Wembley, Eb-döntő, kis vér, megvan?

Czövek Oszkár publicisztikája

A brit sportsajtót naponta átpörgetve gyakran, egyre gyakrabban támad az az érzésem, hogy a meccstudósításnak álcázott propagandacikkeket jóval a kezdő sípszó előtt bepötyögik, majd minimális kiegészítéssel már nyomnak is az aktiválás gombra.

jellemzik a szigetországi médiát, rasszista magyar szurkolókra panaszkodva – jóllehet a lelátón egyetlen árva drapit, feliratot, hangot nem láttam, hallottam, amellyel a vádaknak meg lehetne ágyazni.

Az üzengetésbe Boris Johnson brit miniszterelnök is beszállt, jótékonyan megfeledkezve arról, hogy az angolok hogyan tartották rettegésben a dán és az olasz szurkolókat nyáron az Európa-bajnokságon, hogyan törték át több ezren jegy nélkül a Wembley kapuit, hogyan fütyülték ki teli torokból az ellenfél himnuszát – ahogyan arra Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is emlékeztetett.

Betűkkel jóval nehézkesebb visszaadni azt a földi poklot, ami Londonban elszabadult a labdarúgás egyik legszentebb ünnepén, a kontinensviadal aranymeccsén, beszéljenek inkább újra a képkockák. A fülemben hallom Bangóné szavait, mert igen, olyan erősek:

És az angol drukkerek gyűlöletcunamija rémlik, ahogyan a legkülönbözőbb platformokon nekiestek Marcus Rashfordnak, Jadon Sanchónak és Bukayo Sakának, a három fekete játékosnak, amiért rontottak az Eb-döntő tizenegyespárbajában? Hogy erről a brit véleményformálók igyekeznek elterelni a figyelmet? Naná! Hogy Nego Loickal, a mi Lajosunkkal hasonló előfordulhatna Magyarországon? Aligha. A különbséget zongorázni lehet, és erre mi, magyarok büszkék lehetünk.

Ezek után álnaiv kérdés: a mindig mindenen felhorkanó ilyen-olyan nemzetközi szervezet, jogvédő,

attól a pillanattól, hogy azok az ország területére léptek júniusban, a müncheni Eb-meccs előtt? Ha a zöld határon, papírok nélkül érkeznek, vélhetően megússzák a vegzálást, de hát a Willkommenskulturnak megvannak a maga szabályai…

Lassan nincs olyan játéknap, amelyen a kettős mérce mechanizmusa ne lépne működésbe. Ennek szellemében készüljünk a következő hazai meccsre: szerdán Andorra ellen töltsük meg a Puskás Arénát, megállás nélkül biztassuk a nemzeti csapatot, és ne legyen egyetlen pohár sem, amely a gyepen landol. Inkább koccintsunk vele Rossi fiaira, a reménybeli újabb magyar sikerre! Ha már mostanában amúgy is sokkal több volt belőle, mint amennyiről álmodni mertünk.

 A nyitóképen: A magyar szurkolók a labdarúgó világbajnoki selejtezők 4. fordulójában játszott Magyarország - Anglia mérkőzés előtt a Puskás Arénában 2021. szeptember 2-án. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt