Tavaly az Egyesült Államokban volt a világbajnokság. Én már Svájcban élek, de pont odahaza voltam. Mégsem repültem át Oregonba. Budapestre viszont mindenképp jönni akartam. A város miatt is, az emberek miatt is, és azért is, mert még sosem jártam itt. Ebben a stadionban nincs egy rossz hely, körbejártam a napokban többször, és mindenhonnan tökéletesen látni.
Említett egy vicces kapcsolatot Magyarországgal, fel tudja idézni nekünk?
A ‘92-es barcelonai olimpián esett meg. Megfutottam a világcsúcsot, olimpiai bajnok lettem, életem pillanata volt. Elindultam a tiszteletkörre, az amerikai csapat rám adott mindent, zászlót, baseball-sapkát, és én ünnepeltem, ahogy csak tudtam. Egy kissrác jött oda hozzám, hogy autogramot kérjen tőlem. Önkívületben voltam, de megálltam. Az volt az egyetlen aláírás, amit adtam aznap a stadionban.