Ha már Egervárit említgettük az előbb: már az ő idejében sem tartoztunk az UEFA és a FIFA kedvencei közé. Talán sokan emlékeznek rá, hogy egy Izrael elleni barátságos mérkőzésen történt megnyilvánulások miatt éppen egy Románia elleni hazai vb-selejtezőt kellett zárt kapuk mögött rendeznünk. Ez volt az a találkozó, amelyen a románok – nem teljesen szabályos körülmények között – a 92. percben egyenlítettek, és nagyrészt e két pont elvesztése miatt nem végeztünk a csoportunk második helyén. E meccset követően Törökországban még döntetlent értünk el, majd nem sokkal ezután következett a hollandiai 1-8, amely Egervári Sándor búcsúját jelentette. Mindezt csak azért elevenítettem fel, hogy érzékeltessem: mekkora jelentősége van egy telt házas selejtezőnek; bár akkoriban csupán 25 ezer néző fért volna el a Puskás Ferenc Stadionban, hiszen a felső karéjt biztonsági okokból le kellett zárni, de biztos vagyok benne, hogy magyar szurkolók előtt nem egyenlített volna Románia.
Ebben az időben a lausanne-i Sportdöntőbíróságnál azt is elértük, hogy az eredeti büntetésünket lefelezték, és törölték a felfüggesztett kizárásunkat,
hiszen az izraeli nagykövettel együtt sikerült meggyőznünk a német választóbírót. Ezt azért fontos megemlíteni, hiszen az Anglia elleni vb-selejtező FIFA-rendezvény volt, s mivel már rég letöltöttük a büntetésünket, az MLSZ a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnél büntetlen előéletűnek számít, amelyet a büntetőjog és a sportjog „Clean Record”-ként emleget.
Tehát nem kell attól tartanunk, hogy visszaesőként egy súlyosabb büntetést kapunk?
A FIFA-t nem lehet olyan könnyen befolyásolni, hiába szorgalmazta Boris Johnson brit miniszterelnök a példás büntetést, vagy éppen a walesi Gareth Bale a kizárás lehetőségét. Az első angol gól szerzője, Raheem Sterling egy közelmúltban elhunyt COVID-os barátjának állított emléket a pólójával, ezt sokan nem értették, provokációnak vélték, és – eléggé el nem ítélhető módon – üdítős poharakat dobáltak a játéktérre. De azért a pohárdobálás önmagában még nem rasszizmus, ám