Egy lépésre volt a hatvanas években a disszidálástól Mészöly Kálmán – a legenda fia a Mandinernek

Egy éve hunyt el az édesapja. Sikerült valamelyest feldolgozni a feldolgozhatatlant?

Rengeteget gondolok rá, de nem szomorúan teszem. Sokszor bevillannak emlékképek. Nem felejtem a közös karácsonyokat a Balzac utcában, ahol együtt díszítettük a fenyőfát, vagy azokat a csodás nyarakat, amelyeket Farkas Jancsi agárdi nyaralójában töltöttünk közösen. Farkas – ha valaki már nem emlékezne rá – a Vasas zseniális támadója volt, ami ennél is fontosabb, apu egyik legjobb barátja. Apu elfoglalt ember volt, de két-három hetet mindig együtt nyaraltunk, abból nem engedett. Később, mikor már nagyobbak lettünk, mi mentünk utána a testvéremmel, Kálmánnal. Például a Kékfrankos vendéglőbe, amelynek apu résztulajdonosa volt. Sokat időzött ott hivatalból. 

Mennyire nyomasztotta gyerekként, hogy Mészöly névvel kell bizonyítania a focipályán?

Megküzdöttem vele.

Tizennyolc éves voltam, amikor Illovszky Rudi bácsi betett a Vasas felnőtt csapatába és 21 éves, mikor Mezey György irányítása alatt a magyar válogatottban is bemutatkozhattam. Egyikük sem ajándékba adta a lehetőséget, ellenben a közvélemény sokáig összehasonlított engem apuval. 

Az édesapja is éreztette, hogy a Mészöly név alázatra kötelez?

Sokszor mondta, hogy azért mert Mészöly-gyerekek vagyunk, még nem jár semmi ingyen a boltban. Azért nekünk kell tenni, hogy megbecsült emberek legyünk. Sokáig nem volt Adidas cipőm, Tisza cípőben játszottam. Mikor megkérdeztem, miért nem kapok Adidast, azt mondta: majd ha bizonyítasz a pályán, akkor lehet jobb cipőd, fiam! 

Ebbe a helyzetbe akár bele is betegedhetett volna lelkileg...

Nem volt ez ennyire rémisztő, apu tartást adott nekünk. Mellette pedig tudom, hogy mennyire büszke volt rám, s mennyit harcolt, ha valaki rosszat mondott rólam. Képes volt megkeresni és leteremteni. 

Azt már tudjuk, milyen volt apaként Mészöly Kálmán, de ön szerint milyen volt labdarúgóként?

Nem érzem túlzásnak, hogy azt mondjam, minden idők egyik legjobb magyar középhátvédje volt, biztos vagyok benne, hogy európai sztárcsapatokban is megállta volna a helyét. A világ futballjában is ritka, hogy valaki játékosként és edzőként is kiemelkedőt produkáljon. Apu megtette. Érdekes, hogy 61 alkalommal volt válogatott és pont ennyi meccsen ült a magyar válogatott kispadján szövetségi kapitányként. 

Hogy tudja, felmerült valamikor, hogy egy külföldi sztárcsapat kedvéért elhagyja Magyarországot?

Egészen konkrétan. A hatvanas évek elején az akkor világszintet képviselő Inter hívta őt és Farkas Jancsit. Már össze is pakoltak, indulásra készen álltak, ami annyit jelent, hogy disszidálnak, ám egy pillanatban Farkas megállt, komoly arccal apu felé fordult és azt kérdezte:

Ez komoly?

Szóról szóra így történt. Mivel apu azt válaszolta, nem hiszi, maradtak...

Gyanítható, ha Farkas János huszonévesen Olaszországba kerül, a visszavonulása után nem gebines lett volna, mint itthon, és talán tovább is él a 47 esztendőnél…

Lehet benne valami. Puskás Öcsi bácsi is jó tíz kiló súlyfelesleggel került ki a Real Madridhoz, ahol teljesen más életforma várt rá. Édesapám szerencsére itthon is komoly karriert futott be, tehát ő szerintem sosem sajnálta, hogy végül maradtak.

Egyébként, ha nincs ez a mondat a pörköltről, biztosan elmennek, ugyanis Farkas Jancsi szava volt a döntő. Szinte egyidősek voltak, ám apu felnézett és hallgatott rá. 

November elején készült el az édesapja síremléke a Farkasréti temetőben. Olyan lett, mint, amilyennek elképzelték?

Igen. Egy nagy sziklatömb uralja, amelyre arany betűkkel van rávésve, hogy Szőke Szikla. Bardi Gyöngyi, édesapám özvegye gondozásában készült el a síremlék. 

Azt tudja, hogy a Szikla becenevet kitől kapta az édesapja?

Még egy külföldi újságban jelent meg, azt hiszem pont az 1966-os világbajnokság után, ahol a brazilokat úgy verte a magyar-válogatott 3:1-re, hogy apu egy sérülés után felkötött karral is folytatta a meccset. Akkor ragadt rá. 

Mészöly Kálmán mit szólna a magyar válogatott sikereihez és Szoboszlai Dominik remekléséhez?

Dominikot már akkor kinézte magának, amikor az utánpótlás-válogatottban játszott. Egy gólja után azt mondta nekem, figyeld meg, ez a gyerek nagyon jó lesz. Nyerő típus, vagány és tudja, mit akar a pályán! Apu nagyon örült annak is, hogy végre ismét telt ház előtt játszik a válogatott. Emlékszem, többször is elmesélte nekem, hogy egy soros Vasas–Fradi rangadóra készültek a Népstadionban, ő kinézett a játékoskijáróból, és azt látta, hogy a szokásostól eltérően nem hetvenezren vannak, hanem csak ötvenezren. Oda is szólt, Albert Flórinak: „Te Rozoga! Mi van ezekkel, haragszanak ránk?”

Az édesapjához hasonlóan ön is edző lett, több NB I-es klubnál is dolgozott, az utóbbi években ellenben nem került elő a neve egy-egy edzőváltásánál. Miért?

Erre magam sem tudom a választ. Olykor hallom, hogy az én nevem is felmerült valahol, de aztán más mellett döntöttek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érdekelne egy NB I-es kispad, hiszen a labdarúgás az életem, s szeretek alkotni. Persze így is ezt teszem, immár 13 éve, hogy Újvári Gábor barátommal megalapítottuk a Mészöly Focisulit. Büszke vagyok rá, hogy ennyi éve működik a fociiskolánk és arra is, hogy olyan tornákat szervezetünk, ahová többek között a Real Madrid és a Manchester United is elküldte az utánpótláscsapatát. Nem mellékes az sem, hogy eredményesen dolgozunk, hiszen több olyan gyerekünk is volt már, aki azóta az NB I-ben játszik. 

Mondana egy példát?

Például a fiatalabb Lisztes Krisztián. Jó kapcsolatban vagyok az édesapjával, ő pedig, miután körbenézett, elsőként hozzánk hozta le a fiát. Már akkor lehetett látni, hogy sokra viszi, szezononként 25–30 góllal lett gólkirály. 

Visszatérve Mészöly Kálmánhoz. A síremléke elkészült, ám Angyalföldön még semmi sem őrzi a legenda emlékét…

Éppen ezért 

Konzultáltam egy szobrászművésszel, már makett is készült a tervezett emlékműről, a Vasas is támogatja, a XIII. kerületi önkormányzat is jelezte, hogy segít, ám egy bronzszobor komoly költséget jelent, egyelőre pedig nincs meg rá a fedezet. Nem az elfogultság mondatja velem, hogy apu tett annyit a Vasasért, Angyalföldért, hogy elkészüljön ez az alkotás. Azt szeretném, hogy 50 év múlva is tudják Angyalföldön, hogy ki volt Mészöly Kálmán.

Nyitókép: MTI-archív