A Fradi magabiztosan nyert a "XXI. század rangadóján"

"Menjünk, gyerekek, szép az idő, jót fog tenni a friss levegő..." -- dúdolja magában a Fonográf egykori slágerét a szurkoló, amikor péntek délután elballag a Groupama Arénához, hogy jegyet váltson a szombati Ferencváros- Debrecen találkozóra. Melyet az eredmények alapján hazánkban megillet a "XXI. század rangadója" titulus.

 No, nem azért, mert egy nappal a találkozó előtt már ki sem nyitnak a pénztárak, mert eladtak minden jegyet. A pénztár nyitva van, a segítőkész hölgy közli, hogy az FTC klubkártyája nélkül csak a VIP-részbe lehet jegyet venni. Egy átlagembernek horribilis összegért. A szurkolónak ekkor mentőötlete támad, és megkérdezi, hogy a vendégszektorba lehet-e? A hölgy közli, hogy igen, másnap, legkorábban a kezdés előtt két órával. A 90%-ban hoppon maradt focirajongó keserűen elmélkedik azon, hogy vajon

a haza legnépszerűbb csapatának mérkőzésére?

Majd eldönti — mivel kíváncsi a mérkőzésre —, hogy másnap a vendégeknek fenntartott stadionrészbe megy, bár tudja, hogy ezzel kapcsolatban lesznek nehézségei.

Másnap kiderül, hogy több is, mint gondolná.

A metrópótló buszról leszállva olyan rendőri készültséget lát a Népligetben, hogy

Az aluljáró árusait és vendéglátóipari egységeit látva aztán visszazuhan a valóságba. Egyébként 10.000-nél kevesebben jönnek össze a találkozóra, igazán lehetne csinálni egy semleges részt 2-3.000 hellyel!

Mivel ez nincs, az Albert Flórián úti vendégszektor irányába indul.

A kezdés előtt egy órával még viszonylag csendes itt minden.

Ezt követően élet költözik a helybe. A stadion ezen részén is eluralkodik a focihangulat. Ezernél többen érkeznek ide, nemcsak debreceniek, hanem a csapat itt élő szimpatizánsai is. Meg, akik máshová nem vehettek jegyet.

Néhány, arcát gondosan eltakaró ifjú, magát önkéntes rendezőnek gondolva elállja az utat a nézőtérre igyekvők elöl, mondván, majd együtt kell bevonulni oda. Ekkor gondolkozik el először a „csak” a jó fociért érkező, hogy többet olyan stadionba nem megy, ahol nincs a semleges érdeklődőknek hely.

Amíg ennek a szervezésnek köszönhetően gyűlik a tömeg a nézőtér alatt, a helyi műsorközlő csendben elrebegi a Debrecen összeállítását, majd elharsogja a Ferencvárosét. Nevezzük ezt mondjuk a hazai pálya egyik előnyének. Arról is szól, hogy ma egészségnap van, és mindenféle vizsgálatoknak alávetheti magát az ember. Lehetőség van pl. vércsoportanalízisre, és látásviszgálatra. Ez utóbbit többen ajánlják a játékvezetői csapatnak, hisz’ az ilyen jellegű vizsgálatokat azóta írnák elő a szurkolók a meccs irányítóinak, amióta létezik labdarúgás.

Korántsem „szól akkorát”, mint azt remélték a szervezői, de a túloldalról legalább a hazaiak lelkesen fogadják az így érkezőket.

Az egymásnak szóló üzenetek az egész találkozó alatt tartanak, keveset lehet idézni a nóták közül egy olyan konzervatív portálon, mint a mienk.

A kevés egyike a

, mely talán az egyetlen nóta, melyet a ’70-es években szurkoló elődeiktől örököltek a debreceniek. Ez akkor is viccesen hangzott, ahogy itt és most is. Az uralkodó, és szinte biztos, hogy trónját megőrző csapat otthonában.

És ezt bizonyítja is. Már a 8. percben vezet egy bal oldali beadást követő fejessel. Majd a 39-ben megduplázza előnyét a debreceni védők sorozatos hibái után. Egy ideig még reménykednek a vendégek, hogy a videóbíró megmenti a csapatot, de nem.

A debreceni védelem a második félidőben sem lesz jobb, a 73. percben ismét csak néz egy lövést, majd a kapusbravúr után a kipattanóra sem igyekszik egyetlen sötétmezes sem.

A végén a hazaiak odamennek a túloldalon ünneplőkhöz, akik hosszabb énekórával köszönik meg az élményt --- a játékosok közül kevesen értik, hogy „száz kisleány, egy gólra vár, száz csókot ád majd a győztes meccs után.”

Jól érzi magát játékos és szurkoló, a vendégoldalról már indulnának haza a vesztes gárda drukkerei (meg a semlegesek), de a szektor be van zárva.

Ekkor gondolkozik el másodszor egy – idekényszerített – semleges érdeklődó, hogy jöjjön- e mostanában meccsre a Groupamába.

Negyedóra várakozás után nyílik (nem a boldogsághoz, csak) az utcára vezető ajtó. Ezt követően az Albert Flórián utcában kell várakozni.

A Debrecenbe igyekvő kocsikat, és szurkolói buszt próbálják alakzatba rendezni. Ám a gyalogos drukkerek sem hagyhatják el a helyszínt. Ekkor a semleges szurkoló eldönti, hogy biztosan nem megy Magyarországon többet olyan stadionba, ahol nem odavásárol jegyet, ahová akar.

a gyalogosoknak kinyílik a kordon, a Budapesten élő, nem fradisták bizonytalanul elindulhatnak hazafelé.

Akiknek nem jó az 1-es villamos, azok a metróaluljáró felé mennek, így pont találkoznak az ellenfél szurkolóival. Szülők, gyerekekkel, középkorúak-örökifjak, hölgyek-urak. Akik a villamoshoz indultak, azok a megállóban „vegyülnek”. Nem volt érdemes megnehezíteni a kijutást a stadionból, és ezzel még tovább keseríteni az életüket a vereségen túl is a vendégszektorból érkezőknek.

Mert itt minden nyugodt, egyesek meg is beszélik a történéseket az ellenfél szurkolóival. Békésen.

Sportrajongók.

A nyitóképen: Félház előtt játszottak a csapatok a "XXI. század rangadóján".

A szerző felvétele.