Novak Djokovicot beengedték Ausztráliába, fusson, ki merre lát

Novak Djokovicot tavaly nemzetközi hisztéria keretében végül ausztrál miniszteri rendelkezésre nem engedték elindulni az Ausztrál Openen. Azon a tornán, amelyikkel egymásnak kölcsönösen a legsikeresebbjei. Djokovic kilenc győzelme hárommal több, mint amennyit bárki más nyert itt; míg Djokovic a wimbledoni centerpályán sem érzi magát annyira legyőzhetetlennek, mint Melbourneben.

Ha a mezőny az idei visszatérésekor egy bosszúhadjárattól félt, igazuk volt. 

A pályán kívül Djokovic szinte nyájas. A mai meccse után megünnepeltette a közönséggel a torna második legsikeresebb játékosát, a nemrég visszavonult Federert, pedig a nagy ellenfél osztatlan népszerűségére igen régóta fáj a foga; majd virágot vitt az őt az Eurosportnak interjúvoló Barbara Shettnek. Az előző meccse után könnybe lábadt szemmel beszélt arról, mennyire hiányzik neki a kislánya mosolya. (Így, hogy idén nem akarta átreptetni a fél bolygón a családját.)

A pályán viszont nincs kegyelem. Az első három fordulóban szemmel láthatóan óvatoskodnia kellett egy friss combsérülése miatt. Játszmát így is csak egyet veszített. A hétfői negyedik körben, a legjobb tizenhat között már csak a vastag fáslizás maradt az egyetlen jele az egészségügyi problémáknak. A mezőny gyalogkakukkjával, a mindig mindent elérő ausztrál Alex de Minaurral 6-2, 6-1, 6-2-es meccsen törölte fel a padlót.

Megoszlanak a vélemények, hogy a hazai pályán mért, játékképben és eredményben is megalázó verés mennyiben volt személyes de Minaurral szemben. Djokovic egyrészről azt mondta, hogy először nem érzett végre fájdalmat a lábában; egy felszabadult Djokovic pedig különösebb erőlködés nélkül jobb ennyivel az ellenfelek szinte mindegyikénél. Másrészről viszont az ausztrál játékos tavaly elég vigyorian, mondhatni élcelődően nyilatkozott Djokovic vízum-ügyéről, ha megkérdezték, majd Djokovic kitoloncolása után maga sürgette a közvéleményt, hogy most már rájuk, a játékra készülőkre figyeljenek.

Hogy ennyi elég-e egy becsületbeli ügyhöz, vérmérséklete válogatja. Szerbiában jó eséllyel igen. Arra a kérdésre ugyanis, hogy mi szükség volt, hogy ilyen fölényesen verje meg de Minaurt, Djokovic válasza és arckifejezése is vérfagyasztóra sikerült: „mert így akartam”.

A mai, szerdai negyeddöntőt Novak Djokovic további üzenetek levélpapírjának használta. Ellenfele, Andrej Rubljov az egydimenziós játékos mintapéldánya; de az az egyetlen fegyvere, a tenyerese, olyan erejű, hogy stabilan a legjobb tíz között jegyzik évek óta a világranglistán. Most éppen a torna ötödik kiemeltje. Djokovic világosabban nem is jelezhette volna, hogy nem fél semmitől, mint hogy a meccs elején Rubljov tenyeresére ütötte a labdát. Leginkább a saját tenyeresével, hogy bárki, aki le akarja győzni őt a tornán, vagy a szezon során, közvetlenül össszehasonlíthassa a kettőt.

A meccs ezen rövid szakaszában is brékelőnybe került, majd abbahagyta a játszadozást, és több mint kétszer hatékonyabban kerülte el Rubljov erős oldalát az orosz eddigi ellenfeleinél, akik között egy Grand Slam-bajnok, és az elmúlt hónapok legnagyobb formáját futó játékosa is ott volt. Ahogy egy szakíró fogalmazott azzal kapcsolatban, hogy Rubljov csak minden negyedik szervája után üthetett tenyerest: Djokoviccsal játszani egy másik sportág.

Végül a szerb úgy mért egy 6-1, 6-2, 6-4-es vereséget Rubljovra, azaz nyert majdnem háromszor annyi játékot, hogy kevesebb mint másfélszer annyi pontot szerzett a meccsen. Djokovicnál jobban senki nem tudja, melyik pontok megnyerése sajtolja ki a legtöbbet az ellenfélből, és hogy hogy vigye el azokat a labdameneket, amiken egy meccs múlik. Például az alábbi videón 1:01-tól.

A kilencszeres Ausztrál Open bajnok tehát ott van a legjobb négy között idén is az év első Grand Slam tornáján.

A mai negyeddöntőben néha ismét óvatosan használta a bal lábát, és a combja továbbra is be van kötve, öt meccs alatt már feltérképezte a lehetőségeit jelenlegi állapotában.

A még versenyben lévők közül egyedül a görög Stefanos Tsitsipasról lehet elképzelni, hogy megszorongassa (vagy egyáltalán szettet vegyen el tőle), de őt is megverte másfél éve a Roland Garros döntőjében – hiába volt kétszettes előnyben a görög, a saját legjobb borításán, ami Djokovic leggyengébbje.

Most ráadásul Djokovic denevérbarlangjában játszanák a döntőt. És Djokovic tesz róla eddig idén, hogy a mezőny megértse: ha egyszer felengedik rá, ez még mindig az ő pályája.

Nyitókép: Novak Djokovic az Andrej Rubljov elleni Ausztrál Open negyeddöntőben, Melbourneben, 2023. január 25-én.
Fotó: Paul Crock / AFP