Elképesztő stadionokkal, autómentes várossal készül a foci vb-re Szaúd-Arábia
Amióta a FIFA hivatalosan is bejelentette, hogy a 10 év múlva sorra kerülő világbajnokságra a közel-keleti országban kerül sor, máris grandiózus tervekről hallani.
Rijád egyszerre nagyon modern és nagyon konzervatív – egyáltalán nem csak Cristiano Ronaldo miatt érdemes körbenézni a szaúdi fővárosban, ahova pár hónap múlva akár Lionel Messi is követheti. Helyszíni beszámolónk!
Még 2022 legvégén robbant az elmúlt évek egyik legnagyobb átigazolási bombája, Cristiano Ronaldo ugyanis azt követően, hogy másodszor is hátat fordított a Manchester Unitednek, repülőre ült, és általános megrökönyödésre meg sem állt Szaúd-Arábiáig, az Európában alig-alig ismert al-Nasszrhöz kötelezve el magát.
A Budapesttől 3500 kilométerre fekvő Rijádban ennek ellenére egyáltalán nem lehetett érzékelni húsvétkor, hogy a nyolcmilliós metropolisz csillapíthatatlan CR7-lázban égne. Az utcán kiszúrt futballmezek egyikére sem vasalták rá a számát, az óriásplakátokról inkább kisgyerekek és házi kedvencek arca köszönt vissza, a neve mindössze egy autó poros hátsó szélvédőjére rajzolva és értelemszerűen az al-Nasszr ajándékboltjában bukkant fel. Az üzlettel egybeépített kávézóban – amelyet egy impozáns, nagyszabású szabadidős parkban alakítottak ki – stílusosan épp a Real Madrid aktuális bajnokiját lehetett követni óriáskivetítőkön.
Aki nem futballrajongó, pár kellemes napot az is el tud tölteni Rijádban. A Királyság-torony hídjáról madártávlatból, 300 méter magasból körbetekintve az egész fővárost szemügyre lehet venni, csobbanhatunk a közeli barlang, a Heet Cave tavában, de valamelyik autentikus étterembe is érdemes betérni, és a szőnyegre huppanva tevehúst rendelni a QR-kóddal betölthető e-étlapról. Már áprilisban 30 fok fölé kúszott a hőmérő higanyszála, nyáron az 50 fokos hőség sem ismeretlen.
Az országukat folyamatosan nyitják a szaúdiak a turisták felé, férfiaknak közterületen már a rövidnadrág is engedélyezett, a közösségiközlekedési-hálózatot pedig gőzerővel fejlesztik: az országos vasút prioritás, Rijádban sorra adják át a légkondicionált buszmegállókat, de rövidesen az első metróállomásokat is megnyitják. Az árak magyar pénztárcával is vállalhatók: a benzin literje – olajnagyhatalomként – 210 forintnyi rijál, a tízkilós görögdinnye 2800, a fél grillcsirke rizzsel, két üdítővel 2200 forint. Az 50 ezer forintos vízumdíj az, ami leginkább belerondít az összképbe.
A nyugati vendégek sérelmezni szokták, hogy sörözésről szó sem lehet, legfeljebb a 0,0%-os változattal.
Szaúd-Arábiában mint az egyik legkonzervatívabb muzulmán államban szigorúan tilos az alkoholfogyasztás,
főként Ramadán idején: az egy hónapig tartó böjti időszak alatt napkeltétől napnyugtáig, ez esetben hajnali 4-től este 6-ig egyetlen kortyot vagy falatot sem szabad lenyelni. Kibúvót ez alól a turistáknak – a szállodai szoba magánya mellett – pár nyugati kávézólánc jelentett, meg egy kényelmes kanapékkal ellátott helyiség, ahol a muzulmán hitre igyekeztek áttéríteni.
Amikor ugyanis a Halid királyról elnevezett nagymecsetben szemlélődtem a délutáni imaidőben, egy harmincas éveiben járó, Nigériából érkezett srác lépett oda kérdezősködni. Gyorsan felismerte, hogy keresztény hal akadt a horgára, ergo teendője van, és kérte, Dominikáról származó, szintén helyi viseletbe burkolózott társával hadd tartsanak némi ismeretterjesztést nekem és a bejáratnál várakozó páromnak – a szent helyre ugyanis csak férfiak léphetnek be, a nőknek külön kis kápolna áll rendelkezésre. A melléképületben mintegy másfél órán át tartó diskurzus jó hangulatban, interaktívan telt, és
kérdésre kifejtették azt is, milyen megfontolás húzódik a négy feleség engedélyezése mögött
vagy mely bűncselekményért jár halálbüntetés arrafelé.
Meggyőzően, de egyáltalán nem agresszívan érveltek, vízzel kínáltak, holott a naplemente még odébb volt, elvitelre pedig az iszlám vallásról szóló kiadványokkal és két doboz keksszel ajándékoztak meg bennünket. Azóta WhatsAppon magyar nyelvű anyagokkal is megszórtak, bár legnagyobb sajnálatukra ez sem bizonyult elegendőnek a szerintük jó útra téréshez.
A vallásosság és az abból eredő hagyománytisztelet az egész városképet formálja. A férfiak többnyire hosszú fehér ruhát és piros-fehér kockás fejkendőt viselnek, míg a nők tetőtől talpig feketébe burkolóznak, jobbára csak a szemük látszik ki. Ebből azonban nem következik, hogy a helyiek távolságtartók, mogorvák lennének, sőt! A taxisok, bolti eladók, de időnként az egyszerű járókelők is őszintén érdeklődnek, hogy európai turisták mi célból vetődnek pont oda, és azonnal keresik a lehetőségét, hogy hogyan kedveskedjenek. Adtak ajándékba a már említett keksz mellett vizet, kávét, datolyát, virágmagot, de nagy becsben tartott ereklye az az al-Hilal-sál is, amelyet meccs után a taxis bízott a gondjainkra.
A tizennyolcszoros bajnok ugyanis az al-Tai csapatával játszott bajnokit húsvéthétfőn, este 10 órai kezdéssel – Ramadán alatt valamennyi mérkőzést erre az időpontra tették. A klubnál a nemzetközi sikerekre olyannyira büszkék, hogy a rekordnak számító négy ázsiai Bajnokok Ligája-címre gigantikus „Asia’s leader” kiírás hívja fel a figyelmet. Mielőtt azonban a drapit megpillanthattuk volna, lepergett pár izzadságos perc: a modernizáció szellemében papírjegyet egyáltalán nem árulnak a stadionnál, belépőt csak appon keresztül lehet vásárolni, az annak aktiválásához szükséges visszaigazoló sms viszont sehogy sem akart megérkezni. Amikor a problémával az egyik biztonsági szembesült,
jelezte, kis „zsebpénzért” cserébe átvágja a gordiuszi csomót.
Odabent addigra a keménymag már összeverődött, de az Európában megszokottal ellentétben nem a kapu mögött, hanem a hosszú oldal közepén vert tanyát. Nem kevés nő és gyerek is kilátogatott a néhai Faiszal bin Fahd hercegről elnevezett stadionba, mint megtudtuk, iskolába csak délelőtt 10 órára kellett menni másnap.
Rövidesen akár Lionel Messinek is tapsolhatnak:
a klub – legalábbis a zuhanyhíradó szerint – évi 400 millió eurós ajánlatot tett a friss világbajnoknak, aki így pontosan a dupláját keresné Ronaldo apanázsának.
Néhány ismert név már most felfedezhető a keretben: az argentin Luciano Vietto az Atlético Madridban és a Sevillában, a mali Moussa Marega a Portóban, a perui André Carrillo a Benficában, a Sportingban és a Watfordban, a kolumbiai Gustavo Cuéllar a Flamengóban, míg a nigériai Odion Ighalo a Manchester Unitedben is légióskodott. A kék-fehérek az erőfölény dacára csak 2-2-t játszottak, úgy, hogy kétgólos hátrányból nekik kellett kapaszkodniuk. A három pont elkélt volna nekik, az al-Nasszr mellett az al-Ittihad és az al-Sabab is megelőzi őket a tabellán. Érik a nyári nagybevásárlás!
Gyurcsány nevét egy életre megjegyezték
A magyar labdarúgó-válogatott 2005 februárjában felkészülési mérkőzést játszott Szaúd-Arábiával, de a gól nélküli döntetlenhez képest jóval nagyobb hullámokat vert Gyurcsány Ferenc meccsel kapcsolatos eszmefuttatása: „A szaúdi királyságot nagyon sokszor vádolják azzal, hogy igazából a világ terrorizmusának legaktívabb pénzügyi támogatói közé tartoznak bizonyos családok. És én azt gondolom, hogy a focisták között, a szaúdi focisták között nagyon-nagyon sok terrorista is volt, a mi fiaink pedig halált megvető bátorsággal küzdöttek ezen terroristák ellen, és ilyen esetben a döntetlen idegenben, ez egy fantasztikus eredmény" – mondta akkori pártja, az MSZP születésnapi rendezvényén mint regnáló miniszterelnök, egykori sportminiszter. Gyurcsány viccesnek szánt szavai hatalmas felháborodást keltettek, jegyzéket is küldött a Külügyminisztériumba a szaúdi nagykövet, akit konzultációra hazarendeltek Rijádba.