Annak lett igaza, aki állította: biztos, hogy lesz legalább egy nagy meglepetés a nyolcaddöntők során! Portugália lemosta Svájcot, megvan Ronaldo után a luzitánok új csillaga?
A Spanyolország – Marokkó mérkőzés kezdése előtt az volt biztos: nem ez lesz a vébé leggólgazdagabb találkozója, hiszen a csoportmérkőzések során e két együttes kapujára ment a legkevesebb lövés…
Mindenesetre a spanyolok esélyét több tényező is növelte: világbajnokságon még sosem kaptak ki afrikai csapattól
– hozzá kell tenni, eddig csak a csoportmérkőzések során találkoztak a kontinens képviselőivel - másrészt Marokkó sem verte meg egyszer sem a hispánokat. Azért sem érdemes a marokkóiaknak a gólnélküli döntetlenre apellálniuk, mert Luis Enrique együttese az utolsó 17 mérkőzésén egyaránt eredményes volt.
Kitűnő hangulatban, de különösebb történések nélkül kezdődött a mérkőzés, már ha annak lehet venni, hogy a fölényben lévő spanyolok minden egyes labdaérintését hatalmas füttykoncerttel kísérték a marokkói szurkolók.
Egész jól elvoltak egymással a csapatok, ezt az idilli állapotot „zavarta meg” Mazraoui, aki a mérkőzés 31. percében (!) a meccs első kapura lövését produkálta: az egészséges löket Unai Simón magabiztos zsákmánya lett.
Majd a 41. percben Zijes és Boufal ívelgetett a spanyolok tizenhatosán belül, utóbbi labdáját végük Aguerd fejelte fölé.
A mérkőzés színvonala a második félidőben sem emelkedett túlságosan magasra, ezt igazolja, hogy Luis Enrique együttese első lövési kísérletét az 54. percben láthattuk: ekkor Dani Olmo próbálkozását öklözte ki Bounou.
A spanyol csapat enervált támadójátékát látva felmerült a kérdés: a mindhárom csoportmérkőzésen eredményes Álvaro Morarta vajon miért szorult a kispadra – és egyáltalán: mikor áll be?
Mintha csak meghallotta volna mindezt Luis Enrique, a 63. percben cserére szánta el magát: Gavit Soler, míg Asensiót az érthetetlenül mellőzött Morata váltotta…
A hatalmas labdabirtoklási fölényben lévő spanyolok képtelenek még csak helyzetet is kialakítani a jól záró marokkóiak ellen, nyugodt szívvel kijelenthetjük: a világbajnokság eddigi legunalmasabb mérkőzését láthatjuk…
Csak hogy történjen végre valami: az argentin Rapallini játékvezető a mérkőzés 77. percében raportra hívta Laportét, és sárga lapot adott neki, mert a Manchester City játékosa rálépett Hakimi lábfejére…
A hosszabbítás második percében az okozott izgalmat, hogy egy hazadást Unai Simón röviden kapott meg, így épphogy el tudta rúgni a rárontó Abde elől. Tragikomikus lett volna, ha ilyen szituáció után dőlt el volna a továbbjutás…
A találkozó legnagyobb helyzetére a 95. percig kellett várni: Dani Olmo szabadrúgása azután lett igazán veszélyes, hogy senki nem ért bele, így Yassine Bounou-nak bravúrra volt szüksége ahhoz, hogy szögletre üsse a labdát. A sarokrúgásból – természetesen – nem lett semmi…
Az extra játékidő első félidejében azt lehetett érzékelni: mintha ritmust váltott volna a spanyol válogatott. Nyilván ebbe közrejátszott, hogy a hősiesen küzdő marokkóiak láthatóan elfáradtak, no, és a három csercsatár, Morata, Ansu Fati és Nico Williams tényleg új szít vitt az ibériaiak teljesítményébe.
Ennek ellenére a 104. percben kis híján az afrikai csapat robbantott: Ounahi készített elő egy óriási lehetőséget Cheddira számára, de a csereként beállt támadó lövése elakadt a kifutó Unai Simón lábában.
A mérkőzés 115. percében a spanyolok szorongattak, de megint Cheddira lábában volt a gólszerzési lehetőség: az olasz Bari támadója hihetetlen gyorsasággal lódult meg, de mire lövésre szánta volna el magát, a spanyol védők a tizenhatoson belül beérték.
Kis híján egy öngóllal dőlt el a meccs! A 122. percben a csereként beállt Sarabia tovább fejelt labdáját El-Jamik majdnem a saját kapujába rúgta, a találkozó főszereplője azonban így is a PSG-ben játszó támadó lehetett volna, de egy előreívelést követően keresztbe rúgta el a labdát, amely a jobb oldali kapufán megpattanva hagyta el a játékteret.
A tizenegyespárbajt Marokkó kezdte: Sabiri biztosan berúgja – 1-0!
Ezután a büntetőből alig hibázó (utolsó tizenkét 11-esét értékesítő) Sarabia a bal oldali kapufát találta telibe – maradt a marokkói előny!
Ezt követően a legjobbnak számító marokkói futballista, Hakim Zejis a kapu közepébe bombázott – az afrikaiak már kétgólos előnyben, ráadásul a következő spanyol futballista, Soler kifejezetten rossz kísérletet hajtott végre, Bounou védett!
Ám a spanyolok életben marad tak, hiszen a kifejezetten a büntetőpárbajra becserélt Benoun lövését Unai Simon kivédte!
A hispánok viszont nem éltek a lehetőséggel, hiszen a legrutinosabb játékosuk, Sergio Busquets lába is megremegett, kimaradt a következő spanyol büntető is!
Ezt követően a Spanyolországban született, Madridhoz ezer szállal kötődő Asraf Hakimon volt a világ szeme: mivel a 24 éves támadó pimaszul a kapu közepébe gurította a labdát,
Marokkó csodát vitt véghez, továbbjutott, és egyben történelmet is írhat, hiszen afrikai válogatott még sosem jutott be egy labdarúgó-világbajnokság legjobb négy csapata közé!
A Portugália – Svájc találkozón már a kezdés előtt robbant a bomba:
a Dél-Korea elleni csoportmérkőzésen vereséget szenvedő csapatból Fernando Santos a 65. percben lecserélte a valóban nem sokat mutató Cristiano Ronaldót, aki erre mutogatni kezdett.
A Svájc elleni meccs előtti sajtótájékoztatón a portugálok szövetségi kapitánya azt mondta: neki sem tetszett ez a jelenet, de nem akar ezzel különösebben foglalkozni, mert a problémákat az öltözőben kell megbeszélni. Ezzel együtt CR7 a kispadon kezdte el utolsó világbajnoksága nyolcaddöntőjét…
Svájc számára nem igazán biztató, hogy amióta Fernando Santos Portugália szövetségi kapitánya - immár nyolc éve – a csapat még sosem kapott ki kétszer egymás után…
Megannyi kedvezőtlen előjel ellenére (Cristiano Ronaldo lecserélése, nagyjelenete, majd a cseresorba jelölése, öltözői zavargások), Portugália már a 19. percben megszerezte a vezetést: egy bedobás után a CR7 helyén játszó, és kimondva kimondatlanul Ronaldo esetleges utódjaként számon tartott Goncalo Ramos vette át a labdát, a behátráló Schär nem vette igazán komolyan 21 éves ellenfelét, aki gondolt egyet, és hatalmas bombát zúdított a rövid felső sarokba. Yann Sommernek a kezét sem volt ideje felemelni… Portugália – Svájc 1-0!
A mérkőzés 29. percében a legalább három bivaly erejével rendelkező Breel Embolo lódult meg a félpályánál, Rúben Dias képtelen volt feltartóztatni őt, pontosabban csak harmadik kísérletre tudta megállítani a svájciak legeredményesebb játékosát. A sárga lap – meglepetésre – a mexikói César Ramos játékvezető zsebében maradt, a mintegy 25 méteres szabadrúgást Shaquiri rászúrta, Diogo Costa szögletre ütötte a labdát.
Válaszként Portugália újabb gólt szerzett! Fernandes szögletét az Akanjit majdnem egy fejjel túlugró Pepe erőteljes mozdulattal juttatta a kapu közepébe – Sommernek ezúttal sem volt esélye a hárításra. Érdekesség: a portugál védő a kameruni csatárlegenda, Roger Milla után (39 évesen és 283 naposan) a világbajnokságok második legidősebb gólszerzője. Portugália – Svájc 2-0!
A luzitánok felszabadultságát kitűnően jellemezte: a pályára berohanó cserejátékosok között Cristiano Ronaldo is őszintén, önfeledten ünnepelt!
Válaszként majdhogynem szépített Svájc: Fernandes beadását Diogo Costa éppen Vargas elé ütötte, aki kis híján gólt fejelt, de a portugálok hálóőre még ebbe is beleért, végül Rúben Dias tisztázott véglegesen!
Majd újra megvillant Portugália! A mérkőzés 41. percében Schär vissza akarta húzni Joao Félixet, Ramos spori remekül előnyszabályt alkalmazott, az akció végén pedig a másik Ramos, Goncalo szerezhetett volna újabb gólt, de Sommer hihetetlen bravúrral szögletre hárított. Fabian Schärnak természetesen kijárt a sárga kártya…
A második játékrész is portugál góllal kezdődött – és ezzel a továbbjutás is eldőlt! Az 51. percben Diogo Dalot beadása után újra az új felfedezett, Goncalo Ramos volt eredményes: a tehetség ezúttal öt méterről pörgetett a kapuba. Portugália - Svájc 3-0 – a pedagógiai okokból a cserejátékosok közé nevezett Crisitiano Ronaldo is önfeledten ünnepelt!
És ha egy verkli beindul – az 55. percben már néggyel vezetett Portugália! Otávio szenzációs sarkazása azonnal gólhelyzetet teremtett Raphael Guerreirónak, és az előretörő balhátvéd nem sokat teketóriázott: védhetetlenül bombázpott a kapuba – Portugália – Svájc 4-0!
Micsoda meccs! Ezúttal a svájciak szereztek gólt: Shaquiri szögletét éppen a másik kapu előtt is sziporkázó Goncalo Ramos csúsztatta ütemtelenül tovább, így lett éppen jó Manuel Akanjinak, aki 2 méterről a hálóba pofozta a labdát. Portugália – Svájc 4-1!
A 60. perc tájékán a publikum megunta a „ronaldótlan” Portugáliát, és hangosan éltetni kezdte a világsztárt. Vajon megenyhül-e Fernando Santos szíve?
Előttem az utódom? Mindeközben a Ronaldo helyén játszó Goncalo Ramos már harmadik gólját szerezte: Diego Costa – Joao Félix útvonalon érkezett hozzá a labda, és jobbal, a kivetődő Sommer fölött könnyedén emelte a kapuba a labdát. Portugália – Svájc 5-1!
A 72. percben végre teljesült a nép óhaja: Joao Félix helyett Cristiano Ronaldo a pályán!
S még a hosszabbításra is maradt egy gól a portugál Mikulás zsákjában: a csereként beállt Raphael Leao a tizenhatoson belül becsapta Shaquirit, majd egy tökéletesen helyezett lövéssel fejezte be a mérkőzést. Portugália - Svájc 6-1!
A Portugália – Marokkó negyeddöntőre december 10-én (szombaton) 16.00 órakor kerül sor.
Nyitókép A spanyol játékosok sem hittek a szemüknek - kiestek... Fotó: MTI/EPA/Tolga Bozoglu
Lassan véget ér a káosz, ami Marokkót és a Nyugat-Szaharát sújtotta; a hányattatott sorsú, ám a migrációs útvonalon fekvő terület sok szempontból fontos Magyarországnak – az is kiderül, miért!
Bejelentette a búcsúját az aktív játéktól a spanyol futball és a Barcelona legendás 8-asa, akinek káprázatos pályafutása előtt tisztelegve színes epizódokat, kevésbé ismert történeteket elevenítünk fel.
Az Európai Bizottságot elmeszelte az Európai Bíróság.
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség október 3-i ülésén dönt a zsidó állam sorsáról. Vagy nem. A döntést ugyanis jó ideje halogatja a szervezet.
A közösségi oldalakon megosztott videókban szervezik a marokkói migránsok következő ceutai határtámadást
A hatvanas évek óta rendezetlen Nyugat-Szahara sorsa, de a nagyhatalmak mostanra kezdik elfogadni a területet régen megszálló Marokkó uralmát a hatalmas térség fölött.
A harmadik világháború lenne a következménye.
Nem a Tisza árad, hanem „a közönségesség és a durvaság”.
