Olimpiai sztorik – 14 és 62 évesen is lehet olimpiai érmet szerezni!

Négy különböző olimpián dobogóra állni óriási dolog. De ha hozzátesszük, hogy az illető, aki most Tokióban éremmel fotózkodhatott, már ott volt az 1984-es Los Angeles-i játékokon, akkor rögtön érezzük, hogy itt most valami nagyon nem szokványos pályafutással van dolgunk.

Andrew Hoy 62 évesen versenyzett a japán fővárosban! 

Az ausztrál lovas tehát, ahogy említettük, 1984-ben esett át az olimpiai tűzkeresztségen, és még el kellett telnie nyolc évnek, mire végre éremmel térhetett haza egy olimpiáról. Ez volt 1992 és Barcelona, amikor a lovastusa csapatversenyében Ausztrália diadalmaskodott, vagyis hősünk első érme egyből egy arany volt! Akkor a 33. évében járt. 

Más sportágban ennyi idősen már visszavonulnak az emberek, ő viszont a krisztusi korba lépve indult be csak igazán.

’96-ban Hoy vitte Ausztrália zászlóját a megnyitón, majd megint aranyérmet nyert a lovastusacsapattal.

2000-ben pedig zsinórban harmadszor is! Sőt, ekkor már végre a szingli számban is megemberelte magát, és egy 15., egy 8., egy 5., valamint egy 11. hely után 2. lett lovastusa egyéniben.

Negyvenegy évesen, háromszoros olimpiai arany- és egyszeres ezüstérmesként már igazán abbahagyhatta volna, ehhez képest elindult 2004-ben és 2012-ben is, ám a legjobb eredménye a hatodik hely volt. Más kérdés, hogy sokan szeretnénk 53 évesen valamiben a világ hatodik legjobbjának lenni…

Aztán jött Tokió, és hősünk 62 évesen egyéniben 3., csapatban 2. helyet ünnepelhetett!

Ennek már a fele sem tréfa, egyből utánanéztek a statisztikusok: minden idők legidősebb olimpiai érmese a néhai svájci vitorlázó, Louis Noverraz, aki 1968-ban Mexikóban 66 évesen állt dobogóra (ebben a korban sokaknak már a dobogóra állás is sportértékkel bír…). 

Hoy a következő olimpia idején (mert őszintén reméljük, hogy azt nem kell eltolni egy évvel...) még csak 65 esztendős lesz, úgyhogy nincs mit tenni: a korrekordhoz muszáj lesz lovagolnia 2028-ban, Los Angelesben is!

Ha valakiből, belőle kinézzük. És hát végül is 1984-ben épp Los Angelesben kezdődött meg az olimpiai pályafutása: így lenne keretes a szerkezet!

Írtuk ugye korábban, hogy miközben Hoy 33 évesen szerezte az első érmét, más sportágban ennyi idősen már nem is versenyeznek. A kínai Csüan Hung-csan például jó eséllyel nem fog toronyból ugrándozni krisztusi korban.

De tulajdonképpen minek is tenné, ha egyszer 14 évesen történelmet írt?

Ő a 431 fős kínai küldöttség legfiatalabb tagja Tokióban, ehhez képest ő vágta ki a legjobban a rezet!

Az egyéni toronyugrás nem az a szakág, amelyről minden portál beszámolna (sőt…), de hát ez a kicsi lány (mondhatni, a kínaiak Egérkéje) valami olyat művelt, ami egyszerűen nem létezik. Ami szembe megy mindazzal, amit a műugrást évtizedek óta követők valaha láttak.

Ez a lány az olimpiai döntőben két gyakorlatára is maximális pontszámot (10) kapott az összes pontozóbírótól.

Tehát még egyszer!

14 évesen...

Olimpiai döntőben...

Teli tízes...

Kétszer...

Harmadjára is csak azért nem volt meg neki teli tízes, mert az egyik pontozóbíró 9,5-öt adott neki...

Sok parázs vitában előkerült már az, hogy a másik ember ne érveljen azzal maga mellett, hogy hány éves, elvégre az életkor nem érdem, csak állapot.

Tényleg így van: az számít, hogy mit hozol ki magadból!

És ahogy látjuk, 14 évesen éppúgy lehet valami földöntúlit csinálni, ahogy a nyugdíjkorhatár felé közeledvén.

Nyitókép: Az olimpiai bajnok Csüan Hung-csan gyakorlat közben. Fotó: Dong Hszü / AFP