Kormánybukás mellé: a pincébe zuhant a németek vásárlási kedve

Valami nem stimmel a német polgárok fogyasztási hajlandóságával. Nem akar meglódulni és kikecmeregni a béka feneke alól, holott elméletileg minden körülmény adott ahhoz, hogy rekordokat döntögessen.  

Ha a fogyasztók az év első felében a megtakarított pénzüket az aranyidőkhöz hasonlóan szépen elköltik és magukra fordítják, akkor 0,2 százalék helyett 0,7 százalékkal tudták volna bővíteni országuk gazdaságát. De a polgárokat nem sikerül lebeszélni arról, hogy virtuális vagy szó szerinti befőttesüvegekben tárolják a pénzüket. Mint arról a mértékadó gazdasági lap, a Handelsblatt beszámolt: a németek 2024 első felében jövedelmük 11,1 százalékát dugták el jobb időkre, ez pedig 33,8 milliárd eurós kiesést okoz a gazdaságnak. Pedig – közgazdasági szempontból – minden adott lenne a fogyasztás növekedéséhez: az inflációt a rekordmagasnak számító 9 százalékról sikerült a hőn áhított 2 százalék környékére lenyomni, a reálbérek pedig zsinórban ötödik negyedéve emelkednek.  

Minden jó, de mégsem jó semmi 

A fogyasztói bizonytalanságnak több összetevője van. A Covid-járvány után azonnal berobbant energiaválság, a kormány bukása, de még Donald Trump visszatérése (elnökségének lehetséges hatásai a német exportra) is gyanakvóvá és a középtávú jövőkép tekintetében pesszimistává tette a polgárokat. A mindig stabil alapnak tartott német ipar összeomlásközeli állapota, a csődjelentések nagy száma, és elsősorban az ezzel járó óriási kirúgási hullám csak erősített a félelmeken. A német munkaerőpiacra óriási nyomás nehezedik:  

Az ipari vállalatok a rezsicsökkentés érdekében egyre nagyobb számban vezetnek be rövidített munkaidőt, az így dolgozók száma egy év alatt 40 százalékkal nőtt, ami szintén a bizonytalanság érzetét erősíti.  

Ehhez járul hozzá, hogy a villámgyorsan megugró infláció olyan sokkot okozott a német társadalomban, amelyhez egyáltalán nem szoktak hozzá, így hiába sikerült azt egészséges szintre leszorítani, a vásárlók még mindig ragaszkodnak a spóroláshoz. Egyes elemzők arra is rámutatnak, hogy a fogyasztók nem szelektíven érzékelték az áremelkedést: hiába vannak olyan szegmensei a fogyasztási területeknek, ahol csak kismértékben emelkedtek az árak, ezeket elhomályosítják azok, ahol viszont sokkal durvábban – a fogyasztók csak a nagy egészet látják, így egy idő után sehol nem akarnak költeni. Vagyis a hangulat sokkal rosszabb, mint amilyen a helyzet alapján lehetne – ezt támasztja alá az a felmérés is, amelyből kiderült: az idei inflációt a legtöbb német jóval (akár 2 százalékkal is) magasabbra becsüli a ténylegesnél.  

Enni kell, mást nem nagyon 

A felmérések szerint egyetlen olyan terület van, ahol a németek hajlandóak változtatni új skót szokásaikon: a fogyasztók 19 százaléka szeretne több pénzt költeni a következő hónapokban élelmiszerre. Minden más területen ragaszkodnak a további spóroláshoz. Ez az arány még mindig alacsony, ráadásul kizárólag a háztartási fogyasztásra korlátozódik. Az éttermek továbbra is gondban lesznek: év eleje óta jelentősen megnőtt az áfakötelezettségük, ami az árak szinte azonnali, átlag hat százalékos ugrását jelentette, ennek megfelelően a polgárok többsége inkább otthon szeretne vacsorázni, a különbözetet pedig félretenni a még rosszabb időkre.  

De ugyanez a helyzet a ruházati termékekkel is: az elmúlt öt negyedévben (tehát éppen a reálbérek növekedési ciklusában) a németek jóval kevesebbet költöttek ruhákra, a felmérés szerint pedig egyelőre nem is kívánnak változtatni ezen a szokásukon. Ez az attitűd egyébként a Covid-járvány és a lockdownok alatt fejlődött ki: a fogyasztók akkor jöttek rá, hogy mennyire felesleges folyamatosan frissíteni a ruhatárukat, a magatartás pedig máig erősen tartja magát – az eredmény azonban a ruhagyártók és kereskedők egyre nagyobb anyagi nehézségét, több esetben (kiegészülve a megugró gyártási költségekkel) csődbe menését jelenti. Nincs jó helyzetben a német bútoripar sem. A spórolások miatt a piac 7-10 százalékos eladási csökkenéssel számol év végéig, míg a megkérdezett fogyasztók 36 százaléka döntött úgy, hogy a belátható jövőben nem is kívánja pénzét bútorokra költeni. Ennél nagyobb, 45 százalék azoknak az aránya, akik makacsul ellenállnak a kísértésnek, hogy bármilyen luxuskategóriába eső árut vásároljanak. Az elutasítással főleg a belépő szintű márkák szenvednek, amik ki sem tudták heverni a járvány okozta sokkot, máris újabb válsággal és a fogyasztás zuhanásával kénytelenek megküzdeni – egyre kevesebb sikerrel.  

Bár a helyzet javult a 2022-es április mélyponthoz képest, és a gazdasági elemzőintézet, az Ifo szerint pedig a fogyasztás lassan és mérsékelten (1,4 százalékkal), de jövőre talán már emelkedni kezd, az idei növekedés mindössze 0,3-0,4 százalékra tehető a tavalyihoz képest, vagyis a fogyasztás a gazdasági teljesítménnyel karöltve szinte csak stagnál. A szakértők az infláció további csökkenésében és a reálbérek folyamatos növekedésében bízva látni vélik a fényt az alagút végén, a kételkedők szerint azonban a megtakarítási mánia még huzamosabb ideig tapasztalható lesz a német társadalomban.  

*** 

Fotó: Olaf Scholz német kancellár a Német Szociáldemokrata Párt berlini frakcióülése előtt, 2024. november 6-án, a kormánybukás napján.  
MTI/EPA/Clemens Bilan

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.