Mi várható a világgazdaságban?

Bácsi Attila és Karl Mátyás Gracián, a Makronóm Intézet elemzőinek írása

A geopolitikai környezetet két fő válsággóc határozza meg: Ukrajna és a Közel-Kelet. Remélhetőleg az új esztendőben enyhül a feszültség, és máshol nem alakulnak ki hasonlóan súlyos helyzetek. Ukrajnában és a Közel-Keleten közvetve vagy közvetlenül jelen vannak a világ vezető hatalmai, így az események hatásait világszerte érezni lehet. Bár a konfliktus mindkét területen évtizedek óta jelen lévő törésvonalak mentén zajlik, a háttérben felsejlik a két szuperhatalom, az Egyesült Államok és Kína, illetve szövetségi rendszereik egymásnak feszülése.

Az orosz–ukrán háború az utóbbi hónapokban inkább az eszkaláció irányába haladt, egyik fél sem tudott áttörést elérni. Az orosz erők az év második felében egyre gyorsabb tempóban haladtak előre a Donbasz régióban, az ukrán védelem szempontjából stratégiai helyszíneket elfoglalva, és az északi Harkivi területre is ismét betörtek. Ukrajna válaszul ősszel behatolt az oroszországi Kurszki területre, és bár megállították a támadást, az ukrán erők továbbra is jelen vannak az orosz területen.

Az év végén több nyugati ország a távozó amerikai kormányzat vezetésével engedélyezte Kijevnek, hogy nyugati ballisztikus rakétákkal támadja Oroszország nemzetközileg elismert területeit is, ami felgyorsította az eszkalációs spirált. Az idő Moszkvának dolgozik, ugyanis az ukrán társadalom a jelek szerint egyre kevésbé képes viselni a háborús erő­feszítések terheit. Oroszország így is legfeljebb csak taktikai győzelmet arathat, stratégiait nem, mivel globális pozíciói számottevően meggyengültek. Jövőre Donald Trump hivatalba lépése mozdíthatja el a konfliktust a diplomáciai megoldás felé, egyelőre azonban kérdés, az új amerikai elnök milyen aktuális harctéri és gazdasági helyzet mellett veszi át az irányítást.

Az ukrajnai háború hatására 2024-ben ismét bővült a NATO – ezúttal is a balti-tengeri térségben. Miután Magyarország is ratifikálta csatlakozását, márciusban Svédország a katonai szövetség 32. tagjává vált. Ezzel a Balti-tenger partján Oroszország kivételével minden állam NATO-tag lett.

A Közel-Keleten az Izrael és az Iszlám Ellenállási Mozgalom (Hamasz) vezette Gázai övezet közötti konfliktus újabb súlyos eszkalációval folytatódott. Az izraeli hadsereg nem hagyta abba légicsapásait, és a Hamasz számos fontos vezetőjét likvidálta, a Gázai övezetet pedig földig bombázta. A műveletek célja elsősorban a szervezet katonai infrastruktúrájának megsemmisítése volt, de a támadások több tízezer civil áldozatot is követeltek, ami nagyban rontotta Izrael nemzet­közi megítélését. A Hamasz folytatta Izrael területét célzó rakétatámadásait, s nemcsak a Gázai övezettel szomszédos dél-izraeli városokat, hanem Tel-Avivot és Jeruzsálemet is célba vették. A konfliktus intenzitása az egész közel-keleti térség békéjét veszélyezteti, mivel több arab ország, illetve Irán is közvetetten vagy közvetlenül támogatja a Hamaszt. Irán két ízben is jelentős közvetlen rakéta- és dróntámadást indított Izrael ellen. Teherán régóta támogatja a Hamaszt és a libanoni síita politikai-katonai szervezetet, az Isten Pártját (Hezbollah), de az idei támadások új szintre emelték a konfliktust. A válaszként adott izraeli csapások libanoni, szíriai és iraki területet is célba vettek, ahol Irán katonai jelenléte aktív volt. A Hezbollah szintén támadta Izraelt, azonban a zsidó állam ősszel kiiktatta a szervezet vezetésének jelentős részét.

A jemeni húszi lázadók is jelentős hatással voltak a geopolitikai helyzetre, mivel kalózkodásukkal és rakétatámadásaikkal megzavarták a Vörös-tenger délkeleti kijáratánál található Báb el-Mandeb szoroson, ezzel közvetve a Szuezi-csatornán áthaladó kereskedelmi forgalmat. A szállítóhajók egy része kénytelen volt megkerülni Afrikát, ami a globális tengeri kereskedelem drágulásához és az átfutási idő meghosszabbodásához vezetett. A szoros hajózhatóságának biztonságát azóta sem sikerült teljeskörűen helyreállítani.

Mindezeken túl november végén ismét fellángolt a szíriai polgárháború, egy hét leforgása alatt megbuktatták a húsz éve hatalmon lévő Aszad-rezsimet. Szíria jövője egyelőre ingatag lábakon áll.

Romló exportkilátások, német válság 

A Nemzetközi Valutaalap előrejelzése szerint a világgazdaság növekedése az előző évi 3,3-ről idén 3,2 százalékra csökkent. Ez a lassulás kedvezőtlen hatással volt Magyarország export­orientált gazdaságára, különösen az európai piacokon tapasztalható keresletcsökkenés révén. A nagy jegybankok kezdeti kamatemelési ciklusait az év második felében a kamatok szinten tartása vagy óvatos csökkentése követte, reagálva az infláció mérséklődésére és a gazdasági növekedés lassulására.

A német gazdaság válsága idén továbbra is jelentős hatással volt Európára, különösen Magyarországra. A gazdasági stagnálás, amit a Nemzetközi Valutaalap 0 százalékos európai növekedési előrejelzése is mutat, főként az ipari termelés visszaesésének, az energiaárak emelkedésének és a globális kereslet csökkenésének következménye. Eközben

60 ezer munkahely megszűnésére készülnek. Ilyen trendek mellett nem meglepő, hogy a német ipar gyengesége közvetlenül hatott a magyar gazdaságra is, mivel Magyarország jelentős mértékben exportál Németországba, különösen az autóipari beszállítók révén. A kereslet és az ipari termelés visszaesése a hazai gazdaság növekedésére is kedvezőtlen hatással volt.

A védővámok és a kereskedelmi korlátozások továbbra is fontos szerepet játszottak a globális gazdaságban, legfőképpen az elektromos járművek piacán. A kereslet némileg visszaesett idén az állami támogatások mérséklődése, az akkumulátorok drágulása és az energiaárak emelkedése miatt. Kína megerősítette pozícióját mint a világ legnagyobb elektromosjármű-piaca és az iparág vezető szereplője; rekord­szintet ért el az értékesítésben, az exportja is növekedett. Az Egyesült Államok és az EU viszont ideiglenes kiegyenlítő vámokat vetett ki a Kínából származó elektromos autókra, mivel a gyártók állami támogatásokkal meghatározó verseny­előnyhöz jutottak. Mindazonáltal az ilyen kereskedelmi korlátozások aggodalmat keltettek a globális ellátási láncok és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jövője szempontjából.

A világpolitikai színtéren tovább erősödött a geopolitikai blokkok közötti gazdasági és politikai polarizálódás. Egyre inkább körvonalazódik egy USA- és EU-központú nyugati, valamint egy heterogénebb nem nyugati blokk, amelynek a BRICS+ együttműködés ad keretet. Egyes globális középhatalmak, mint Brazília vagy Törökország, ingaállamként navigálnak a globális erőterek között.

Választások és diplomácia 

Az idei a választások éve volt: a világ lakosságának mintegy fele járulhatott az urnákhoz. Szavazást tartottak többek között az Egyesült Államokban, Indiában, az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Oroszországban, illetve az új Európai Parlamentet is idén választották meg. A növekvő globális elégedetlenséget jelzi, hogy ott, ahol demokratikus voksolásra volt lehetőség, a választók szinte mindenhol büntették a hatalmon lévőket, és ahol győzött a hatalomban lévő erő, ott is jelentős szavazatveszteséget kellett elkönyvelnie. A problémákat jelzi a december elején felforrósodó franciaországi és a dél-koreai politikai helyzet is. 

Az európai parlamenti választáson a liberális és a zöldpártok támogatottsága jelentősen csökkent, a jobboldali eurokritikus erők gyarapodtak a leginkább. Ennek ellenére továbbra is a néppárti–szocialista nagykoalíció jelenti az EP legbefolyásosabb informális csoportját. A választás után a magyar kormánypárt aktív közreműködésével megalakult a Patrióták Európáért pártcsalád, amely a harmadik legnagyobb erő lett az Európai Parlamentben.

Az USA-ban emlékezetes elnökválasztást tartottak novemberben, amelynek kampányát két Donald Trump elleni merényletkísérlet is beárnyékolta. Legkésőbb a két elnökaspiráns első televíziós vitájakor egyértelművé vált, hogy a Demokrata Párt vezetése nem jól döntött Joe Biden újbóli jelölésével. Helyét félúton vette át az alelnök Kamala Harris. Donald Trump és a Republikánus Párt végül elsöprő győzelmet aratott; egy bő évszázad elteltével történt ismét olyan, hogy egy elnök egy ciklus kihagyása után visszatér a Fehér Házba.

Az amerikai elnökválasztás másnapján megbukott a hárompárti német kormány. Olaf Scholz szociáldemokrata kancellár menesztette Christian Lindner liberális pénzügyminisztert, akinek a pártja ezután kilépett a koalícióból. Az előre hozott választásra februárban kerül sor, és fel­tehetőleg visszatér a hatalomba a kereszténydemokrata párt, kérdés viszont, hogy kikkel lép majd koalícióra.

Fizikai és gazdasági háborúk

Donald Trump kampányígéretei alapján talán esély kínálkozik az ukrajnai háború lezárására. A konfliktus rendezése fontos lenne nemcsak az Egyesült Államok, hanem, sőt még inkább az Európai Unió számára is, mivel 

Félő azonban, hogy Trump beiktatásáig tovább eszkalálódik a helyzet. A Közel-Keleten jóval sötétebb a helyzet. A szíriai iszlamista lázadók előretörése újabb olajat öntött a forrongó régió tüzére, és itt jóval több szereplő érintett, mint Ukrajnában, ráadásul kevésbé világos céljaik vannak.

Trump várhatóan továbbra is protekcionista, Amerika-központú politikát fog képviselni, és a Kínával szembeni gazdasági háború folytatására, valamint a NATO-nak tett amerikai hozzájárulás csökkentésére lehet számítani. A de­globalizációs trendek így erősödhetnek azáltal, hogy az Egyesült Államok egyre inkább előtérbe helyezi saját gazdasági érdekeit.

Az elemzőintézetek 2,5–3,5 százalékos globális gazdasági növekedést jósolnak 2025-re, és ennek motorját a feltörekvő gazdaságok jelenthetik. Az amerikai gazdaság bővülése a várakozások szerint továbbra is felül fogja múlni az európaiét a strukturális előnyei miatt. A kínai gazdaság, bár várhatóan 4 százalék feletti emelkedést ér el, továbbra is deflációval küzd majd, és a kínai termékekre kivetendő amerikai vámok is visszafogják a növekedését.

Nyitókép: Shutterstock