Kopasz Bálint: Talán csak egyszer adatik meg egy ember életében, hogy a záróünnepségen vihesse a magyar zászlót

"Végre már tudtam egy jóízűt aludni a páros versenyünk utáni reggelen, bár az igazi fáradtság most kezd kijönni rajtam, túlzás nélkül mondhatom" - osztotta meg a Mandiner Sporttal gondolatait Kopasz Bálint, akit a magyar csapat zászlóvivőjének jelölt ki a Magyar Olimpiai Bizottság tokiói delegációja. Azóta Tokióban kihúnyt az olimpiai láng, a XXXII. Nyári Olimpia hivatalosan is véget ért, de olimpiai hőseink sikereit és az abban résztvevők munkájának volumenét most kezdjük csak igazán ízlelgetni.

és beavatott minket abba is, hogy a riói olimpián elért tizedik helyét követően milyen elképesztő napi edzésmunkát kellett elvégeznie ahhoz, hogy most ilyen fölényes győzelmet arathasson.

Édesanyja megjósolta, hogy huszonnégy éves korára lesz élete legjobb fizikai és mentális formájában és Bálint nem csak szófogadó gyereknek, de tökéletes tanítványnak is bizonyult, aki itt hozta ki magából pályafutása valaha volt legjobb pályáját. Mielőtt felszáll a Tokióból hazainduló legnagyobb magyar olimpiai küldöttség, még Bálint utoljára átnyújtott nekünk néhány zárógondolatot az olimpia helyi hangulatából. (Interjúnk a záróünnepség előtt készült.)

Szívből gratulálunk neked, hiszen a férfi kajak egyesek királykategóriájában elért győzelmeddel évtizedek óta tartó ínséges időszaknak vetettél végett ebbena számban. Hesz Mihály győzelme óta nem volt magyar olimpiai bajnok a királykategóriában, amelyet megnyerni az egyik legértékesebb győzelemnek számít. Pár nap elteltével, most hogyan ízlelgeted, hogy aranyérmes lettél?

A legnagyobb boldogság akkor töltött el, amikor beértem a célba és láttam, hogy tisztán tudtam nyerni. Nagyszerű formában voltam, és végre tudtam élvezni is a versenyt, ugyanis ritkán fordul elő, hogy nem nagyon nagy szenvedés a vége. A befutó után érzett felszabadultság volt a legjobb, aztán ahogy teltek az órák egyre fáradtabb lettem. Az igazi fáradtság valószínűleg most fog rajtam kijönni. Bár azóta tudtam egy jó mélyet aludni, ami fontos volt, hiszen a páros versenyünk előtt pihent voltam, és ez kellett is ahhoz, hogy jól sikerüljön. Most kezdem megszokni ezt a jó érzést újból.

Itt az ideje hozzászokni, hogy olimpiai bajnok vagy! Most pedig egy újabb különleges pillanat következik az életedben, hiszen a záróünnepségen te viszed majd a magyar olimpiai küldöttség zászlaját. 

Óriási megtiszteltetés ez, hiszen nemhogy a magyar küldöttségben, de a kajak-kenu sportban sem én vagyok a legeredményesebb sportoló – ez Csipes Tamara lett egy arany és egy ezüstéremmel. Nagyon várom a záróünnepséget, ami biztosan nagyszerű lesz. Az is lehet, hogy életemben ez az első és utolsó alkalom, amikor én vihetem a magyar zászlót, nagyon hálás vagyok ezért a megtiszteltetésért, és boldog vagyok, hogy itt lehetek! 

Ennyire azért ne szaladjunk előre, hiszen nagyon fiatal vagy, és te is jó erőben érzed magad. Most inkább nézzünk egy picit visszafelé az időben az előző olimpiáig.  2016-ban ebben a versenyszámban tizedik lettél, nem jutottál be a döntőbe. Mi kellett ahhoz, hogy öt év alatt kilenc helyet előrelépve te legyél a világ legjobbja ezer méteren és épp az olimpián?

Az edzéseim minőségét és időtartamát tekintve semmi nem változott a riói olimpiára való felkészüléshez képest. Egyszerűen meg kellett érnem a győzelemre, mentálisan és fizikálisan egyaránt. Most jött el az ideje a győzelemnek! Anyukám, aki az edzőm is, 11 éves koromban egy evezés közben az algyői Tiszán azt mondta, hogy szerinte huszonnégy éves koromra fogom elérni a csúcsot, ekkorra érek férfivá, és így is lett. Most jött el ez én időm. Rióban még voltak hiányosságaim fizikai téren, de mostanra megerősödtem testileg és fejben is, aminek köszönhetően nagyobb lett a fájdalomtűrésem. Nagyon kemény munkát végeztem öt évig, azért hogy itt lehessek, és ez végül megtérült.

Ki ismerné jobban az embert mint az édesanyja. A te édesanyád ráadásul az edződ is egyben, aki jelen volt, veled élte meg az olimpiai győzelmedet. Ez a cseresznye a tejszínhab tetején?

Persze! Nagyon felemelő érzés nekem ez, hiszen anya rengeteget dolgozott velem, egészen kilenc éves korom óta, és persze nem csak az edzéseken dolgozott velem. Edzéseken a tudása legjavát adta, mindig odafigyelt a megfelelő táplálkozásomra, és elkészített minden olyan ételt, ami szükséges volt ahhoz, hogy jó eredményeket érjek el. Óriási boldogság nekem, hogy bizonyítani tudtam neki, hogy a rengeteg befektetett munka, amit elvégzett értem, megérte. Mindig nagyon kitett magáért, és ezt nagyon köszönöm neki!

Minden sportoló számára nagy lemondásokkal jár egy olimpiai felkészülés. Neked miről kellett lemondanod a győzelemért, mi lesz az, amit elsőként szeretnél bepótolni?

A társaság. A barátok. Nagyon élveztem volna én is a társasági életet. Elmentem volna bulizni hétvégenként. És persze a párkapcsolat, egy barátnő, hiszen 15 éves korom óta nem volt kapcsolatom. A hazaérkezést követően pár héttel egy kicsit szabadabb életet élhetek végre pár hónapig. 

Aztán újra a sportra fókuszálsz majd, gondolom.

Persze, hiszen amint mondtam, nagyon jó erőben érzem magam és természetesen szeretném tovább folytatni ezt a gyönyörű sportot.

Itt pedig megnézhetik hogyan alszik ki az olimpiai láng, amely pillanattal véget ért a XXXII. nyári olimpia Tokióban. 

Borítókép:MTI/Kovács Tamás