A norvég válogatott nagy lendülettel kezdte a mérkőzést, a 100. válogatottságát ünneplő Királynak már a harmadik percben bravúrral kellett hárítania, majd az ezt követő szögletből szintén kimaradt egy hazai lehetőség. Eleinte kissé zavarodottnak tűnt a magyar csapat, a középpályán egyáltalán nem sikerült megszűrni az északiak akcióit. Alig tíz perc elteltével kiszabadult a szorításból Bernd Storck együttese, amely egy szép támadás végén az újonc létére bátran futballozó Kleinheisler révén veszélyeztetett. Ez figyelmeztető jel volt a norvégok számára, ugyanis visszavettek a tempóból, és kiegyenlítetté vált a találkozó.
Kissé leült a mérkőzés, egy-egy magyar labdavesztésből többször veszélyesen megindultak a norvégok, azonban rendre rossz megoldásokat választottak a három a három, vagy a négy a négy elleni szituációkban. Ezt követően viszont szinte teljesen elnémult a stadion – a vendégszektort kivéve –, ugyanis egy szép magyar támadás végén Kleinheisler második próbálkozása már utat talált a kapuba, így a Puskás Akadémia 21 éves szélsője góllal debütált a válogatottban, s azonnal az őt beállító német szakvezetőhöz rohant, és a nyakába ugrott.
A játékrészből hátralévő időben nagy fölényben futballozott Norvégia, néhányszor Királynak is közbe kellett avatkoznia, de igazán nagy ziccerük nem volt a hazaiaknak. Ugyanakkor az nyomasztó volt, hogy a magyarok a félpályát is alig lépték át, igaz, az egyik ilyen szórványos támadás végén Elek hagyott ki egy nagy helyzetet - a keresztléc fölé fejelt – Kleinheisler pontos beadása után.
A folytatásban sem változott a játék képe, teljesen beszorult a magyar csapat. Szinte csak az volt a kérdés, meddig bírja a magyar védelem a nyomást. Azonban hiába záporoztak a beadások Király kapuja elé, hiába rohamoztak a norvégok, egyszerűen nem találtak rést a vendégek hátsó alakzatán, sőt az egész második félidő egyetlen magyar kontrájának végén Dzsudzsák ziccerben a kapusba lőtte a labdát. Ennek ellenére szinte „feltörte a kapu a magyarok hátát”, egy ízben Fiola a gólvonalról mentett, de aztán kicsit enyhült a nyomás.
Az utolsó tíz percre aztán minden energiájukat mozgósították a norvégok, és utolsó rohamra indultak. Ekkor a szerencse is a magyarok mellé szegődött, ugyanis a magyar csapatot egyszer a keresztléc mentette meg, de a szervezett, hősies és sokszor önfeláldozó védekezés kifizetődött, mivel kibírta a nyomást a lefújásig.