Vinícus és Rodrygo nyomdokain – lassan készen áll a Real Madridra az új brazil csodatini

Sokan őrültnek gondolták a Real Madrid elnökét, Florentino Pérezt, amikor a klub két éven belül két, még kiskorú brazil labdarúgóért 45-45 millió eurót (17,4 milliárd forintot) fizetett. A közvélemény azt hitte, a kíméletlen üzletember hírében álló Pérez értékítélete eltorzult, amikor Vinícius Jr. illetve Rodrygo Goes szerződtetéséről döntött. Ezt azzal a hihető elmélettel indokolták, hogy annyira fájt neki, hogy évekkel korábban elveszítette a Neymarért folyó versenyt a Barcelonával szemben, hogy öreg korára már nem tudta kizárni az érzelmeket a döntéseiből.

Megérte kockázatot vállalni

Az idő azonban Pérezt igazolta, hiszen Vinícius ma a világ egyik legértékesebb támadója és – ha épp megy neki – azon kevés játékosok egyike, akikért önmagában is érdemes leülni focit nézni, mert képes valóban váratlant húzni. Rodrygo pedig – noha ő még nem vált húzóemberré – formától függetlenül fotelbe tud ültetni milliókat, hiszen olyan simulékonyan lép kapcsolatba a labdával, mint kevesen a világon; továbbá a Bajnokok Ligája-történet leghihetetlenebb fordítássorozata felejthetetlen pár percének volt főszereplője, és épp a napokban hosszabbított vele a királyi gárda további öt évre.

Fél évvel azután, hogy a két brazil csikó megkerülhetetlen szerepvállalásával Bajnokok Ligáját nyert a Real Madrid – amely címért a következő győztes Manchester City például nagyjából 1 milliárd eurót költött el – tehát már senki nem vetette Florentino Pérez szemére, hogy újabb brazil tinire vetette ki a hálóját. Ezúttal még korábban csapott le, és időközben az ár is emelkedett: a Palmeiras támadója,

Ahogy Viníciust és Rodrygot, úgy Endricket is a brazil ligában hagyják fejlődni nagykorúságáig. Ilyen fiatal játékosok esetén nagyon nehéz biztosat tudni a majdani játékerejükről. Az például biztosan nem jelent semmit, hogy ő a brazil liga történetének második legfiatalabb gólszerzője – a listát vezető Geison a válogatottságig sem jutott el soha. Inkább egy-egy meccs és momentum alapján érdemes találgatni. Ha hihetünk ilyen kis mintának, akkor úgy tűnik, Endrick igen jó úton jár.

Megcsillogtatta tudását

A múlt héten a liga második helyén álló csapata a listavezető Botafogóhoz látogatott. Az év meccse Brazíliában? A helyszínen biztosan nem múlt: a riói Olimpiai Stadionból telt házat jelentettek.

És a meccs lefolyását sem igazán lehetne jobbnak elképzelni. A Botafogo 3-0-s vezetésre tett szert az első félidőben. Endrick azonban idegenben sem érezte lefutottnak a meccset. Öt perc telt el a második félidőből, amikor 40 méterre a kaputól cselsorozatba kezdett, átvágott a Botafogo középpályás-vonalán, majd a védők között is, és simán rúgta el a kapus mellett: 3-1. 

Egy cselsorozat a brazil liga védői ellen nemzetközi mércével mérve nem igazán jelent sokat. A háromgólos hátrányban is megőrzött győzelembe vetett hit fontosabb jele annak, hogy a játékos nagy dolgokra lehet hivatott. Ám hogy a tudása is meglehet hozzá, az a második góljánál vált egyértelművé. Egy kósza labda pottyant elé a tizenhatosnál – és Endrick egy mozdulatba olvasztotta a lövőcselét a labdaátvétellel. A combja végigcsinálta a lövőmozdulatot, de a lábszárát visszatartotta, így elküldte a védőt, egyúttal a térdével lekészítette magának az igazi lövésre a labdát. Majd jó erővel, pontosan a sarokba küldte. 

Ez pontosan az a találékonyság, aminek reményében a világ bármely klubja – és szurkolója – Brazília felé fordul.

A meccs végül a Palmeiras 4-3-as győzelmével ért véget, ami még a gólszerzés megakadályozásával kevésbé törődő brazil klubfociban is kirívóan nagy fordítás: 12 évet kell visszamenni, hogy emlékezetesebb meccset találjunk. Az az akkori csodagyerek, a 19 éves Neymar talán legjobb hazai meccse volt, melyen Puskás-díjas gólt rúgott a Santos mezében, míg a már levezető Ronaldinho mesterhármast szerzett, és vezetésével a Flamengo három gólos hátrányból nyert 5-4-re. 

Kizárólag a futballra koncentrál

Neymar és Endrick között két nagy különbség látható. Egyrészről az ominózus meccsen a mostani csodagyerek a fordítást bemutató, és nem az elszenvedő csapatban rúgott két gólt. Talán tehát jobban győzelemre született, és könnyen beilleszkedhet majd a Real Madridba, amely a legújabbkori profiljának tekinti a menetrendszerű fordításokat úgy kiscsapatok, mint a világ legerősebbjei ellen. 

Másrészről főhősünk pár hete azt nyilatkozta:

Persze még fiatal, sok minden változhat. De egyelőre úgy tűnik, Endrick hajlandó lehet majd arra a munkára, ami a szeleburdi, sokszor borzasztóan döntő és elképzelhetetlenül rosszul lövő Viníciusból egy, a Bajnokok Ligája végjátékában játszott csúcsrangadókat eldönteni képes támadót csinált. És aminek hosszú távú hiánya vélhetőleg Neymar teljesítményének korlátokat szabott. Utóbbi ugyanis hiába rendelkezik a legutóbbi brazil Aranylabdások, Kaká és Ronaldinho óta látott legesztétikusabb mozgással, legfinomabb technikával és legkreatívabb szemmel egy csomagban, mégis legfeljebb két-három olyan szezon jutott neki, amivel elégedett lehetett.

Endrick szemre – miképpen a két madridi srác – nem ér fel tehetségben Neymarhoz. De ettől még nyugodtan érhet el többet, mint a 31 évesen a visszavonulás környékére kerülő egykori csodagyerek. Elvégre Vinícius és Rodrygo 20-21 éves korukra már egyaránt megszerezték azt a Bajnokok Ligája-címet, ami Neymar pályafutásának is egyetlen igazi csúcspillanata volt.

Nyitókép: Abner Dourado/AGIF/AGIF via AFP