Olimpiai sztorik - megidéződött Tokióban a „Hova tűnt Damon Hill?”

Mint amikor Palik László kétségbeesetten kereste élő adásban Damon Hillt, aki sokáig úgy tűnt, hogy a gyöngécske Arrows-Yamahában megnyerheti az 1997-es Forma–1-es Magyar Nagydíjat... Aztán egy filléres alkatrész hibája miatt lelassult, és bár bejött másodiknak, a kamera ezt „szem elől tévesztette”, így a magyar kommentátor nem véletlenül nem találta őt anno.

Azt gondolhatnánk, hogy 2021-ben már semmi ehhez fogható nem történhet. Hát, Tokióban történt, csak nagy különbség, hogy itt a (sokak számára) eltűnő ember örülhetett a végén!

Egyébként érdemes egy kicsit morfondírozni azon, hogy hányszor, de hányszor kijött már a technika hiánya!

Teniszben egyre komikusabb jeleneteket szül, hogy a kisebb versenyeken továbbra sincs sólyomszem, vagyis nyom alapján próbálják kikövetkeztetni vitatott esetben, hogy csípte-e a vonalat a labda. Videobírós rendszer sem mindenhol van labdarúgásban, jégkorongban; születnek is érdekes ítéletek...

Ami pedig a kerékpársportot, cikkünk témáját illeti: amíg a profi országúti szakágban engedélyezett a rádiós összeköttetés (akárcsak a már emlegetett Forma–1-ben), az olimpián kerekezők számára nem.

Na, de mi történhet, ha egy ilyen fontos versenyt mindenféle kommunikáció nélkül kell végigtekerni!

Na, de mi történhet, ha egy ilyen fontos versenyt mindenféle kommunikáció nélkül kell végigtekerni!

Így dohogott a 2019-es világbajnok Annemiek van Vleuten, aki azzal a biztos tudattal ért célba a nők országúti mezőnyversenyén, hogy olimpiai bajnok. Hogy most végre kárpótolta az élet 2016-ért, amikor szintén minden adott volt az aranyéremhez, csak épp jött egy csúnya esés…

Ezúttal is esett, de visszaverekedte magát, és ünnepelte az aranyat…

Dehogy írtam le. Nem is ismerem őt. Hogy hibáztathatnám magam, ha valakit egyszerűen nem ismerünk?

Ezek megint a végtelenül csalódott Van Vleuten szavai.

A 30 éves Anna Kiesenhofer kétségkívül a teljes ismeretlenségből lépett elő. Ő egy matematikus, két diplomával, PhD-vel. 2017 óta nem tartozik egyetlen profi kerékpárosklubhoz sem; valószínűleg csak idő kérdése, hogy ez megváltozzon!

2004 óta ő az első osztrák, aki nyári olimpián felállhatott a dobogó legfelső fokára.

Kiesenhofer a célba érés után arról beszélt, hogy minden ereje elhagyta. Nem érzi a lábát. Soha sem érezte ennyire üresnek magát. Ha csak egyet kellene tekernie még a pedálon, valószínűleg belehalna. 

Szerencsére nem kellett belehalnia semmibe.

És mostantól halhatatlan.

Nyitókép: Anna Kiesenhofer a célban. Fotó: MTI/EPA/Christopher Jue