Afrikában 600 millió ember továbbra is megbízható áramellátás nélkül él, miközben a világ a megújuló energiára vált. Az energiaátmenet azonban nem csökkenti az egyenlőtlenségeket, sőt tovább mélyítheti a szakadékot a fejlett városi központok és az elhanyagolt vidéki térségek között.
A világ rohamos léptekkel tér át a megújuló energiaforrásokra, azonban Afrikában mindez nem csökkenti a társadalmi egyenlőtlenségeket. Sok ország számára ugyanis a megújuló energiára való áttérés költséges, és a kormányok nem vonják be kellőképpen a hátrányos helyzetű közösségeket. Miközben az államok a tiszta energiájú technológiák árát és a befektetők megnyerését helyezik előtérbe, a társadalmi igazságossággal, a környezetvédelemmel és a politikai részvétellel kapcsolatos kérdések háttérbe szorulnak.
A megújuló energiára való átállásnak tehát nem csupán a fosszilis tüzelőanyagok kiváltását kell szolgálnia, hanem biztosítania kell, hogy az energiahiányban szenvedő emberek is megfelelő ellátáshoz jussanak – írja a Theconversation.com portál e témában január végén kiadott elemzése. A szakértők szerint az energiaigazságosság elveit be kell építeni az afrikai energiapolitikákba, hogy a fejlődés valóban mindenki számára elérhető legyen.
Jelenleg Afrikában mintegy 600 millió ember nem fér hozzá megbízható és/vagy megfizethető energiához, ami komoly akadályt jelent a gazdasági fejlődésben, ráadásul számos emberi jogi problémát okoz. Az ipari növekedés így visszafogott maradhat, a kis- és középvállalkozások termelékenysége alacsonyabb, a mezőgazdasági hatékonyság pedig romlik, hiszen például általában az öntözőrendszerek is energiaigényesek.
Az oktatás helyzete sem jobb: sok diák rossz fényviszonyok között kénytelen tanulni, és a digitális eszközeik feltöltésére sincs lehetőség. Az egészségügyi ellátás szintén veszélybe kerül, mivel a vakcinák hűtése problémás, az emberek pedig képtelenek hidegen tárolni az élelmiszereket, és nem férnek hozzá a tiszta főzési technológiákhoz.
A The Conversation portál már említett cikke szerint az afrikai energiahiány megszüntetése nélkül a megújulóenergia-átmenet nem lehet sikeres, mivel a jelenlegi helyzet nemcsak gazdasági, hanem társadalmi szempontból is fenntarthatatlan. Ha az energiaátállás során nem a leginkább rászorulók szükségleteit helyezik előtérbe, akkor az tovább mélyítheti az egyenlőtlenségeket Afrikában.
Afrika energia-infrastruktúráját a mai napig meghatározza a gyarmati múlt öröksége, annak idején ugyanis a fejlesztések az urbanizált területekre és az erőforrás-kitermelésre, például a bányászatra összpontosultak. A vidéki közösségek kiszorultak az energiaellátásból, és ez az egyenlőtlenség napjainkban is megmaradt.
A megújuló energiaforrások bevezetése során kettős célt kell elérni: egyrészt növelni kell az energiához való hozzáférést, másrészt csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást. Ez azonban gyakran konfliktusokat szül, mivel egyes országok, például Dél-Afrika, Nigéria, a Kongói Demokratikus Köztársaság és Angola jelentős bevételt szereznek a fosszilis tüzelőanyagokból. Ennek következtében ellenállnak a megújuló energiaforrásokat támogató politikáknak, hiszen a hagyományos tüzelőanyagokból érkező adóbevételek elengedhetetlenek számukra.
A The Conversation szerint, ha az afrikai országok energiaátállása nem javul látványosan és kellően széles körben, az az ipari munkások tömeges elbocsátásához, szociális feszültségekhez és a vidéken élők elszegényedéshez vezethet.
A szénbányászatban és más fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos iparágakban dolgozók elveszíthetik az állásukat, mivel az energiaátállásra vonatkozó politikák gyakran nem biztosítanak megfelelő képzést számukra az új, zöldmunkahelyekre való áttéréshez. Ez nemcsak az érintett családok megélhetését veszélyezteti, hanem a helyi közösségek gazdasági stabilitását is.
A megújulóenergia-projektek (napelemfarmok, szél- és vízi erőművek) gyakran nagy területeket igényelnek, ezáltal sokan elveszthetik a földjüket. Jó néhány, a földből élő közösség emiatt attól tart, hogy a kormányok és a vállalatok ugyanúgy kisajátítják a földjeiket, mint korábban a bányászati projektek. Ez pedig rontja a közösségi összetartást és aláássa a kormányba vetett bizalmat.
A fejlett államok korábban pénzügyi támogatást ígértek a kontinens energiaátmenetéhez, de a ténylegesen rendelkezésre bocsátott források elmaradnak az ígéretektől. Ez komoly akadályt jelent az afrikai kormányok számára, mivel a megújulóenergia-infrastruktúra kiépítése jelentős befektetést igényel. A The Conversation szerint
az afrikai energiaátmenet sikere nagymértékben függ attól, hogy a nemzetközi közösség betartja-e a pénzügyi vállalásait.
Ha a források nem érkeznek meg időben, az afrikai országok továbbra is kénytelenek lesznek a fosszilis tüzelőanyagokra támaszkodni, ami hátráltatja a fenntartható fejlődést.
A kutatások szerint a tiszta energia mindenkinek elérhetővé válhat, ha a kormányok az energiaigazságosság elveit beépítik az energiapolitikáikba: amennyiben Afrikának sikerül egy olyan energiarendszert kialakítania, amely igazságos és fenntartható, az jelentősen hozzájárulhat a kontinens fejlődéséhez – von konklúziót a Theconversation.com írása.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A hatóságok szerint bizonytalan, mikor állhat helyre az alapellátás.
A kizsákmányoló, mélyen hazug „menekültbiznisz” keretében azok jönnek, akik ki tudják fizetni a csempészeket, nem azok, akik igazán rászorulnak.
Az ukrán elnök szerint Oroszország a világ legnagyobb terrortámadását hajtja végre Ukrajna energiaipara ellen.
Kína zöldenergia-robbanása megtorpan, mert a hálózat nem tudja elnyelni a rengeteg megtermelt áramot, ami így kárba vész. Ezért atomerőművekkel és egy tibeti vízerőművel turbózzák fel a rendszert, hogy kordában tartsák az időjárás szeszélyeit!
Rengeteg a halott.
Elképesztő a zöldenergia-forradalom hatása a világra: a legkülönfélébb megközelítések versenyeznek egymással. A Világgazdasági Fórum (WEF) friss elemzése sok érdekes megoldást mutat be.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
