Történelmet írhat vasárnap este Halász Bence
Nincs még magyar szabadtéri világbajnoka a sportágnak. Halász Bence most ott lesz a férfi kalapácsvetés a döntőjében; 17:50-től kezd.
„Libabőrős élményről” mesélt a Mandinernek a kalapácsvetés világbajnoki bronzérmese, aki augusztus 20-án a teljesen megtelt atlétikai stadionban 80.82-es dobásával még ünnepibbé varázsolta a jelen lévő harmincezer szurkoló és egy egész ország vasárnapját.
Halász Bence nemhogy elbírta a rá nehezedő nyomást, de már elsőre megdobta azt remélt eredményt, 80,82-őt, amellyel egy gyönyörűen csillogó bronzérmet szerzett a budapesti atlétikai világbajnokság második versenynapján. Minden szakember elmondta korábban, hogy az egyetlen igazi magyar éremesélyese a magyar atlétikai csapatnak Halász Bence lehet, aki ezzel a nyomással kelt és feküdt hosszú hónapok óta, mégis a lehető legjobb fizikai- és lelkiállapotban érkezett a stadionba.
Ezt is ajánljuk a témában
Nincs még magyar szabadtéri világbajnoka a sportágnak. Halász Bence most ott lesz a férfi kalapácsvetés a döntőjében; 17:50-től kezd.
„Bevallom, hogy a selejtezőn éreztem magam a legcudarabbul, ott valóban kicsit retteg az ember, mert ott csak kiesni lehet, az egy szükséges rossz. Már a szó is olyan csúnya magyarul, hogy »selejt« -ező, pedig mindenki , aki ott elindult, rengeteg munkát végzett el és a sportág kiemelkedő alakja.
Szóval, örültem, hogy elsőre megvolt szint, a 78.13 és mehettem a másnapra koncentrálni” – meséli Bence a vb nyitányáról. A bemelegítőpályáról kis golfkocsikon hozzák át a döntősöket, így történt ez Bence esetében is, akit nagyon furcsa érzések jártak át, ahogy beérkezett a stadion „gyomrába”.
„Az utolsó »call roomhoz« érkezve hatalmas feszültség volt bennem,
hallottam a stadion morajlását, végigfutott rajtam a hideg, ahogy beláttam az egyik bejáraton a tömött nézőtérre. Megérezve ezt, valami olyan erő kezdett bennem összpontosulni, amivel készen álltam arra, hogy elővegyem azt a gyilkos hozzáállást, amit erre a napra tartogattam.
Én alapvetően egy vidám fickó vagyok, nekem általában az jön be, ha vidámabb a hangulatom verseny előtt, de most nem volt mód a viccelődésre, mert minden erőmet és koncentrációmat úgy igyekeztem összerakni, hogy már elsőre valami nagyot dobjak. Én 79 körüli eredményre számítottam, de nagyon örültem, hogy közelebb voltam a 81-hez, mint a 80-hoz”.
Halász Bence, aki 2019-ben Dohában már nyert világbajnoki bronzérmet, és ismeri a nagy világversenyek légkörét, mégis nagyon hálás az edzőjének, Németh Zsoltnak – a korábbi világbajnoki ezüstérmes kalapácsvetőnek –, hogy ő annyira nyugodt tudott maradni, ami neki is segített a holtpontokon. „Hihetetlen volt látni, ahogy Maca (Németh Zsolt beceneve – a szerk.) nevetgélve jár fel, alá, és amikor megkérdeztem, hogy izgul-e, akkor is azt mondta, hogy »miért izgulnék«?. Igazából elképesztő mélypontjaink voltak idén. A sérülések, a betegségek, amelyekből ki kellett jönnünk bizonyosan nagyon megerősítettek minket, de bevallom, visszatekintve, még egyszer ezt az évet nem csinálnám végig.
A vállammal olyan gondok voltak, hogy akadtak pillanatok, amelyek egészen kilátástalannak tűntek. Az utolsó másfél hónapban kezdtem csak érezni, hogy összeállnak a részletek,
és hogy az a rengeteg elvégzett munka, ahogy könnyítjük az edzéseket végül méterekben fog jelentkezni a végén. Szóval nem csak arról van szó, hogy az edzőm, a mestereim nagyon tudják mi kell a felkészítésemhez, de hatalmas önbizalmat ad a közös munkánkba vetett hitük” – mondja a szakmabeliek szerint is kitűnő dobókészségekkel és nagyszerű versenyzési képességgel megáldott magyar kalapácsvető.
Amikor kitértünk arra, hogy későbbi ezüstérmes Nowicki egyik, egy centivel nagyobb dobása nem bosszantotta-e a verseny során, érdekes válasszal állt elő a Dobó SE kitűnősége: „Nem annyira az, minthogy
a lengyelek – nem a versenyzők – megóvták életem legnagyobb, amúgy korábban érvényes 81,02-es dobását, mert szerintük kiléptem. Valójában a cipőm orra, ami felhajlik érhetett hozzá a dobókör peremének széléhez. Nem tudom ezt hogy elemezték ki, de vélhetően van egy videós csapatuk, amelyik csak erre állt rá.
A végeredményt végül is nem befolyásolta volna, mert hiába lett volna 81,02-je Nowickinek és nekem is, a második legnagyobb dobása egy centivel nagyobb volt, így övé lett volna az ezüst mindenképpen. Persze szerettem volna azért, ha megvan az egyéni legjobbom, így csak a szezonban dobtam meg a legjobbamat.”
A ma korán ébredő, de rendkívül fáradt Halász Bence látszólag a legjobb formaidőzítést hozta: „Ma sajog a testem, de csak azért, mert tegnap az utolsó porcikámmal is küldtem a kalapácsot.
Minden sejtem akarta a nagy dobást, és ilyenkor olyan tartalékok is felszabadulnak, amiről nem is tudunk, hogy vannak, de utóbb a kiürülésüket megérezzük.
Viszont az is nagyon nagy tapasztalás, hogy megbeszéltük az edzőimmel és a családommal, hogy életem talán legnagyobb nyomását viseltem el, ennél hatalmasabb elvárással már nem nagyon fogok találkozni sem olimpián, sem más világversenyen” – mondta Halász Bence, aki ha röviden is, de már magához tudta ölelni a szeretteit. „A stadionon kívül tudtunk összefutni röviden a családommal, az első ölelést a párom kapta és családtagjaim, de még várat magára, hogy igazán kibeszéljük mit is éltem, éltünk át az ünnepi vasárnapon.”
Szóba került, hogy miért volt fontos számára, hogy a közönség ne ütemes tapssal biztassa a dobásai alkalmával. „A kalapácsvetésben minden a ritmus. El kell kapni a tökéletes ritmust, amit belülről diktál az ember magának, és ugyan nem sokat hallottam a külső ingerekből a dobásaim alatt, mert fókuszban voltam, de szerettem volna kizárni minden esetlegesen szokatlan tényezőt. Arról nem is beszélve, hogy
az az üdvrivalgás, amit a dobások után és a zászlós körsétámkor kaptam, örökre belém égett és felejthetetlen marad”
– zárta értékelését a 26 éves Halász Bence, aki
ma 17.40-perctől a NAK Medál Plázáján ünnepélyesen is átveheti a bronzérmét, s aki bizonyára örömmel fogadja majd az ottani ütemes tapsot. Aki szeretné, annak a szervezők lehetővé teszik, hogy a tegnapi napra szóló jeggyel is elmehessen megnézni az éremátadó ceremóniát,
vagyis érdemes már 17.40-re érkezni a mai versenyek kezdete előtt.