Nyitókép: Greg Wood/AFP