Szívből gratulálunk neked, hiszen a férfi kajak egyesek királykategóriájában elért győzelmeddel évtizedek óta tartó ínséges időszaknak vetettél végett ebbena számban. Hesz Mihály győzelme óta nem volt magyar olimpiai bajnok a királykategóriában, amelyet megnyerni az egyik legértékesebb győzelemnek számít. Pár nap elteltével, most hogyan ízlelgeted, hogy aranyérmes lettél?
A legnagyobb boldogság akkor töltött el, amikor beértem a célba és láttam, hogy tisztán tudtam nyerni. Nagyszerű formában voltam, és végre tudtam élvezni is a versenyt, ugyanis ritkán fordul elő, hogy nem nagyon nagy szenvedés a vége. A befutó után érzett felszabadultság volt a legjobb, aztán ahogy teltek az órák egyre fáradtabb lettem. Az igazi fáradtság valószínűleg most fog rajtam kijönni. Bár azóta tudtam egy jó mélyet aludni, ami fontos volt, hiszen a páros versenyünk előtt pihent voltam, és ez kellett is ahhoz, hogy jól sikerüljön. Most kezdem megszokni ezt a jó érzést újból.
Itt az ideje hozzászokni, hogy olimpiai bajnok vagy! Most pedig egy újabb különleges pillanat következik az életedben, hiszen a záróünnepségen te viszed majd a magyar olimpiai küldöttség zászlaját.
Óriási megtiszteltetés ez, hiszen nemhogy a magyar küldöttségben, de a kajak-kenu sportban sem én vagyok a legeredményesebb sportoló – ez Csipes Tamara lett egy arany és egy ezüstéremmel. Nagyon várom a záróünnepséget, ami biztosan nagyszerű lesz. Az is lehet, hogy életemben ez az első és utolsó alkalom, amikor én vihetem a magyar zászlót, nagyon hálás vagyok ezért a megtiszteltetésért, és boldog vagyok, hogy itt lehetek!
Ennyire azért ne szaladjunk előre, hiszen nagyon fiatal vagy, és te is jó erőben érzed magad. Most inkább nézzünk egy picit visszafelé az időben az előző olimpiáig. 2016-ban ebben a versenyszámban tizedik lettél, nem jutottál be a döntőbe. Mi kellett ahhoz, hogy öt év alatt kilenc helyet előrelépve te legyél a világ legjobbja ezer méteren és épp az olimpián?