15 sportág 109 versenyszámában osztanak érmeket az idei téli olimpián. Ezek között vannak világszerte népszerűek, kevésbé ismertek, és olyanok, melyekre a sportrajongók is rácsodálkoznak: jé, ilyen is létezik? A pekingi olimpia kezdetéig minden műsoron szereplő sportággal foglalkozunk majd itt, a Mandineren. Persze tudjuk, hogy ezen kis dolgozatok alapján valószínűleg senki nem lesz egy sportág elkötelezett híve, ezért nem elsősorban a szabálykönyvet próbáljuk értelmezni, hanem kicsit közelebb hozni az adott eseményt egy olyan ország olvasóihoz, melynek sportolói a nyári játékokról szállítják az érmeket. 19 nappal a megnyitó ünnepség előtt a szuperszonikus szkeletont mutatjuk be olvasóinknak.
Mivel hazánkban – egyelőre – nem beszélhetünk a sportág több milliós rajongótáboráról, először is arról: mi is ez a szkeleton, hogyan alakult ki a sportág, melyek a legfőbb jellemzők?
A szkeleton – természetesen - az Egyesült Államokból indult, de viharos gyorsasággal beleszerettek a havas sportágak szerelmesei. A kezdetek egészen 1882-ig nyúlnak vissza, amikor svájci katonák szánkópályát építettek Davos és Klosters között, és ezen a pályán gyakoroltak. Davostól nem messze, St. Moritz forgalmas, kanyargós utcáin is csúszkáltak a fiatalok, miközben gyakran veszélyeztették a gyalogosokat és az odalátogató turistákat. Ezért 1884-ben William Bulpett polgármester és egy bizonyos Caspar Badrutt nevű szállodatulajdonos kialakította a Cresta Runt, az első szánkópályát St. Moritzban. A pálya alig több, mint tíz kanyart tartalmazott, a fejjel előre pozíciót már 1887-ben rögzítették. 1892-ben az angol L. P. Child kialakította a szkeleton alakját, ami egy erősen lecsupaszított szánkóra emlékeztetett, ezért lett a neve szkeleton (a „skeleton” szó angol jelentése csontváz), és e nevet megőrizte a mai napig.
Szkeletonversenyeket sokáig csak a Cresta Run pályán rendeztek, de 1905-ben már Stájerországban, Muerzzuschlagban is tartottak ilyen versenyt. A következő évben már megtartották az első osztrák bajnokságot is, 1908-ban és 1910-ben szkeletonversenyeket tartottak a Semmeringen, és a sportág elindult a széles körű népszerűség felé.
1923-ban megalakult a sportág bobbal közös nemzetközi szövetsége, a Federation Internationale de Bobsleigh et de Tobogganing (FIBT), amely 1926-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja lett, így lehetővé vált a sportág bemutatkozása az olimpiai játékokon. Először az 1928-as, majd az 1948-as, St. Moritzban rendezett téli olimpia műsorán szerepelt, de ezután lekerült a műsorról, és csak 2002-ben vált a téli olimpiák állandó sportágává. Világbajnokságokat egy 1982-es bemutatkozás után, 1989 óta rendeznek.
A szkeleton 2002-től számít állandó olimpiai versenyszámnak, de világbajnokságot 1989-től rendeznek évente, a nők számára 2000-től. Ezen felül Világkupa-sorozatot is rendeznek, amikor a versenyszezon során a világ több pályáját látogatják végig a versenyzők.
A sportágat jól ismerők azt mondják, három dolog nagyon fontos ahhoz, hogy valakiből kiváló szkeletonos legyen: mivel rendkívül veszélyes sportágról van szó
(gondoljunk csak bele, a versenyzők átlagosan 130 kilométeres sebességgel repesztenek egy jégcsatornában),
természetesen az átlagon felüli erőnlét, a kitartás és kiváló reakcióidő nélkül nem sokra vihetjük…
Utóbbi már a rajtnál nagyon fontos, hiszen egy jól elkapott kiugrással értékes tizedmásodperceket nyerhetünk. Nem véletlen, hogy egy jó szkeletonos egy sprinter reakcóidejével, ruganyosságával, állóképességével rendelkezik, már csak azért is, mert a futópályán megszokott dolgokat kell a jégen megvalósítani, amely már önmagában rendkívül nehézzé és kockázatossá teszi az egész mozdulatsort.
A lesiklás 30 méter kőkemény sprinttel kezdődik, ez azért rendkívül fontos (bármennyire igaz, hogy minden kezdet nehéz), mert ezután már csupán a jégcsatorna lejtése ad lendületet. Már a futam elején igaz: minden tizedmásodpercnek óriási jelentősége van, hiszen egy, a rajtnál elvesztett tized a végén hármat jelent.
Azért is van szükség minden mozdulatsor tökéletes, már-már óraműszerű begyakorlására, mert a világ élvonalában gyakran ezredmásodpercek döntenek a végső helyezésekről – nyilván nem lesz ez másként Pekingben sem.
A sportolók fejjel előre csúsznak le egy csatorna alakú pályán, mint korábban írtuk, de ismét hangsúlyozzuk: hajmeresztő, 130 kilométer/órás sebességgel, mindössze három-négy centire a jégtől – fék nélkül! Éppen ezért kötelező – az extrém erőhatások ellenére is – végig higgadtnak maradni, mert egy cseppnyi kihagyás nem csak hogy értékes tized-, századmásodpercekbe kerülhet, de akár súlyos sérüléshez is vezethet!
A légellenállás minimalizálása érdekében a versenyzőknek kötelező feszesen a szánkóhoz simulni, hiszen a váll, a fej, a lábak legkisebb mozdulata is hatással van a súlyelosztásra, amely így befolyásolja a szánkó mozgását.
S első hallásra bármilyen furcsa, a szkeleton sok mindenben hasonlít a Forma-1-hez:
a hihetetlen veszélyek, az extrém körülmények, a koncentráció és a maximális sebesség mellett a jó szereplés elengedhetetlen feltétele a remek memória, hiszen a jégcsatornában kötelező megjegyezni a kanyarokat,
mivel az ideális ívről történő legkisebb letérés komoly időveszteséget okozhat.
Tehát valóban minden egyes részlet számít a maximális sebességért folytatott harcban: egy apró plusz, mondhatni fölösleges bemozdulás tényleg századmásodpercekbe kerülhet.
Érdekesség, hogy a szkeleton csupán 2002-ben tért vissza a téli olimpia műsorára, és az Egyesült Államok mellett Ázsiában, főképpen Dél-Koreában és Japánban is rendkívül népszerű; Európából a németek, az osztrákok, a britek és az oroszok indulnak eséllyel harcba a dobogós helyezésekért. A szkeletonban férfi és női egyéni számokban avatnak győzteseket Pekingben, a két címvédő a dél-koreai Jun Szung Bin illetve a hölgyeknél a brit Lizzy Yarnold.
A legutóbbi, pjongcsangi téli olimpia szkeletonbajnokának, Jun Szung Binnek nem kell attól tartania, hogy sokan felismerik az utcán! Fotó: MTI/EPA Diego Azubel
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
Fontos döntést hoztak Moszkvában. A sportminiszter bejelentette: készpénzzel kárpótolják az orosz sztársportolókat.
Inkább kiállítják a nagyközönségnek...
Nem mindennapi elismerés!
Ambivalens érzések a hazaérkezés után is.
Két futball-legenda is üzent neki, Ronaldo szívhez szóló üzenetben támogatta őt.
„Anyaként fáj látni, mennyi bántást tudnak kimondani.”
Az Ellenpont azt állítja, hogy Virágh Gabriella olyan cégeknél dolgozott, amelyekhez korábban kartellezéssel, vesztegetéssel és gyógyszerbiztonsági botrányokkal kapcsolatos ügyek kötődtek.
Üvöltsön a Fel vörösök, proletárok minden Teslából, Ferrariból és bömösből egészen vasárnapig!
