Akad egy viszonylag fejlett ország, ahol a gazdagabbak saját napelemmel és akkumulátorral világítanak, miközben a szegényebb környékek sötétségbe borulnak. Még műholdfelvételeken is látszik, hogy Fokváros fényei éjjel csak a tehetősek negyedeiben pislákolnak, ahol a középosztály és az elit lényegében levált az állami áramhálózatról. A többieknek ma
Kevesen tudják az európai átlagolvasók közül, de ami az áramellátás terén pár hete Spanyolországban és Portugáliában történt, és szinte sokkolta a helyieket, az Dél-Afrikában, a kontinens leggazdagabb országában (!) lényegében majdhogynem mindennapos. A kontinens déli csücskének 62 milliós lakosságú, geopolitikailag is jelentős országának az energiaellátási válsága évek óta szinte permanens, és bár tavaly óta enyhült a helyzet, közel sem oldódott meg. Ez a súlyos áramválság az elmúlt években ráadásul nemcsak gazdasági és infrastrukturális problémákat tárt fel, hanem egy modern társadalmi egyenlőtlenséget is: a Theconversation.com anyaga által is „energiaapartheidnek” keresztelt jelenséget. Nemrég egy kutatást is szenteltek a témának, amelyben a műholdképek kiválóan megmutatják, hogy
Fokvárosban és környékén a jómódú városrészek éjszaka is világítanak az áramszünetek idején, a szegényebb területek viszont sötétségbe borulnak.
Ez a jelenség a 2022–2023-as súlyos áramszünetek idején volt különösen szembetűnő, amikor a gazdagabb háztartások napelemekkel és az azokkal tölthető, nagyobb akkumulátorokkal kivonták magukat a válság hatása alól, míg a szegényebb rétegek kiszolgáltatottak maradtak.
Dél-Afrika villamosenergia-ellátását az állami áramszolgáltató, az Eskom biztosítja, amely az ország áramtermelésének több mint 80 százalékát szénalapú erőművekből fedezi. Az energiaellátás azonban az elmúlt évtizedekben súlyos válságba került, amelynek fő okai az elavult infrastruktúra (szénalapú öreg erőművek), a jelentős kapacitáshiány és a botrányos energetikai menedzsment. Nézzük ezeket részletesen is.
A fent részletezett tényezők 2022–2023-ban példátlan válságot idéztek elő: az áramszünetek gazdasági veszteségei a dél-afrikai jegybank adatai szerint 2023-ban napi egymilliárd randot (kb. 18,8 milliárd forintot) tettek ki, hozzájárulva a gazdasági növekedés lassulásához. (Tavalyelőtt és tavaly a dél-afrikai GDP-növekedés mindössze 0,6 százalék volt, az idén az elemzői konszenzus 1,5 százalékos bővülést vár.)
A 2022–2023-as áramszünetek különösen súlyos hatással voltak a szegényebb rétegekre, míg a jómódú háztartások – mint említettük – alternatív megoldásokkal enyhítették a válság hatásait. A NASA Black Marble projektje és dél-afrikai kutatóintézetek által készített műholdfelvételek világosan mutatják, hogy Fokváros gazdagabb negyedei, például Camps Bay vagy Constantia, éjszaka is világítanak, míg a hátrányosabb városrészek, mint Khayelitsha, sötétségbe borulnak az áramszünetek alatt.
A gazdagabb háztartások körében robbanásszerűen nőtt a tetőnapelemek és a lítiumion-akkumulátorok telepítése. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatai szerint 2022 és 2023 között a napelemes kapacitás 40 százalékkal nőtt, elérve a 2,8 GW-ot a háztartási szektorban.
Fokvárosban a jómódú háztartások több mint 30 százaléka telepített napelemet 2023 végéig, míg az országos átlag alig érte el a 5 százalékot.
A napelemek és a kapcsolódó nagy teljesítményű akkumulátorok révén a háztartások a nappal begyűjtött energiát eltárolják, így az éjszakai vagy más áramszünetes időszakokban is használhatják azt. Egy átlagos, 5 kW-os napelemes rendszer és egy 10 kWh-s akkumulátor ára 2023-ban körülbelül 3-4 millió forintnyi rand volt, ami a szegényebb rétegek számára elérhetetlen, hiszen az ország vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó GDP-je a magyar átlag kevesebb mint egyharmada, alig haladja meg a 13 ezer dollárt (4,6 millió forint), ráadásul a társadalmi különbségek az európainál sokkalta jelentősebbek.
Ez a privát napenergiaboom tehát egy új típusú egyenlőtlenséget hozott létre, amit – ahogy említettük – a helyi média és elemzők is „energiaapartheidként” emlegetnek. A Dél-afrikai Statisztikai Hivatal (Stats SA) szerint a lakosság 43 százaléka él a szegénységi küszöb alatt, és ezek a háztartások egész egyszerűen képtelenek beruházni alternatív energiaforrásokba, hiszen nekik sokszor egy olcsó áramfejlesztőre, illetve annak üzemanyagára sem feltétlenül telik. Így míg a gazdagabb negyedekben a fogyasztók stabil áramellátást élveznek, a szegényebb közösségekben a háztartások, a kisvállalkozások és az iskolák órákig áram nélkül maradnak.
Például a fokvárosi, már említett Khayelitsha városrészben, ahol több mint 400 ezer ember él, az áramszünetek miatt gyakran leállnak a vízszivattyúk, a hűtés hiánya miatt megromlik sok élelmiszer, és az iskolások nem tudnak sötétedés után tanulni. Ezzel szemben a jómódú Claremont negyedben a háztartások 60 százalékának van valamilyen alternatív energiaforrása.Jó hír azonban, hogy tavaly és az idén a szolgáltató jelentős előrelépéseket tett a válság enyhítésére, de az energiaapartheid-jelenség továbbra is fennáll.
Az Eskom Generation Recovery Plannek köszönhetően 2024. április 1. és 2025. március 31. között 352 napig nem volt áramszünet, ami jelentős javulás
a 2022–2023-as, már említett, majdnem félnapos kimaradásokhoz képest; összességében ez idei év első négy hónapjában mindössze öt alkalommal volt áramszünet, és ezek időtartama is rövidebb volt, átlagosan 2-4 óra.
Ráadásul az Eskom csökkentette a dízelgenerátorok használatát, ezzel 16 milliárd randot takarított meg tavaly. Az üzemzavarok mértéke 3,1 GW-tal csökkent az előző évhez képest, emellett az Energy Availability Factor, amely az erőművi kapacitás rendelkezésre állását méri, 61 százalékra nőtt az elmúlt esztendőre, szemben a 2022-es 54,55 százalékkal. Közben a megújuló energiaforrások aránya 2024-re 15,2 százalékra nőtt, és az Eskom ipari méretű szélerőművi és napelemes projekteket indított el, például a 100 MW-os Sere Wind Farmot.
Bár az áramszünetek száma csökkent, a rendszer továbbra is sérülékeny. Az elavult infrastruktúra felújítása ugyanis lassú, és a szakképzett munkaerő hiánya továbbra is problémát jelent. Az Eskom adóssága tavaly év végén elérte a 400 milliárd randot (közel 8 ezermilliárd forint), ami korlátozza a beruházásokat. Emellett a szegényebb közösségek továbbra sem férnek hozzá az alternatív energiaforrásokhoz, így az energiaapartheid érdemben nem enyhült.
Igaz, a napelemes piac idénre várhatóan eléri a 4 GW-os kapacitást a háztartási szektorban, de továbbra is a jómódúak kiváltsága marad. Az akkumulátorok ára 2023 és 2025 között 15 százalékkal csökkent, de még mindig túl drága a szegényebbek számára. Továbbá az energiaapartheid a jövőben is növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket, ami politikai instabilitást és tiltakozásokat válthat ki. Tavaly több városban, így Sowetóban is tüntetések zajlottak a folyamatos áramszünetek és a magas villamosenergia-árak miatt.
Bár Dél-Afrika célul tűzte ki, hogy 2030-ra a megújuló energiaforrások arányát 30 százalékra növeli, ehhez évi 100 milliárd rand, azaz kétezer milliárd forintnyi beruházásra van szükség.
A Just Energy Transition Partnership keretében az EU és más támogató országok 2022 óta 8,5 milliárd dollárt ígértek, ám a források felhasználása sokéves folyamat. Ráadásul az Eskom indított kísérleti projekteket okosmérőórák és elosztott energiarendszerek bevezetésére, de ezek még gyerekcipőben járnak.
Dél-Afrika energiaválsága és az ebből fakadó energiaapartheid a modern kor egyik komoly társadalmi problémája. A műholdképek nemcsak az áramszüneteket mutatják, hanem azt a gazdasági és társadalmi szakadékot is, amely a gazdagok és szegények között mélyül. Bár 2024–2025-ben az Eskom jelentős előrelépéseket tett az áramszünetek csökkentése terén, az alapvető infrastrukturális és társadalmi problémák megoldása évtizedeket vehet igénybe.
(Források: The Conversation; Eskom Annual Reports (2022–2024); International Energy Agency (IEA), South Africa Energy Outlook 2024; SARB: Economic Impact Assessment 2023; NASA Black Marble Satellite Imagery; Stats SA, Poverty and Inequality Report 2023)
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI/Jasujochi Chiba
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Megírta a Politico, kiszivárgott a Weltwoche-n: megbuktatná a brüsszeli elit Orbán Viktort, Magyar Péter az eszköz a kezükben. Eközben a baloldali közvélemény-kutatók már előre magyarázzák, miért nem következik semmi a méréseikből. Itt az új Mesterterv.
Pénteken fél tíz előtt új történelmi csúcsra emelkedett Magyarország áramfogyasztása.
Az Ádeni-öböl türkizkék hullámai látszólag békések, de a felszín alatt brutális fegyverkereskedelem és embercsempészet zajlik. A Migrációkutató Intézet igazgatója Szomáliföldről, a senki által el nem ismert államból tudósít, ahol drónok és rakéták áramlanak be, miközben a helyiek 34 éve várják a csodát.
Így hazudnak Dél-Afrikáról, privilegizált fehérekről és Trump kedvenc elnökéről.
Nem akármilyen találkozó lehet kibontakozóban.
Hazánk mellett még Lengyelország is óriási segítséget nyújt a háborúban álló országnak.
A hazánkban felhasznált villamos-energia negyede importból származott 2024-ben.
Érzi a vesztét.
Kapitány István ódákat zengett a megszorításbajnok Bajnai Gordonról.
