Megnyertük a csoportunkat, szeretjük a csapatunkat, irány Németország!

2023. november 19. 18:52

Ez a csoportgyőzelem ahhoz hasonlít, amikor tetten érjük az igazságot. Mellesleg miénk Európában a leghosszabb veretlenségi sorozat, ez már futballtörténelem.

2023. november 19. 18:52
Kovács Gergő
Mandiner

Annyiszor beszéltünk a magyar foci fölemelkedéséről az elmúlt években – ahogy lépésről lépésre haladtunk a posványból kifelé –, hogy a Montenegró elleni győzelem után már csak biccentünk, de a költővel ellentétben remélünk is hozzá. És 

ez már több a reménynél. Ez bizonyosság.

A tények röviden: a magyar labdarúgó-válogatott 3:1-re verte Montenegrót utolsó Eb-selejtezőjén, megnyerve csoportját, vereség nélkül zárva a sorozatot, ami ebben a pillanatban már futballtörténelem. Szoboszlai kettőt vágott, lényegében egyedül eldöntötte a mérkőzést. Hogy mekkora dolog mindez, arról sokat fognak még beszélni, és nem csupán a jelen generációk.

A csoportgyőzelem olyan energiákat szabadíthat föl az országban, ami leginkább ahhoz hasonlít, amikor tetten érjük a mesék igazságát, 

miközben már ezerszer elfelejtettük a jelentését, ami esetünkben ilyesmi: a jó elnyeri méltó jutalmát, a legkisebb fiú elnyeri a királylány kezét, a kitartó munka meghozza gyümölcsét. Mert ez egy mese, ahol a végkifejlet mégis bődületes munkán, fegyelmezettségen, minden szereplő – Rossi, csapat, szurkolók, háttéremberek, fotelokból felugráló szimpatizánsok, vagyis több millió ember – hozzáadott értékén alapul. 

Közös siker. A miénk.

Csoportot, ahogy már írtuk, az angolok, a németek, a horvátok szoktak nyerni, esetleg a szerbek: a felsorolt világklasszis csapatokat egytől egyig felülmúltuk az elmúlt években, az angolokat négy góllal csaptuk meg Angliában, a szerbeket oda-vissza vertük a mostani csoportunkban. A lesajnált albánok, akik miatt kettő éve miatt annyian temették Rossi gárdáját, most csoportelsőként állnak a csehek és lengyelek előtt, a svédeket elverték az azeriek és így tovább – 

nincs már könnyű meccs, középen tömörül az európai foci. Ez tovább fényezi a magyarok sikerét, akik kiemelkedtek ebből a tömegből. 

Mellesleg miénk Európában a leghosszabb veretlenségi sorozat, tizenkét mérkőzés óta veretlen a válogatott, utoljára 1976-ban zártunk vereség nélkül naptári évet. A rekordokat estig lehetne sorolni. Higgyük el végre, ami van.

Aztán ha elhittük, vegyük figyelembe: most Szoboszlai kivételével az összes húzóemberünk hiányzott, Orbán, Sallai, Kerkez, Schäfer és Varga hiánya pedig, mondjuk ki nyíltan, komoly minőségi deficitet okoz – de hát ezt senki nem titkolja. Mert 

akkor jönnek a hátukon, fülökön, szemöldökcsontjukon becsúszó, csupa akarat embereink, 

a klubjukban padozó csapattagok, a rossz formában lévő csapattagok, akik a sok hiba ellenére odateszik a magukat és nem törnek meg. Akkor jön Dibusz, aki ma egy meteort is kivédett volna a második félidőben, és akkor jön Szoboszlai Dominik, aki végleg világklasszissá avanzsált. Aki élőben látta az utolsó harminc percet, az tanúsíthatja, hogy 

a stadion népe is megértette a tünemény lényegét: a király nem csupán megszületett, hanem föllépett a trónra.

Mi lesz az Eb-n, ha visszatérnek a hiányzóink? Bármi. Szövetség született, amit Szoboszlai felbukkanása is jelzett a B-középben: a szurkolókon semmi sem fog múlni.

A Marco Rossi elleni mítoszról, miszerint Rossi kizárja a nemzetből azokat, akik nem örülnek a válogatott sikereinek (valójában értetlenségét fejezte ki az iránt, hogyan lehetséges a saját nemzeti csapatunk ellen szurkolni), véleményem röviden a következő: az olyan gondolkodás számára, amelyik kizárólag politikai árukapcsolással képes értelmezni az örömet, átélni meg sehogy, nem a konszenzuskeresés lehetősége számít, hanem a buborékban megélt valóság. Az pedig sajnos szűkös, levegőtlen. Ez az alapállás talán nem érti, hogy 

lehetséges árukapcsolás nélküli öröm. 

Pedig lehetséges, érdemes kipróbálni.

Az igazi szurkolónak amúgy sincs szüksége bűvészkedésre: szerény személyemet például 

Rákosi Mátyás alatt, az Aranycsapat idején is hasonlók érzések uraltak volna, de megkockáztatom, hogy magának az ördögnek (a valódinak) az uralma alatt is 

ezeket az örömöket élném át, főleg, ha lenyomnánk Montenegrót, és csoportelsőként jutnánk ki egy Eb-re. Talán még koccintanék is az ördöggel. Mert 

a szurkoló már csak ilyen: nem bírja az árukapcsolást, egyetlen áru érdekli csak, amihez fölösleges bármi mást hozzákeverni. 

Tiszta állapotában világít a legfényesebben.

Nyitókép: Rádi Nikolett

Ezt is ajánljuk a témában

Ezt is ajánljuk a témában

Ezt is ajánljuk a témában

 

Összesen 54 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Lajoss
2023. november 20. 10:11
Nem értem,Mariska szerint már nincs is Németország…🤔
states-2
2023. november 20. 07:42
A komcsik ilyen nyomorúságot utoljára tavaly áprilisban érezhettek. Ez majdnem akkora öröm ideát, mint a focisiker, ne tagadjuk. Annyi aljas dolgot műveltek ugyanis a magyar sport, a labdarúgás ellen is, hogy csak elégtételt érezhetünk.
dios1968
2023. november 19. 23:01
Na megint van 2 ellendrukker. Gondolom ők montenegróiak
states-2
2023. november 19. 22:36
A komcsik akkora pofánbaszást kaptak, mint utoljára tavaly áprilisban. Emlékezzünk csak, és soha ne felejtsük, mi gazemberséget műveltek csak a Puskás építése alatt.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!