A Honvéd legendái kiakadtak az utódok szereplésén: Ez már katasztrófa, csodát senki ne várjon!

A nem mindennapi helyzetet, a kispesti tanácstalanságot tökéletesen jellemzi: a Budapest Honvéd vezetői azok után menesztették Tam Courts-ot, - tény, a skót szakemberrel sem váltották meg a világot az elmúlt években rendre a kiesés ellen küzdő klub játékosai - miután Zsótér Donáték magabiztosan győzték le a ZTE-t, Zalaegerszegen! A csapat a 8. helyen állt, ezek után érkezett a horvát Dean Klafuric, akinek a vezetésével nemhogy kilábalt volna a gárda a hullámvölgyből, hanem tovább süllyedt: otthoni vereség a korántsem szárnyaló MOL Fehérvár ellen (0-1) majd megalázó kudarc Pakson (0-5).

Dajka László:

Ez az út, amin járunk, sehova nem vezet, drasztikus változtatásokra van szükség!

Az utóbbi két és félévet a klub kötelékében töltöttem, a nyáron lejárt szerződésemet nem hosszabbították meg. Az ötödik hely és a Magyar Kupa-győzelem óta hibát hibára halmoztunk, gondolok itt a mindenkori edzők szerződtetésére, a légiósok leigazolására, és a külföldön játszó magyar játékosok hazahozatala sem úgy sült el, ahogy azt szerettük volna. Azért fejezem ki így magam, mert világéletemben honvédos maradok, ezt az érzést már sosem lehet kiölni belőlem, ám éppen ezért piszkosul szenvedek attól, amit az utóbbi időben látok. Kétszer már megúsztuk a szakadékba zuhanást, a kiesést, és nagyon remélem, hogy harmadszor sem következik be a tragédia. Viszont ez az út, amin járunk, sehova nem vezet, éppen ezért drasztikus változtatásokra van szükség!      

Esterházy Márton:

Havi 8-10 milliónál nyugodtan fizessenek többet ezeknek a játékosoknak!

Bár nincs április elseje, hogy tréfálkozzunk, de azért mégiscsak lenne egy-két komolytalan tanácsom azoknak, akik jelenleg a Honvéd szakmai vezetésében döntő pozícióban vannak, így – többek között – a pénzügyekről és a játékosok átigazolásával kapcsolatban is döntenek. Az első tanács:

másrészt már futsalban is rendkívül erősek. A második tanács: még több olyan játékost igazoljanak, akikről Kisvárdán, Újpesten vagy bármelyik klubban már lemondtak, hiszen remekül látható, hogy ezek a futballisták milyen sokat tudnak segíteni a Honvédnak. A harmadik tanács: ne elégedjenek meg a havi 8-10 milliós átlagfizetésekkel, fizessenek nyugodtan sokkal többet ezeknek a „remek” labdarúgóknak, hátha ettől megtanulnak futballozni – ha már ezt gyermekkorukban nem tették meg…  

Garaba Imre:

Bőven van hová fejlődnie a csapatnak - és a vezetőknek is…

A jelenlegi helyzetet természetesen katasztrófaként élem meg, ugyanakkor kicsit sajnálom is a Honvédot, hiszen az ember mégiscsak ehhez a klubhoz kötődik, hosszú évek óta. Bőven van hová fejlődnie a csapatnak - és a vezetőknek is. Hiszen a játékosokat egyértelműen rosszul választották ki, akik közel sem azt a teljesítményt nyújtják, amelyet a vezetőség és a szurkolótábor elvár tőlük. Tehát nem feltétlenül edzőkérdés van Kispesten, hiszen – bárki is a szakvezető – a labdarúgók már évek óta csupán az utolsó fordulókban döntik el a bennmaradást. Remélem, rám cáfolnak, és megtáltosodnak, de azért csodát senki ne várjon…

Nagy Antal:

Ingyen felajánlottuk a segítségünket, de a vezetők nem kértek belőlünk

Nagyon nehezen élem meg ezt a kudarcsorozatot, nem ehhez vagyunk hozzászokva pontszámban, helyezésben és játékban sem. Annyira elkeseredtem, hogy nem is merem bekapcsolni a tévét, mert nem tudom, mi jöhet még. A futball ugye, a játékról és a labdarúgókról szól.  Az elmúlt időszak játékoskereskedelme enyhén szólva is szerencsétlen volt, hiszen

Ehhez nem kell más, mint lelkesnek lenni, szervezettnek lenni, valamint támadni a labdát. Ehelyett lelketlenül, szervezetlenül és szív nélkül futballoznak, másrészt az a védekezés, amelyet bemutatnak, 1956 óta már nem működik. Azért mondtam ezt az évszámot, mert ekkor születtem… Miért nem játszatjuk inkább a fiatalokat? Arról nem is beszélve, hogy e szerény képességű játékosok többsége – tisztelet a kivételnek – sosem volt olyan szinten, mint azt gondolják, másrészt ezzel a kevéske teljesítménnyel is nagyon nagy pénzt tudnak keresni. Szoktam mondani, a futballista olyan, mint egy gyermek: ha nem megy jól a klubnak, megérzi. Aláírják a szerződést, majd maradandó teljesítmény nélkül, az első adandó alkalommal továbbállnak – csak hogy ezzel tönkreteszik a klubot! Ehhez jön hozzá, hogy teljesen ismeretlen, külföldi edzőket szerződtetünk. Hogy is szól a Magna Cum Laude slágere? Tam Courts és Dean Klafuric is olyan szakember, „olyan Isten, akinek lehet, hogy szárnya van, de ereje nincsen!” Mi, régi játékosok ingyen felajánlottuk a segítségünket, szívesen elmondtuk volna a véleményünket, de a vezetők nem kértek belőlünk.  Pedig egy olyan szakmai stábbal, amelyben Supka Attila lenne a vezetőedző, Dajka László a másodedző, Andrusch József a kapusedző, a háttérben pedig Détári Lajos, Esterházy Márton, Sallai Sándor és jómagam adnánk tanácsokat – sokkal rosszabbul állna a Honvéd? Nem hiszem…

Varga József:

Ha ez így megy tovább, 80 százalék, hogy kiesünk!

A Fehérvár elleni mérkőzésen kinn voltam, és már akkor elmondtam: rendkívül rossz döntés volt egy idegenbeli győzelem után az edzőváltás. Meg kellett volna várni az őszi szezon végét, hiszen akkor az új szakvezetőnek lett volna ideje megismerni a csapatot és megvalósítani az elképzeléseit. Hozzáteszem: ez egy rendkívül gyenge játékosállomány nem csak játékban, hanem akaratban is. A többségnek semmi köze a Honvédhoz, kivéve a három-négy akadémistánkat. Meg merem kockáztatni, ha ez így megy tovább, 80 százalék, hogy kiesünk! Személy szerint rendkívül

aki pedig minden mérkőzésre elkíséri a csapatot, még Pakson is ott volt! Ő próbál vigasztalni, de hiába bizakodóbb, én tapasztaltabb vagyok. A helyzet már odáig fajult, hogy a feleségem megtiltotta, hogy otthon a futballról és a Honvédról beszélgessünk!

Nyitókép A Debrecen is lenyomta a Honvédot, Dzsudzsák Balázs és Zsótér Donát harca Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt