Kun Anna döbbenetes fordítással vívott döntőt a budapesti párbajtőr Grand Prix-n

A vívószezon kiemelt állomásai a Grand Prix-versenyek, melyeknél több világranglista pontot csak a világbajnokság és az olimpia ad. Presztízsben a fegyvernemenként három Grand Prix-verseny közül is kiemelkedik az, amelyik a sportág bölcsőjében, Európában kerül megrendezésre. Párbajtőrben tehát minden évben Budapest az évközi idő legrangosabb versenye.

A vívóink tavaly minden várakozást felülmúltak. Akkor kilenc magyar jutott el a legjobb harminckettő közé a férfi versenyben – ilyen tömegben nem árasztotta el egy ország sem a világ legjobbjait, mióta nem csak a francia-olasz-magyar hármas számottevő. Majd a nap végén ketten is döntőt vívhattak, új arcként a világ legjobbjai között: Nagy Dávid és Kun Anna.

Idén pár fokkal csendesebbek voltunk. A férfiak csak négyen jutottak el a harminckettőbe. A december-januárban hatalmas formának örvendő, a Világkupa-sorozatban két egymást követő versenyt nyerő világbajnok és olimpiai ezüstérmes Siklósi Gergely félig sérülten a nyolcaddöntőben esett ki; a legtovább ismét Nagy Dávid verekedte magát, aki a negyeddöntőben szenvedett vereséget.

Megismételte viszont tavalyi bravúrját Kun Anna – és nem járt messze a döntő megnyerésétől sem. Kun a nyolcaddöntőben

végig vezetve, és az akciókban mindig egy lépéssel előrébb járva. A negyeddöntőben az uralkodó Ázsia-bajnok, világranglistán harmadik hongkongi Kongot győzte le döntő tussal.

Majd talán élete legnagyobb sportpillanatai következtek. Egy nagyra nőtt, erős, akaratos franciával, a legutóbbi Grand Prix-versenyen döntőt vívó Candassamyval elődöntőzött Kun. Sokáig fej-fej mellett haladtak, majd a francia ellépett 14-9-re. Ez az az állás, ahonnan ebben a fegyvernemben a lehetetlennel határos a fordítás, hiszen párbajtőrben ha mind a két vívó talál, akkor mind a ketten pontot kapnak.

A franciának tehát hat próbálkozásból egy jó szúrás elég, Kun Annától függetlenül a döntőhöz.

Kun azonban tökéletesen lőtte be a hozzáállását a helyzethez. Egy tusnál egy balerina lépésével kihúzta lábát a francia szúrása elől, és erélyesen visszaszúrt. A másik öt tusban viszont talált egy vakfoltot a francia vívásában, és csak szedte-szedte rajta a tusokat. Candassamy könyökétől a válláig gyakorlatilag egy összefüggő pontsort szúrt Kun, míg ki nem egyenlített. Ekkor 17 másodperc vívóidő volt hátra. Sokan megálltak volna szusszanni; kivárni a ráadás egy percet.

Nem úgy Kun! Miért adott volna valamicske időt a franciának, hogy rájöjjön mi történik vele? Azért végez el a magyar válogatott kimagasló mennyiségű erőnléti munkát, hogy amikor a taktikai érdek azt kívánja, a test engedelmeskedjen. Kun lendületből vitte be a tizenötödik tust is, lényegében ugyanoda szúrva megint, és jutott ismét döntőbe Budapesten.

Ott egy stabil, Kun által utólag „türelmes, bosszantóan türelmes”-ként jellemzett lengyel vívó, Knapik-Miazga volt az ellenfele. Kun itt két tusos hátrányt hozott vissza az utolsó fél percben, és az egy perces ráadásban közel volt a döntő tus beviteléhez is, ám végül kikapott.

Kun a megvédett pontjaival a világranglistán Európa legmagasabban jegyzett női párbajtőrőzőjévé lépett elő. De nem világelsővé, ugyanis bár a sportág bölcsője Európa, a sportág szerencsére képes volt globalizálódni: a női párbajtőr világranglista első három helyén ázsiai klasszisok állnak.

Nyitókép: Kun Anna hatalmas fordítással jutott döntőbe. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI