Innen azt gondolhatnánk egyenes út vitt a folytatáshoz, de ez nem így történt. A klub kilencvenes évek-béli mélyrepülésével ez a vezeték és a benne rejlő lehetőségek teljesen kikerültek a képből. Hamar kiderült az is, hogy a Széchenyiből nem fog tudni az a mennyiségű víz érkezni, ami elég lenne az egyesület energiahatékonysági céljaihoz, főként fűtéséhez, így
beindult egy hosszú engedélyeztetési folyamat egy saját termálkút fúrása érdekében.
Számtalan vizsgálat és kutatás indult, hogy vajon okozhat-e problémát a nagymúltú fürdőnek, ha a klub területén saját termál kutat fúrnak, apaszthatja-e a másik forrást vagy kelthet-e zavart az termálvíz ellátásban, ha kitermelnék és visszasajtolnák a vizet nem messze a fürdőtől.
„Igazából azzal az ötlettel rukkoltunk elő, hogy a gyógyfürdő örökölt, de nem túl gazdaságos megoldását újragondoljuk, mert ott a felszínre érkező 70 Celsius foknál is melegebb vizet, ami olyan forró, hogy nem lehet benne fürdeni, egészen mostanáig csatornavízzel keverve hűtötték, ami igen hatékonytalan megoldás, hiszen elpazaroltak több tíz foknyi hőt, ilyen módon.
Nekünk az lett a javaslatunk, hogy állítsuk helyre a régi csővezetéket, és csak egyetlen kutat fúrjunk, s felhasználva a plusz hőmérsékletet, mi már a negyven fokra lehűtött vizet adjuk át a Szécshenyinek,