Hol vannak már azok az idők, amikor a Balakov, Jordanov, Sztoicskov fémjelezte bolgár aranygeneráció csapata egészen az elődöntőig menetelt az Egyesült Államokban rendezett 1994-es labdarúgó-világbajnokságon? A bolgár labdarúgókból, azaz a válogatott beceneve alapján legyőzhetetlen és rettenthetetlen oroszlánokból öreg és fogatlan példányok váltak az évtizedek alatt, a szövetségi vezetők pedig sosem látott mélységbe züllesztették az egész sportágat.
A vb-éremről 1994-ben végül lemaradó, negyedik helyen záró bolgárok Kraszimir Balakov és Hriszto Sztoicskov Dream Team-tagságával, illetve Sztoicskov vb-gólkirályi címével és Aranylabdájával vigasztalódhattak, ami az azóta történtek ismeretében egészen kimagasló teljesítmény. Nem kétséges, ez volt a bolgár labdarúgása Aranycsapata.
A lendület elrepítette őket történetük első Európa-bajnoki szereplésére is: ott lehettek az 1996-os angliai kontinenstornán (egy győzelemmel nem jutottak tovább a csoportból), illetve kvalifikálták magukat az 1998-as franciaországi vb-re is (ott egyetlen ponttal zártak a csoport negyedik helyén), a spanyoloktól elszenvedett 6-1-es vereség azonban már jelezte, az újabb generációt elkerülik majd a zajos diadalok. Egy ország labdarúgását alapjában meghatározó válogatott sikerek szépen lassan elmaradtak, és ha nem is látványosan, de fokozatosan elindult a mélyrepülés.
Válogatott csatáraink a Balkánon
Bő 20 évvel ezelőtt két válogatott csatárunk, Ferenczi István és Kabát Péter is játszott a bolgár élvonalból akkoriban kiemelkedő Levszki Szófiában, így első kézből tapasztalhatták meg az ország labdarúgásának állapotát. Kabátnak főleg szép emlékei vannak abból az időszakból, és a mai napig kapcsolatban áll néhány helyi szurkolóval.
„A 2000-es évek elején még szerencsések voltunk, akik ott játszottunk. Az még jó korszak volt, ráadásul az ország legnépszerűbb csapatával veretlenül nyertük meg a bajnokságot, illetve a kupagyőzelemre is büszkék lehettünk. Emlékszem, milyen szinten kimagaslottunk abból a ligából. Szófiát is megkedveltem az ott töltött idő alatt, a szurkolótábor pedig engem szeretett meg. Jól éreztem magam, a mai napig tartom a kapcsolatot 5-6 szurkolóval, akikkel rendszeresen beszélek. Nagyon komoly hangulatot teremtettek a lelátón a Levszki–CSZKA derbiken, az mindenképpen szép emlék.
A Levszkinél rendesen ki voltunk fizetve, teljesítették a vezetők, amit vállaltak, mondjuk ebben az is közrejátszott, hogy jöttek az eredmények. A többi csapatnál viszont nem ez volt a jellemző.
Szomorú látni, hogy mostanra idáig süllyedt idáig az ország labdarúgása. Vicc, hogy ne legyen egy stadion, ahol le lehetne játszani az Eb-selejtezőt. Ezen ment a cirkusz egy hétig! De végül örülök hogy lesz meccs, és a pályán juthatunk ki az Eb-re. Mert, hogy kijutunk, abban biztos vagyok, jobbak vagyunk, csak azt sajnálom, hogy megfosztják a magyar szurkolókat az élménytől” – hangsúlyozta Kabát a Mandinernek.