Egyetlen játékos elég volt, hogy megpuccsolja az LMBTQ-propagandát az angol rekordbajnoknál
Még a szponzor is tombol a történtek után.
Vajon a Red Bull futballbirodalmat sikeresen felépítő szakember, Ralf Rangnick szárnyakat adhat a Vörös Ördögöknek is? Az első hazai találkozóján Fred góljával 1- 0-ra nyert a United a Palace ellen, a nyitány tehát ígéretes.
Szabó Balázs elemzése a Mandiner Sporton
Vasárnap, hazai pályán mutatkozott be a Manchester United frissen kinevezett vezetőedzője, Ralf Rangnick. A MU, ha nem is simán, de győzött a Palace ellen, a győztes gólt pedig Fred szállította, aki a 16-oson kívülről csodás lövéssel vette be a vendégek kapuját.
Két héttel ezelőtt, mikor Solskjær csapata sima vereséget szenvedett a Watford otthonában, a United vezetősége úgy érezte itt az idő váltani a kispadon. Rengeteg név felröppent a médiában. Lehetséges utódként emlegették Brendan Rodgerst, Ernesto Valverdét, Mauricio Pochettinót, Zinédine Zidanet, de Antonio Contét is, azonban John Murtough sportigazgatónak teljesen más tervei voltak.
Sajtóértülések szerint a norvég vezetőedző menesztése után már felvették a kapcsolatot Rangnickkal és kipuhatolták, lenne-e kedve elvállalni a feladatot. Miután a 63 éves német szakember felől érezték a hajlandóságot, a Lokomotiv Moszkva következett ahol ekkor még az orosz klub felvirágoztatásán és modernizációján dolgozott, mint sportvezető. Az orosz klub meglepő barátsággal és empátiával kezelte a helyzetet és elfogadták Rangnick azon döntését, hogy Angliában, a Premier Leagueben szeretné folytatni a munkát, ezért nem is görgettek elé akadályt. Napokon belül meg is született az egyezség, amiben
Minden bizonnyal a sporttanácsadói szerep az ami miatt Ed Woodward a United vezérigazgatója mindenképp a klub kötelékében szerette volna látni Ralfot, hiszen többek között az ő nevéhez fűződik a Red Bull futballbirodalom felépítése is, ami az utóbbi évek egyik legnagyobb építkezése volt. Nem ez volt az első alkalom, mikor a sajtóban összeboronálták a Unitedet a német szakemberrel.
és egy teljes napot szánt arra, hogy megismerje a klub működését és a tréner munkásságát. Valószínűleg már akkor annak az űrnek a betöltésére készültek, amit a norvég vezetőedző távozása jelenthet majd. Akkor még nem mentek tovább a felek, erre egészen mostanáig kellett várni.
Rangnick korán ráérzett arra a szerepre, ami később őt igen sikeressé tette. Egy korábbi interjújában azt nyilatkozta, hogy “már 6 évesen, mikor az idősebb srácokkal játszott, őt az foglalkoztatta igazán, hogy megszervezze a csapatokat és a mérkőzéseket”. Sokat nem kellett várnia, vezetés iránti vágya hamar előtérbe került. A húszas évei elején, mikor még aktívan játszott a Stuttgart második csapatában, jelentkezett a stuttgarti egyetem frissen indított sporttudományi szakára. Egy későbbi interjúból tudjuk, hogy itt találkozott először azzal a gondolattal, miszerint a foci fényévekkel le van maradva a többi sportág edzésmódszereitől. Ekkor ébredt rá, hogy
Az egyetem elvégzése után, még mindig csak 25 évesen, elvállalta szülővárosa csapatának játékos-edzői posztját. Kinevezése után a fiatal edző teljesen átstrukturálta a csapat működését és mivel a sikerek jöttek, így mindenki szívesen beállt a sorba. Az ott töltött időszaka alatt kijárta az edzőképzési ranglétrát is, és egészen a német pro licencig jutott, ahol még mindig a söprögetős és emberfogós játékot oktatták. Később elmesélte, hogy míg az edzőképzésen a már elavuló félben lévő játékfelfogást tanították, addig a legnagyobb hatást egy Dinamo Kijev elleni téli felkészülési mérkőzés tette rá. A meccset követően tanulmányozni kezdte a játékukat és felfogásukat. Később ezekből a tapasztalatokból született meg mentorával, Helmut Grossal közösen kialakított stratégiájuk, ami erőteljesen rányomta a bélyegét a német labdarúgásra.
Ezután Helmut Grosst kinevezték a VfB Stuttgart vezetőedzőjévé ahová természetesen magával vitte a fiatal Rangnickot, akit az U21-es csapat vezetőedzőjének tett meg. Négy évig tevékenykedett az utánpótlásban, majd 1994-ben elkerült másodedzőnek a SSV Reutlingen 05 csapatához, majd vezetőedzőnek a SSV Ulmhoz, ahol 1997-ben sikerült feljutniuk a Bundesligába. Erre már sokan felkapták a fejüket, hiszen
Az eredmények mellett forradalmasította a négy védős rendszert és a letámadást is, amivel elég nagy publicitást kapott Németországban. Ezzel érdemelte ki a “Professzor” becenevet is.
Az Ulmmal elért sikerek után 1999-ben kinevezték a VfB Stuttgart kispadjára, azonban ottani munkája nem sikerült túl hosszúra. A klub bár változást akart, de a módosításokat nem szerette, így ahol lehetett, keresztbe tettek neki, végül ki is rúgták.
A stuttgarti időszak utáni évek azonban rendkívül sikeresnek bizonyultak a szakember számára. Dolgozott többek között a Hannover, a Schalke és a Hoffenheim kispadján is. Az utóbbi volt talán élete egyik legjobb döntése. A milliárdos Dietmar Hopp a német harmadosztályból szerette volna felépíteni a 3200 lelket számláló falu klubját és erre Ralf Rangnickot találta a legjobb embernek.
Az elképzelés sikeresnek bizonyult és a Hoffenheimet egészen az első osztályig vezette. Látványos újítás volt a folyamatos »pressing«, illetve a hihetetlen tempó, amit a mérkőzéseken diktáltak. Mellette olyan reformok is megjelentek, amikre labdarúgó klubokban még nem nagyon volt példa abban az időben. Videó elemzők és sportpszichológusok alkalmazásával olyan komplex képzést rakott össze, ami teljesen új megközelítés volt az akkori labdarúgás számára. Emlékezhetünk, hogy
Ebből a kapcsolatból később rengeteg előnye származott a magyar játékosnak.
Hoffenheimi időszaka után visszatért a Schalkéhoz, ahol a csapatot mindenki legnagyobb meglepetésére egészen a Bajnokok Ligája elődöntőjéig vezette. Ezt egy rövid önkéntes szünet követte a karrierjében, amit kiégésre hivatkozva nagyon fontosnak tartott.
A szünet után újult erővel vágott bele ismét egy grandiózus projektbe. Dietrich Mateschitz a Red Bull alapítójának hívására elvállalta ugyanannak a munkának az elvégzését, amit korábban sikerre vitt a Hoffenheimnél. Itt azonban volt egy apró különbség. Nem egy csapatot kellett felépíteni, hanem egy egész futball birodalmat. Első körben az RB Salzburg és az RB Leipzig tökéletesítése volt a legnagyobb kihívás. Míg az osztrák csapat az első osztályban versengett hazájában, addig a lipcsei csapatot a német ötödosztályból kellett felvezetni az élbolyba. Miután megérkezett, átszervezte a német klub működését és egy lényegesen fiatalabb és gyorsabb csapatot rakott össze.
A Dél-amerikai csapat ideális helyszín a tehetségek felkutatására, a Salzburg pedig tökéletes azoknak a játékosoknak a versenyeztetésére, akikben európai szinten sokat látnak. Aki ezt a lépcsőfokot is meg tudja ugrani, azt továbbadják a Lipcsének, ahol már valódi sztárcsapatban játszhatnak. Itt említhetjük példaként a magyar válogatott két oszlopos tagját, Gulácsi Pétert és Szoboszlai Dominikot is, akik szintén a Red Bull létrát járták végig.
Miután a játékosok túljutnak karrierjük zenitjén, még lehetőségük van Amerikába szerződni egy népszerű MLS csapathoz. Ezzel a teljes életpálya modellel, valamint a scounting, a versenyeztetési és az átigazolási rendszerükkel olyan sikerre tudták vinni a projektet, amire még talán Ralf sem számított.
Az ő kezei alatt nevelkedett az utóbbi évek német edző generációjának zöme. Említhetjük Thomas Tuchelt, Julian Nagelsmannt, Marco Rose-t, Jesse March-t és még számtalan vezető vagy másodedzői posztot betöltő szakembert.
Amellett, hogy sokan nevelkedtek a kezei alatt, rengeteg szakembert, sőt az egész német edzői társadalmat inspirálta futballfilozófiája.
Miután ezt a projektet is sikerre vitte, új feladatok elé nézett, amit végül Moszkvában talált meg. 2021 nyarán elvállalta a Lokomotív újjászervezését és modernizációját, ami végül rövid életűnek bizonyult, hiszen a Manchester United ajánlatával nem tudtak versenyre kelni.
Az, hogy Ralf Rangnickkal új időszámítás kezdődik az Old Traffordon szinte biztos, azonban kérdés, hogy mit tud most kezdeni az edzőváltáson átesett és nem túl jó állapotban lévő csapattal. A bemutatkozás mindenesetre győzelemmel indult.
A nyitóképen: Ralf Rangnick a mai első Crystal Palace elleni győzelmét ünnepli a Manchester United menedzsereként. Fotó: PAUL ELLIS / AFP