Hol vannak már azok az idők, amikor a Balakov, Jordanov, Sztoicskov fémjelezte bolgár aranygeneráció csapata egészen az elődöntőig menetelt az Egyesült Államokban rendezett 1994-es labdarúgó-világbajnokságon? A bolgár labdarúgókból, azaz a válogatott beceneve alapján legyőzhetetlen és rettenthetetlen oroszlánokból öreg és fogatlan példányok váltak az évtizedek alatt, a szövetségi vezetők pedig sosem látott mélységbe züllesztették az egész sportágat.
A vb-éremről 1994-ben végül lemaradó, negyedik helyen záró bolgárok Kraszimir Balakov és Hriszto Sztoicskov Dream Team-tagságával, illetve Sztoicskov vb-gólkirályi címével és Aranylabdájával vigasztalódhattak, ami az azóta történtek ismeretében egészen kimagasló teljesítmény. Nem kétséges, ez volt a bolgár labdarúgása Aranycsapata.
A lendület elrepítette őket történetük első Európa-bajnoki szereplésére is: ott lehettek az 1996-os angliai kontinenstornán (egy győzelemmel nem jutottak tovább a csoportból), illetve kvalifikálták magukat az 1998-as franciaországi vb-re is (ott egyetlen ponttal zártak a csoport negyedik helyén), a spanyoloktól elszenvedett 6-1-es vereség azonban már jelezte, az újabb generációt elkerülik majd a zajos diadalok. Egy ország labdarúgását alapjában meghatározó válogatott sikerek szépen lassan elmaradtak, és ha nem is látványosan, de fokozatosan elindult a mélyrepülés.
Válogatott csatáraink a Balkánon
Bő 20 évvel ezelőtt két válogatott csatárunk, Ferenczi István és Kabát Péter is játszott a bolgár élvonalból akkoriban kiemelkedő Levszki Szófiában, így első kézből tapasztalhatták meg az ország labdarúgásának állapotát. Kabátnak főleg szép emlékei vannak abból az időszakból, és a mai napig kapcsolatban áll néhány helyi szurkolóval.