A tiraszpoli serifek átírták a Bajnokok Ligája történetét

Az FC Sheriff lehet az a csapat, mely túllépve a néhány napos (hetes!) hírnéven megtöri a „BL-be bebetonozott” óriások egyeduralmát. A "meddig juthatnak" kérdésre nem tudjuk, csak sejtjük jelenleg a választ, így fókuszáljunk két másikra: kik ezek és honnan jöttek?

Először is:

Ez az ország még Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaság néven annak idején a nagy Szovjetunió része volt, ám az osztódás idején kisebb-nagyobb viharok után a függetlenséget választotta. A kisebb vihar 1990 őszén következett be, amikor egy csendesnek tűnő pénteki napon bejelentették, hogy a hétvégén kijárási tilalmat vezetnek be a fővárosban, Kisinyovban (akkor még így hívták). Az ideiglenesen (néhány napra, nem 45 évre!) ott állomásozó kollégáimmal még viccesen fogtuk fel a dolgot, és a szállodában a hosszú hétvégét néhány tucat bor és 10 kiló olivabogyó társaságában valahogy túléltük (az élelmiszerboltok is zárva voltak), ám amint indultak repülők Moszkvába, azon keresztül igyekeztünk gyorsan haza. Már itthon hallottuk ottani ismerőseinktől, hogy néhány hónappal később már tankok is fel-feltűntek a kis tagköztársaság utcáin, majd néha fegyverropogás is rémisztgette az ott élőket, de a délszláv háborúhoz hasonló borzalmak nem voltak. Végül elérte a függetlenségét, és

Mert moldáv nyelv nincs, ez gyakorlatilag egy kissé módosított román.

Ám a területét tekintve Magyarország harmadának megfelelő Moldova nem lett egységes állam. Nem is lehetett, hisz 1940-től egy agresszor befolyása alatt létezett, és a Szovjetunió szokásának megfelelően keverte a lakosságot. Így az önállóságát visszanyerő országban szinte azonos létszámban voltak ukránok, oroszok és moldávok.

Viszont máshoz nem tudott, mert Moldova nyugatról Romániával határos, minden már oldalról Ukrajnával. Oroszország kb. 800 kilométerre van onnan. Ez a Dnyeszterelőtti terület (vagy nevezzük inkább magyarosabban „Dnyesztermellettinek”)  már a szocialista forradalomnak nevezett leningrádi vérengzés idején, 1917-ben a Szovjetunió tagja lett, Moldova nagyobb része ( a történelmi Besszarábia) viszont a II. világháborúig Romániáé. A románok gyakorlatilag azért engedték át 1940-ben a Szovjetuniónak, hogy megtarthassák Erdélyt.

A moldovai terület mezőgazdasági termelésre tökéletesen alkalmas síkságból, és lankás dombokból áll. Európa egyik legjobb szőlőtermő vidéke, és még a szovjet időkben az ott élők gyakran hangoztatták, hogy önállóság esetén ebből, illetve a bor- és konyakkészítésből remekül megélne az egész ország. Tiraszpolban volt a „Birodalom” legnagyobb konzervgyára, ami szintén széles rétegeknek biztosíthatott volna felhőtlen életet.

, így Moldova egyre szegényebbé vált. A dnyesztermellettiek meg a lustaságuk mellé még nacionalista felhangokat is társítottak, és saját „Kis-Oroszországot” kiáltottak ki Moldován belül. A baj csak az, hogy ez az ott élő 450.000 emberen kívül senkit nem érdekel.

Oroszország elismeri, de nem tud vele mit kezdeni. Az autonóm terület és Moldova többi része között orosz békefenntartók vannak, és ezek a kvázi-határ átlépésekor személyi okmányokat kérnek. Ám Ukrajna felé már moldáv útlevél kell. A két tv-csatorna három nyelven szól a nézőkhöz, a hivatalos ügyek is intézhetőek bármelyik nyelven. Ám a lakosság nagy része nem beszél románul. Saját zászlója és himnusza is van, az ottaniak „üde mámoros ajkkal” zengik: Mi szlávim tyibjá, Prednyesztrovje, vagyis dicsőítünk téged, Dnyesztermellék!

Viszont az itt élők a fizetésüket ebben kapják, és a Dnyesztermellett csak ezzel lehet fizetni a boltban. Ha valaki reggel Tiraszpolból Kisinyovba utazik, akkor a buszjegyet dnyesztermelletti rubelben kell vennie, délután visszafelé moldáv lejben.

Ha egy kisinyovi focicsapat Tiraszpolban játszik bajnoki mérkőzést a játékosai egy üveg vizet sem tudnak venni a mérkőzés előtt a boltban, vagy a büfében. Ez persze fordítva is igaz.

Mert Tiraszpol, Moldova második legnagyobb városa, a Dnyesztermellett autonóm területen található. Az itt játszó focicsapat dobott egy jókora sziklát a Bajnokok Ligája őszi állóvizébe. Ugyanis

Ennél nagyobb meglepetés aligha volt a Bajnokok Ligája 1992 óta íródó történetében. Persze még az őszi zárás is messze van, de azt már senki nem veheti el a dnyesztermelletti csapattól, hogy 2-1-re győzött Madridban a Real ellen, és otthon a Sahtar Donyeckkel szemben.

Ha esetleg kikap (legyünk őszinték: még most is ez a realitás!) és esetleg nem szerez több pontot a jelenlegi 6 mellé, akkor is elmondható, hogy vastag betűkkel írt bele a BL történelemkönyvébe.

Görög, horvát, olasz, szerb, bosnyák, észak-macedón, szlovén, luxemburgi, üzbég, brazil, perui, kolumbiai, trinidadi, mali, ghánai, guineai, elefántcsontparti valamint malawi focistával. Ők nyilván nem dnyesztermelletti rubelben kapják a fizetésüket, és egy darabig azt biztosan meg is kapják. A nem létező ország lakói egyre szegényebbek, valószínűleg ennek a furcsa világválogatott tagjainak együttes jövedelme összemérhető az összlakosságéval. A Sheriff cég jól fizet, a pénz eredetét nyilván nemcsak a helyi adóhatóság, hanem a bűnüldöző szervek is pontosan tudják, de saját érdekükben nem vesznek tudomást róla.

, és előbbiek is örülnek utóbbiak sikerének. Mert ezért ismerte meg a világ egy nemlétező terület nevét.

A csoda ma este folytatódhat, a milánói San Siroban, a világ egyik legismertebb stadionjában, a világ egyik legismertebb klubja ellen.

A nyitóképen: Eduardo Camavinga, a Real Madrid (j) és Danilo Arboleda, a Sheriff Tiraszpol játékosa a labdarúgó Bajnokok Ligája D csoportjának második fordulójában játszott Real Madrid - Sheriff Tiraszpol mérkőzésen a madridi Santiago Bernabeu stadionban 2021. szeptember 28-án.

MTI/EPA-EFE/Juanjo Martin