Pont 18 éve játszott utoljára magyar focicsapat tavasszal nemzetközi kupában

A litván Ekranas ellen kezdődött a sorozat. Az a csapat lényegesen gyengébb volt a DVSC-nél, csakhogy ezt 180 perc alatt nem sikerült bebizonyítani. Már a panevezysi első meccsen eldönthette volna a párharcot a magyar gárda, ám a litván szerzett vezetést, és egy ilyen ténytől szárnyakat kap egy gyengébb társaság. Az persze az ellenféltől függ, hogy ezt a szárnyalást meddig tűri. A Loki sokáig tűrte, a helyzetek kimaradtak, csak a 74. percben sikerült egyenlíteni a csereként beállt Bajzát Péternek. Ezt követően is voltak lehetőségek a párharc kinti eldöntésére, de még 11-esből sem sikerült megszerezni a győzelmet. Így 1-1-el jött haza a csapat, de senkinek nem volt kétsége, hogy a visszavágón Debrecenben

Ehelyett következett 90 perc bosszankodás.

A DVSC egykapuzott, és ugyan a 0-0 is továbbjutást ért, mindenki megnyugodott, amikor az első félidő hajrájában a kinti gólszerző, Bajzát Péter Debrecenben is megszerezte a vezetést. A meleg nyár estén mindenki gólzáporos második félidőben reménykedett, de csalódott, aki ebben reménykedett. Ezzel még önmagában csak pici baj lett volna, ám

A Loki munka nélkül ácsorgó kapusa, Sandro Tomic rárúgta a labdát a véletlenül arra ténfergő Kavaliauskasra, és az róla bepattant a debreceni kapuba. 1-1.

Döbbenet! Félórája maradt a Debrecennek a győztes gól megszerzésére, de ez még úgy sem sikerült, hogy a 70. perctől, Klimavicius kiállítása miatt emberelőnyben játszhatott. Vagyis 180 perc után 2-2 volt az állás.

195 perces párharc? – kérdezhetik, akik elfelejtették, vagy soha nem is tudták, hogy létezett egy „ezüstgól” nevű, erős hendikeppel született, így sokáig nem is élő szabály a fociban. Ennek értelmében, ha a 2x15-percre tervezett hosszabbítás első félidejében valamelyik csapat több gólt szerzett ellenfelénél, akkor az megnyerte a párharcot, és nem kellett lejátszani a második félidőt. Ez történt azon a nyári estén Debrecenben. Bajzát Péter a 97. percben harmadszor is betalált az Ekranas kapujába, és mivel több gól nem esett,

Debreceni továbbjutással. A történelem második 105 perc alatt ezüstgóllal eldőlt európai kupamérkőzése volt ez.

A DVSC az Ekranasnál lényegesen jobb csapat ellen folytathatta. A horvát Varteks Varazdin ellen. A határunkhoz nem túl távoli kis település, Varasd gyönyörű belvárosát, várát délután megszállták a piros-fehér mezes-sálas debreceniek, majd este a stadionban hazai hangulatot teremtettek. A Loki pedig hálából

Dombi Tibor valószínűleg élete gólját lőtte, a 16-oson kívülről, ballal, kapásból. Ezért külön gratulált neki a város akkori polgármestere, Kósa Lajos, és a „Kicsi” is szívesen emlékezett arra az alakításra:

„A polgármester úr mondta, hogy többszáz kilométert kellett utaznia azért, hogy bal lábbal lásson engem gólt lőni. Megmondom őszintén, én is meglepődtem azon a mozdulaton. Rúgtam már korábban is ballal gólt, de itt most tökéletesen összejött minden. Nagyon fontos gól volt, szép is volt, nagyon örültem neki.”

A visszavágó előtt edzőt cserélt az ellenfél, és a horvát futball legendás trénere, „Ciro” Blazevic vette át a gárdát, aki hazája válogatottját 1998-ban vb-bronzéremig vezette. Meg is látszott a „varázsló” sebtében elvégzett munkája a Varazdinon, ám

, mert a Loki hazai pályán is nyert, ekkor 3-2-re, így kettős győzelemmel búcsúztatott egy horvát csapatot!

A következő körben pedig egy görögöt. Már a sorsolás pillanatában biztos volt, hogy míg a Varazdin nagyjából azonos képességű játékosokból állt, mint a Debrecen, a PAOK focistái a mieink fölött helyezkedtek el, egyéni képességek terén. És akkor, 2003 őszén nem volt a világon ember, aki sejtette volna, hogy

A Loki, ha nem is diadalmenetben, mint a horvátot, de ezt a szupercsapatot is kiejtette. Szalonikiben a görög vezetésnél 11-est rúghatott, de Éger a jobb oldali alumíniumra juttatta a labdát. Ez már a második kihagyott büntető volt a sorozatban, de szerencsére a kipattanó némi szerencsétlenkedés után Bajzáthoz került, aki egyenlített. Utólag kiderült, ez a gól jelentette a legjobb 32 közé jutást. Mert 1-1 lett a kinti eredmény, és itthon taktikusan játszva 0-0-t ért el a Loki.

Így a Videoton 1985-ös nagy bravúrja után,

A 2004. februári bruges-i havas-jeges 1-0-s vereségről már részletesen írtunk, itt a Mandiner Sporton, most kerüljön szóba az a bizonyos történelmi mérkőzés, amikor a mai napig utoljára játszott honi gárda márciusban.

A Loki nagy kedvence, Dombi Tibor ezt mondta a találkozó előtt:

"Nem kishitűek, hanem visszafogottak vagyunk, már csak azért is, mert hátrányból kezdjük ezt a meccset. Egyszer sem hagyhatunk ki, ha ez mégis bekövetkezik, és baj lesz belőle, akkor bi­zony »lefőtt a kávé«. Amúgy biztosan szu­per hangulat fogad majd minket. Az ilyen napokért öröm futballistának lenni.

, ahogy nekünk is az volt például a bruges-i meccs. Hiába nyűglőd­tünk a hazaúton a hó miatt, hiába tartott tizenöt óráig amíg Debrecenbe értünk, ezt utóbb mind elfelejtjük, és nem marad más,csak a meccs. Mint élmény... ”

Az biztos, hogy örök élmény a találkozó annak, aki ott volt. Debrecen kis "legostadionjában" rendezték, mert akkor még engedte az UEFA, hogy ezen a hangulatos, ám korántsem XXI. századi létesítményben játszanak ilyen fontos meccset. 

Ezen a találkozón is, ha nem is olyan "pokoli", mint 2001-ben, mikor a Bordeaux ellen 3-0-ra vezetett a csapat, vagy 2005-ben az első bajnoki cím ünneplésekor.

A DVSC ebben az összeállításban játszott a Bruges ellen:

Tomic- Bernáth, Éger, Flavio Pim, Szatmári – Dombi, Kiss Zoltán (Csehi a 78. percben) , Sándor, Habi, Halmosi- Bajzát (Nikolov az 56. percben)

Felejthetetlen mérkőzés volt, de leginkább különlegessége miatt. Mert nem volt jó meccs. Egy taktikus, jobb belga gárda őrizte a 0-0-át. Ő alakított ki inkább helyzeteket, a Loki kevésbé. Szentes Lázár vezetőedző már azzal is borzolta a kedélyeket, hogy csak egy csatárt küldött fel, Bajzát személyében. A második félidő elején az ő helyére is egy védő érkezett, majd a hajrában az előrehúzódó Kiss Zoltánt is lecserélte Szentes. Annak a csapatnak, melynek kötelező volt gólt szerezni, a hajrában nem volt a pályán csatára. Az öt középpályán játszóból is kettő védő volt, és

Mert akkor 1-0-ra nyerhetett volna a Loki, jön a hosszabbítás, és ha ott nem születik döntés, akkor a büntetőpárbaj. Azt pedig jól begyakorolták a debreceniek, igaz a sorozatban kettőt is elrontottak. 

Utólag mindenki okos, és kritizálta Szentes Lázárt, hogy őrizte a 0-0-t. Ám a magyar szakember is tudta, hogy a Bruges az azt megelőző évben 96 gólt rúgott saját pontvadászatában (a belga már akkor sem volt rosszabb a magyarnál, sőt!) , továbbá abban a szezonban minden bajnokiján betalált. Ezen kívül azt is tudta a mester (ahogy mindenki a világon), hogy az idegenben lőtt gólokat favorizáló akkori szabály miatt,

a legjobb 16 közé jutáshoz. Vagyis Szentes valóban az egyetlen üdvözítő megoldást választotta: az 1-0-s győzelemre játszani, de egy ilyen gólképes ellenféllel szemben ehhez oda kellett figyelni hátul.

A két debreceni legenda is elmondta annak idején, hogy egy ilyen ellenféllel szemben mennyire fontos a hátsó stabilitás.

Dombi Tibor:

"A véleményem az, hogy amit ép ésszel kockáztatni lehetett, azt megtettük, és ha esetleg jobban kinyílunk, akkor az ellenfelünk góllal büntetett volna bennünket. Aligha mondok újat az­zal, hogy a belga bajnokcsapat taktikailag tökéletesen felkészült, éppen ezért sokkal ne­hezebb volt a széleken a hátsó alakzata mö­gé kerülni, mint esetleg egy szimpla magyar bajnokin."

Sándor Tamás:

Valahogy végig azt éreztem a mérkőzésen, hogy ha esetleg megszerezzük a vezetést, akkor az ellenfelünk annak ellenére kiegyenlíti a hátrányát, hogy a futballja nem igazán látványos. A meccs hajrájában egyértelműen hibázott a játékvezető, ugyanis

Azt hiszem, ha mindez mondjuk a hetvenedik perc táján történik, akkor belefúj a sípjába... Nem sikerült a bravúr, és ez fáj, hiszen az egész UEFA-kupa-menetelés alatt mindössze egyszer kaptunk ki. A DVSC még sohasem jutott ilyen messzire a nemzetközi porondon, hónapokon keresztül futball-lázban tartottuk a szurkolóinkat. ”

Szentes Lázár, vezetőedző:

"Edzőként hadd jegyezzem meg: utólag lehet okoskodni, és könnyű is, de ott, akkor a felelősség az enyém. A taktiká­ért, a hadrendért, a játékrendszerért - mindent rajtam kémek számon, nem máson. Tisztázzunk egy félreértést - már ha van ilyen -, szó sem volt arról, hogy mi csupán védekezni akartunk.

Meg kellett őriznünk a kapunkat a gól­tól, és ez kilencven százalékban fel­emésztette az erőnket. Hogy miért? Itt jön képbe az állomány minőségéből fa­kadó különbség. El kellett kerülnünk az egy egy elleni küzdelmeket, a játékosa­imnak állandóan ki kellett segíteniük egymást, hogy elhárítsák a belgák akci­óit. Mélységi és szélességi tolódásokkal ezt szinte tökéletesen meg is oldották a fiúk, csakhogy ez irgalmatlan futómun­kát igényelt. A védekezés magas fokon megtanítható, ám a támadás kevésbé, erősen személyiség- és keretfüggő."

A találkozót a helyszínen tekintette meg a jelenlegi miniszterelnök Orbán Viktor, aki ezt mondta a lefújás után:

" Jól küzdöttünk, de ez most kevésnek bizonyult, rúgott gól nélkül nem lehet meccset nyerni. Sajnos nem volt „he­gye” a csapatnak, a Lokinak szüksége van csatárra és egy új stadionra!

Nos, az új stadion 10 évvel később elkészült, a DVSC viszont távol van akkori önmagától. Ám a többi csapatunk teljesítménye miatt ki tudja meddig lesz a 2003-04-es idény az utolsó, amikor magyar csapat még tavasszal is szerepelhetett nemzetközi kupában?

A nyitóképen: a labdarúgó UEFA Kupa harmadik fordulójában visszavágó mérkőzést játszott a Debreceni VSC-MegaForce az FC Bruges csapatával a nyolcaddöntőbe jutásért az Oláh Gábor utcai Stadionban. A mérkőzés végeredménye 0-0 lett, így az idegenben elszenvedett 1-0-s vereséggel búcsúzott az UEFA Kupától a debreceni csapat. Balról Van Der Heyden Peter és Dombi Tibor

MTI Fotó Oláh Tibor