LeBron James történelmi rekordja – és ami körülötte van

Rögzítsük a tényt: LeBron James kétely nélkül a valaha volt két legjobb kosárlabdázó egyike, és mivel a bolygó egyik elsőszámú sportága a kosárlabda, nyilvánvalóan ott a helye minden idők legnagyobb sportolói között is.

Ma hajnalban James megdöntötte a játék második legfontosabb rekordját: több pontig jutott karrierje során, mint Kareem Abdul-Jabbar, aki 38 387-nél állt meg negyven évvel ezelőtt. Egyénileg ennél nagyobb mérföldkő nincs – és amikor megkezdte karrierjét, ez a rekord megdönthetetlenebbnek tűnt, mint Michael Jordan hat bajnoki címe. Azaz az a még eggyel fontosabb rekord, amiről viszont ma már látszik, nem fogja megdönteni.

Egyénileg a csúcsra jutott, de a csapattal nem elégszer. Azt gondolhatnánk innen a messzi távolból, hogy tehát öncélú a játéka. Épp ellenkezőleg: a pontgyártás mellett egyenértékű feladata a csapattársak kiszolgálása és a védekezés is. Szimbolikus, hogy karrierje sorsfordító mozdulataként egy szédületes blokkot szoktak emlegetni.

És az a mozdulat, ami a legszélesebb mosolyt váltotta ki például mostani méltatójából is, egy passz volt. Az elnézős-fajta, egy hetes méretű labdát egy tenyérrel fogva.

Persze az, hogy messze nem csak a pontszerzéssel, de a kiszolgálással is foglalkozott, nem jelenti azt, hogy LeBron ne lenne az egyetlen kosaras, aki Michael Jordannel nem csak eredményben, egóban is felvette a versenyt. Amikor évekkel ezelőtt zsákolás közben kibámult Jordanre, az a kosárlabdázás egész kultúráját – így százmilliók napi gondolatainak jó részét – komolyan meghatározó pillanat volt.

Ennek a cikknek nem célja, hogy a mélyére ásson, mögé lásson LeBron sikerének. Kiváló elemzések olvashatóak magyarul és az egész amerikai sajtóban. Inkább körülötte szeretnénk szétnézni.

Íme a pillanat, amikor James megdönti a rekordot.

A pályát ellepik az ünneplők. A család körében LeBron fürdik a pillanatban, a pályán ácsorog már a leelőzött legenda is, hogy gratuláljon. Az elnök, gondolom, tárcsázna, ha nem járna már igen későre az óra a Fehér Házban.

Nem furcsa? Ez egy tétmeccs. Tíz másodperc hátra van még a harmadik negyedből, és aztán még a teljes negyedik negyed.

(Aztán a meccset is megnyerik...) A sport – mint a játékra hajlamos ember szertartása – szempontjából nem történt más, csak valaki, mondhatni a megszokott valaki, szerzett két pontot; a Lakers visszajött mínusz ötre.

Amerikát őszinte legények lakják. Bár a Függetlenségi Nyilatkozatban rabszolgatartó urak írták le, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, azóta felhagytak az álszenteskedéssel. Abból sem szoktak különösebb titkot csinálni, ha a nekik kedvező árfolyamok fenntartásáért vagy eléréséért háborúkat indítanak maguk, avagy gerjesztenek, hogy helyettük vívják meg.

Ezen az arrafelé kulturálisan is meghatározó napon sem tettek úgy, mintha az üzletet bármi, például a sport, megelőzhetné a Crypto.com Arénában. Több tíz-, állítólag százezer dollárokért mentek a jegyek, hiszen a csúcsdöntés estéjére szóltak. És ez vajon, már megint, nem furcsa? Egy sporteseményen a kimenetelt árusítani élményként?

Miközben Jamesnek 36 pontra volt szüksége, hogy megdöntse a rekordot. Az idénybeli pontátlaga pedig 30,2, és egy előttük álló csapattal játszottak – ha csak sportfejjel gondolkozunk, elég csekély biztosíték százezer dollárra.

A sokmillió forintos jegyekért cserébe a közönség legnagyobb része egyébként a telefonján keresztül nézte végig a Pillanatot. Lehetne ezzel is kekeckedni (milyen sportpillanat az, amit tudsz, hogy mikor jön?), de valószínűleg nem jogosan: vélhetőleg az egész meccset a telefonjukon keresztül nézték végig.

Az úr, aki LeBron fiai mellett ülve valóban kiélvezte, hogy láthat valami fontosat, Phil Knight, a Nike társalapítója. A csarnokban ülő dollármilliomosok közül azon kevesek egyike, aki úgy jutott ide, hogy a sport szemmel láthatóan önmagáért is fontos számára.

Minden arra mutat, hogy csak kevesebben lesznek.

Nyitókép: LeBron James a csúcsdöntés pillanatában, a pályát a meccs közepén ellepő kamerák keresztüzében.
Fotó: NBA Twitter, videókocka