Mint amikor Palik László kétségbeesetten kereste élő adásban Damon Hillt, aki sokáig úgy tűnt, hogy a gyöngécske Arrows-Yamahában megnyerheti az 1997-es Forma–1-es Magyar Nagydíjat... Aztán egy filléres alkatrész hibája miatt lelassult, és bár bejött másodiknak, a kamera ezt „szem elől tévesztette”, így a magyar kommentátor nem véletlenül nem találta őt anno.
Azt gondolhatnánk, hogy 2021-ben már semmi ehhez fogható nem történhet. Hát, Tokióban történt, csak nagy különbség, hogy itt a (sokak számára) eltűnő ember örülhetett a végén!
Egyébként érdemes egy kicsit morfondírozni azon, hogy hányszor, de hányszor kijött már a technika hiánya!
Teniszben egyre komikusabb jeleneteket szül, hogy a kisebb versenyeken továbbra sincs sólyomszem, vagyis nyom alapján próbálják kikövetkeztetni vitatott esetben, hogy csípte-e a vonalat a labda. Videobírós rendszer sem mindenhol van labdarúgásban, jégkorongban; születnek is érdekes ítéletek...
Ami pedig a kerékpársportot, cikkünk témáját illeti: amíg a profi országúti szakágban engedélyezett a rádiós összeköttetés (akárcsak a már emlegetett Forma–1-ben), az olimpián kerekezők számára nem.