Elemző: Molnár Dániel, a Makronóm Intézet senior makrogazdasági elemzője
Azt követően, hogy tavaly év végével hivatalosan is lezárta kamatemelési ciklusát a Federal Reserve – a gyakorlatban 2023 júliusában került sor utoljára szigorításra –, a befektetők azt találgatták, hogy mikor kezdődhet meg a kamatcsökkentés. Az első várakozások még akár márciusi kamatvágást is valószínűnek tartottak, azonban a vártnál ragadósabb inflációs folyamatok nyomán ezek hamar kikoptak. Sőt, a nyár elején volt olyan időszak, amikor a piacok attól tartottak, hogy idén nem is kerül sor kamatcsökkentésre, a Fed év végéig tartja az 5,25–5,5 százalékos alapkamatát.
A nyár ugyanakkor jelentős változásokat hozott, az infláció tovább enyhült, miközben a munkaerőpiacról kedvezőtlen hírek érkeztek, emelkedett a munkanélküliség, a foglalkoztatás bővülése pedig érdemben elmaradt a várttól. Ekkortól már nem a kamatvágás volt a kérdés a befektetők körében, sokkal inkább annak mértéke. Emiatt az elmúlt nagyjából két hónapban az mozgatta a piacokat, hogy éppen 25 vagy 50 bázispontos kamatcsökkentést áraztak a befektetők a szeptemberi Fed-ülésen.
A piac is inkább 0,5 százalékot várt
A döntést megelőzően a piaci árazások alapján a befektetők az 50 bázispontos kamatcsökkentéshez 64 százalékos valószínűséget társítottak, míg 36 százalékost a 25 bázispontoshoz. Ebben a tekintetben nem is okozott meglepetést
a Fed, szerdai ülésén 0,5 százalékponttal a 4,750–5,0 százalékos sávba vágta vissza az irányadó kamatszintet.
Talán annyiból tekinthető meglepetésnek a mostani lépés, hogy még az elmúlt időszakban is volt olyan jegybanki döntéshozó, aki igyekezett hűteni a piaci hangulatot, és hangsúlyozni, hogy korai még a nagyobb vágás, több adat kell ahhoz, hogy el lehessen dönteni, szükség van-e rá. A Monetáris Tanácson belül is csupán egy jegybankár ellenezte az 50 bázispontos lépést, ő 25 bázispontra szavazott.
Mi van a döntés mögött?
Jerome Powell Fed-elnök az 50 bázispontos lépést azzal indokolta, hogy az infláció jelenleg megfelelő pályán halad a 2 százalékos jegybanki cél felé, ugyanakkor a munkaerőpiac támogatása és az USA gazdasági lendületének fenntartása érdekében szükség van a nagyobb kamatcsökkentésre. Vagyis elsősorban a munkaerőpiaci folyamatok indokolták a lépést, miközben az infláció alakulása miatt már sokkal kevésbé kell aggódni. Ez a kommunikáció gyökeres fordulatot jelent a pár hónappal korábbihoz viszonyítva, akkor a fő üzenet még az volt, hogy egyelőre nem látják biztosítottnak az inflációs cél elérését, de a munkaerőpiac erőteljes bővülése sem indokol lazább monetáris politikát. Csak hát azóta több vártalan munkaerőpiaci adat is érkezett, amelyek alapvetően formálták át a gazdaságról alkotott képet.