Olimpiai sztorik – miért éppen Alaszka?

Olyanra már volt példa, hogy valaki „medenceínségben” szenvedett, mégis egy olimpia nagy szenzációja lett. Eric Moussambani úgy szerzett indulási jogot 2000-re, hogy előtte sohasem úszhatott akkora medencében, mint amekkorában aztán Sydney-ben kellett (volna) úsznia. Azóta is emlegetik, hogy kis híján vízbe fúlt a selejtezőben…

Lydia Jacoby viszont aranyérmet nyert Tokióban! Úgy, hogy az ő régiójában csupán egy olimpiai méretű medence van. Az is röpke 125 mérföldre Sewardtól, ahol sokáig hősünk élt. 

A legtöbb nagy nevű úszó hatalmas múltú, patinás klubból érkezett. Én egy picike klubból, egy olyan helyről, ami eleve kicsi, alig lakják. Azt hiszem, mindenkinek megmutattam: nem az számít, hogy honnan jössz!

Na igen, ez a bizonyos Seward egy kevesebb mint 3000 lakosú kisváros. 2021-ben már nem is volt más választás, mint a költözés hősünk számára. Anchorage-ban végre normálisan, 50 méteres medencében edzhetett. Ettől függetlenül a sewardi közösség teljes joggal érezte magáénak a sikert. És micsoda szurkolást csaptak!

A régió pedig, amiről beszélünk, Alaszka. Mi, magyarok leginkább egy legendás tévésorozatra gondolunk az amerikai tagállam hallatán. Miért éppen Alaszka? – ez volt a címe. És valószínűleg nem csak Magyarországon jut elsőként az emberek eszébe a tévésorozat, ha előkerül Alaszka neve.

Mostantól viszont a 17 éves úszóbajnokra is lehet asszociálni. Ő lett ugyanis Alaszka első olimpiai aranyérmese!

De az ő történetét azért is fontos megírnunk itt, a Mandiner Sporton, hogy lássuk: az ezerszer a pokolba kívánt koronavírus nem feltétlenül csak elvesz. 

Ha nem kell a pandémia miatt 2021-re halasztani a tokiói olimpiát, akkor most nincs tündérmese, nincs eksztázis az alaszkai városkában. Akkor Lydia Jacoby tévén nézi a finálét. 2019-ben – az volt az utolsó teljes (úszó)naptári év – csupán a 18. legjobb ideje volt a világon 100 méteres mellúszásban…

Tavaly még nem álltam volna készen. Az az egy év, a sok-sok extraedzéssel, kellett ahhoz, hogy fizikálisan és mentálisan is fejlődjek.

És micsoda fejlődés volt ez! A 2019-es 1:08,12-es idejét 2021 júniusára 1:05,28-ra faragta. Aztán a keddi döntőben már hajszállal 1:05:00 alá tudott menni.

Jacoby a fináléban a selejtezők során olimpiai rekordot úszó Tatjana Schoenmakert, illetve a címvédő, világcsúcstartó és zsinórban 53, százméteres mellúszódöntőt megnyerő Lilly Kinget utasította maga mögé. 

De figyeljék csak, mennyire gáláns tud lenni egy ekkora bajnok, mint King! 

Ez a kölyök élete úszását mutatta be, büszke vagyok rá, hogy a csapattársának mondhatom magam. Egy kicsit magam látom benne, és éreztem, hogy itt valami egészen különleges dolog történhet.

Lehet tanulni tőle sportszerűséget!

Az pedig cseppet sem véletlen, hogy Jacoby meglepetten meredt az eredményjelzőre, és utóbb az „insane”, vagyis az őrületes jelzővel illette a sikerét.

De épp az ilyenek teszik azzá az olimpiát, ami. Az ehhez hasonló történetek miatt mondhatjuk, hogy semmi sem fogható a (jó esetben...) négyévente megrendezésre kerülő ötkarikás játékokhoz.

Nyitókép: MTI/AAP/Joe Giddens