Számunkra a klasszikus csapatsportok közül csak a vízilabda és a kézilabda létezik. Mert évtizedek óta csak ebben a kettőben vagyunk jelen. Kézilabdában sem mindig. Most pl. a férfiak hiányoztak. Pedig több csapatsportban az olimpia a csúcsesemény. Mégis kevesen tudják egy héttel a döntő után, hogy ki nyerte pl. a női gyeplabdát. Vagy a baseballt.
A kilenc sport többségében az ötkarikás játékokon elért siker a legnagyobb. Ahogy ez az egyéni sportágakban is van.
A labdarúgás az egyetlen, mellyel nem nagyon tud mit kezdeni az olimpia. Pedig már 1900-ban is műsoron volt, és azóta csak egyszer hiányzott.
A vb-k pedig csak 1930-ban indultak, ezért elvileg lehetett volna rangja az eseménynek. Uruguay komolyan is veszi a dolgot, az 1924-ben és 1928-ban nyert olimpiai aranyat világbajnoki címként értékeli. Ám 1930 után már csökkent a lelkesedés, főleg azt követően, hogy akkor már sok helyen profik voltak a focisták, és ezek nem indulhattak az olimpián. Miután a II. világháború után a szocialista országok amatőrnek nevezett szerződéses focistái nyerték sorban a tornákat, a ’60-as években ezek kiszűrésére az a szabály született, hogy aki már szerepelt korábban világbajnokságon, az nem mehet az ötkarikás játékokra. Így nem lehetett sem 1964-ben, sem 1968-ban olimpiai bajnok a kor két magyar zsenije, Albert Flórián és Mészöly Kálmán, míg Bene Ferenc csak a korábbin szerepelhetett. Később ehelyett bevezették a felső korhatárt, vagyis az olimpia továbbra sem tud mit kezdeni a focival. Nem véletlen, hogy
öt évvel ezelőtt a Brazília-Németország döntőnek az volt a tétje, hogy melyik ország nyer először. Ugyanis a világ két legsikeresebb foci nagyhatalma korábban még nem volt olimpiai bajnok. Németország még most sem