Daniil Medvedev és Alexander Zverev lehetnek Djokovic kihívói New Yorkban

Novak Djokovic az olimpiai elődöntő elvesztésével három évre biztosan lemondhatott arról, hogy ő legyen az első sportoló a történelemben, akinek egyszerűen nincs csomó pályafutása kákáján. A három év könnyen lehet örökre is, ahogyan az idény végétől visszalépő Federer és Nadal testének kimerülését látjuk. Egynél – Párizsnál – több esélye mindesetre nem maradt Djokovicnak, hogy olimpiai bajnoki címet nyerjen.

Tokióig lényegében hibátlan szezonja miatt azonban továbbra is van esélye valamire, amire nem ötven teniszezőnek négy évente – hanem egynek fél évszázadonként. A naptári Grand Slamre. Legutóbb Rod Laver volt képes megnyerni az 1969-es szezon mind a négy nagy tornáját. Azóta senki még csak nem is játszhatott az év utolsóján, a US Openen ezért. 

(Hozzá kell tenni, hogy Roger Federer 2006-ban és 2007-ben is egyetlen meccsre volt a tenisz Szent Gráljától. De ezt csak utólag tudni, hiszen mindkétszer májusban kapott ki a Roland Garros döntőjében Rafael Nadaltól, az évben fennmaradó két Grand Slamet nem a megismételhetetlenség roppant tudatával nyerte.)

Novak Djokovicon az olimpia során világosan látszott, hogy a naptári Grand Slam egyáltalán felmerülésének a terhe – amit neki kell először cipelnie a Holdra szállás éve óta – még az ő pszichéjét is kikezdi. A US Open előtti versenyektől, az Észak-Amerikába nyár végén visszatérő tenisz körüli felhajtástól ezért távolmaradt.

A világelső hiányában az elmúlt két héten lazajlott két felvezető mestertornának, Torontónak és Cincinnatinek az volt az elsőszámú kérdése, hogy a trónkövetelők (elsősorban Daniil Medvedev, Alxander Zverev, Stefanos Tsitsipas és Andrej Rubljov) közül ki gyűjt a többiek kárára önbizalmat New Yorkra. Ez legjobban a Kanadában nyerő Medvedevnek és még inkább a friss olimpiai bajnokként Cincinattiben visszatérő, és rögtön tornagyőztes Zverevnek sikerülhetett.

Hogy ez elég-e akármelyiküknek arra, hogy elhiggye, ő állíthatja meg a tenisztörténelem legfélelmetesebb bajnokát a végső célja elérésében: talány.

Torontói tornyok

Az orosz világranglista-második Daniil Medvedev világraszóló kísérlete abban áll, hogy megpróbál felette állni az ilyen kérdéseknek. A módszer: kizárólag észjátéknak felfogni a teniszt, és teljes erővel hámozni le róla az egót. Nehéz lenne a huszonévesen dollármilliókat kereső profik között még egy valakit találni, aki azt mondja egy győztes meccs után a hálónál, mint Medvedev a lengyel Hurkacznak a kanadai negyeddöntőjük után.

A torontói elődöntőben és döntőben Medvedev két szervagépet vert meg nagyon simán. Az amerikai ikertornyokhoz, Isnerhez és Opelkához képest teljesen más stílusban játszó Djokovic elleni meccsre ez nem sokat jelent. Főleg csak azt, hogy képes végigkoncentrálni két szetteket. A Grand Slam-meccseket viszont háromra játszák. Éppen azért, mert annyit már képtelenség.

Illetve az is kiderült a torontói elődöntőkben, hogy az idei Roland Garros döntőben Djokovicot egy szett híján megállító (ld. három szettig képtelenség fenntartani a kezdeti lendületet) Stefanos Tsitsipas bajban van, ha valaki ki tudja használni a gyenge fogadását fonák oldalon. Kikapott Opelkától.

Ellentétben Medvedevvel, a beépített önbizalommal a lehető legjobban álló görög könnyen lehet, hogy azért nem jut el Djokovicig majd New Yorkban, mert szembejön valaki, aki szétbombázza az adogatóudvart.

Cincinnati négyes

A cincinnati mestertorna elődöntőjébe az első négy kiemelt jutott be.

Alexander Zverevnek láthatólag nagyon jót tett az olimpiai bajnoki cím. Mintha maga mögött hagyta volna a második szervája végletes esetlegességét, és a meccseit is sokkal határozottabban zárja le, mint korábban. A legjobb négyig szettet sem vesztett. Az elődöntőben Stefanos Tsitsipas ellen ragyogóan szervált az első szettben, amivel a görög ismét nem tudott mit kezdeni. A másodikban visszaesett adogatóként Zverev, Tsitsipas élt az eséllyel, döntő szettre mentett. Sőt, ott dupla brékelőnybe is került. Zverev azonban megfordította a kezéből kicsúszni látszó meccset. Ilyenre is volt már korábban példa nála; csak épp nem ez volt a jellemző.

A játék annyi egymástól távol eső szegletében (második adogatás, könyörtelen meccsbehúzás, kikapart győzelem) mutat Zverev jelentős előrelépést, hogy azt nehéz másnak a számlájára írni, mint az olimpiai bajnoki öntudatnak, még ha ez a teniszben nem is a legmagasabb címek közt székel.

A másik szombati elődöntő tucattörténetnek indult. Andrej Rubjlov tíz szettet játszott korábban ATP-szinten barátjával, Daniil Medvedevvel szemben. Mind a tizet elvesztette. Ahogy a tizenegyediket is Cincinattiben.

Reménytelennek tűnt a helyzete. Nem tudja átütni a jósként mindent előre látó és polipként mindent elérő Medvedevet. Amikor pedig eltér az egysíkú püföléstől, mint ahogy Fucsovics Marci erre rá tudta venni idén Wimbledonban, ritkán jár sikerrel. Ezúttal azonban igen. Tőle tökéletesen idegen játékkal, szerva-röptézve fordította meg a meccset, és jutott döntőbe Rubljov.

A döntőben azonban semmi esélye nem volt Zverev ellen, egy óra alatt kapott ki. Mióta számontartják, ez volt a legrövidebb cincinatti döntő. Az első fogadópontját akkor nyerte Rubljov, amikor az olimpiai bajnok az első játszmáért adogatott. Az első fogadójátékát akkor, amikor a meccsért, dupla brékelőnyben. Rögtön a következő játék után már mehetett kezet fogni.

Hogyan állnak tehát egy héttel a US Open előtt azok, akik megállíthatják Djokovicot?

Tsitsipas önbizalma, mint mindig, a legnagyobb rendben. Egyre inkább látszik, hogy, bár keménypályán robbant be és tudott fejlődni is azóta, a salak a legerősebb borítása. Amin jobb formában, 2-0-s szettelőnyről sem tudta befejezni a Roland Garros döntőt Djokovic ellen. A szerb keménypályán, ahol gyorsabb minden, így a szerva is, még inkább kipellengérezheti a fonák fogadását.

Rubljov jó. De pillanatnyilag nem jobb Zverevnél, és általánosságban nézve, keménypályán Medvedevnél sem, akit csak egy tökéletesen váratlan húzással tudott megverni, amit aligha süthet el többször. Novak Djokovicnál a játék talán egyetlen elemében sem jobb, és sokban gyengébb.

Medvedev mutatványa, hogy kivonja az egót a teniszpályáról, tűrhetően halad, de nem biztos, hogy végbevihető. Kiváltképp Djokovic ellen. Az esze csodafegyver, de éppen ez hagyta cserben legutóbb. Nem találta meg két szett alatt sem az ellenfegyvert egy tökéletesen ismeretlen terepen mozgó Rubjlovval szemben, akit úgy ismer, mint a tenyerét.

Zverev megverte Djokovicot Tokióban. Azóta talán még jobb, de mindenképpen még inkább elhiszi, hogy jobb. A szemet leginkább bántó játékhézagait az előző héten betömte. Önbizalma szárnyal. Nála a probléma viszont mindig az, hogy a második polcról (mesterversenyek, világbajnokság, most az olimpia) át tudja-e vinni a lendületet, tudást a Grand Slamekre. 

Ha igen, Novak Djokovicot nem csak a naptári Grand Slam súlya verheti meg.

Nyitókép: Alexander Zverev az olimpiai aranyérmével Tokióban. MTI/EPA/Mast Irham