A Makronóm Intézet elemzője szerint a Fed 0,5 százalékpontos kamatcsökkentése kedvez a feltörekvő piacoknak, mivel növeli a kamatkülönbözetet, lazítva a globális monetáris politikát és segítve a gazdaságot.
Elemző: Molnár Dániel, a Makronóm Intézet senior makrogazdasági elemzője
Azt követően, hogy tavaly év végével hivatalosan is lezárta kamatemelési ciklusát a Federal Reserve – a gyakorlatban 2023 júliusában került sor utoljára szigorításra –, a befektetők azt találgatták, hogy mikor kezdődhet meg a kamatcsökkentés. Az első várakozások még akár márciusi kamatvágást is valószínűnek tartottak, azonban a vártnál ragadósabb inflációs folyamatok nyomán ezek hamar kikoptak. Sőt, a nyár elején volt olyan időszak, amikor a piacok attól tartottak, hogy idén nem is kerül sor kamatcsökkentésre, a Fed év végéig tartja az 5,25–5,5 százalékos alapkamatát.
A nyár ugyanakkor jelentős változásokat hozott, az infláció tovább enyhült, miközben a munkaerőpiacról kedvezőtlen hírek érkeztek, emelkedett a munkanélküliség, a foglalkoztatás bővülése pedig érdemben elmaradt a várttól. Ekkortól már nem a kamatvágás volt a kérdés a befektetők körében, sokkal inkább annak mértéke. Emiatt az elmúlt nagyjából két hónapban az mozgatta a piacokat, hogy éppen 25 vagy 50 bázispontos kamatcsökkentést áraztak a befektetők a szeptemberi Fed-ülésen.
A döntést megelőzően a piaci árazások alapján a befektetők az 50 bázispontos kamatcsökkentéshez 64 százalékos valószínűséget társítottak, míg 36 százalékost a 25 bázispontoshoz. Ebben a tekintetben nem is okozott meglepetést
a Fed, szerdai ülésén 0,5 százalékponttal a 4,750–5,0 százalékos sávba vágta vissza az irányadó kamatszintet.
Talán annyiból tekinthető meglepetésnek a mostani lépés, hogy még az elmúlt időszakban is volt olyan jegybanki döntéshozó, aki igyekezett hűteni a piaci hangulatot, és hangsúlyozni, hogy korai még a nagyobb vágás, több adat kell ahhoz, hogy el lehessen dönteni, szükség van-e rá. A Monetáris Tanácson belül is csupán egy jegybankár ellenezte az 50 bázispontos lépést, ő 25 bázispontra szavazott.
Jerome Powell Fed-elnök az 50 bázispontos lépést azzal indokolta, hogy az infláció jelenleg megfelelő pályán halad a 2 százalékos jegybanki cél felé, ugyanakkor a munkaerőpiac támogatása és az USA gazdasági lendületének fenntartása érdekében szükség van a nagyobb kamatcsökkentésre. Vagyis elsősorban a munkaerőpiaci folyamatok indokolták a lépést, miközben az infláció alakulása miatt már sokkal kevésbé kell aggódni. Ez a kommunikáció gyökeres fordulatot jelent a pár hónappal korábbihoz viszonyítva, akkor a fő üzenet még az volt, hogy egyelőre nem látják biztosítottnak az inflációs cél elérését, de a munkaerőpiac erőteljes bővülése sem indokol lazább monetáris politikát. Csak hát azóta több vártalan munkaerőpiaci adat is érkezett, amelyek alapvetően formálták át a gazdaságról alkotott képet.
Powell ezenfelül igyekezett hárítani azon meglátásokat, hogy a Fed elkésett a kamatcsökkentéssel, ezért kellett meglépni a nagyobb, 50 bázispontos vágást. Ehelyett inkább azon narratívát igyekezett a piac felé közvetíteni, hogy ha a júliusi munkaerőpiaci adatok előbb jelennek meg, amelyek tőzsdepánikot gerjesztettek világszerte, akkor már a júliusi ülésen megkezdődött volna a kamatcsökkentési ciklus. Vagyis nem egy későbbi kamatvágást hozott előre a jegybank szeptemberre. Ennek némiképp ellentmond, hogy a kamatdöntéssel párhuzamosan kiadott dot-plot alapján 9 döntéshozó számít további 50 bázispontos vágásra év végéig – praktikusan két 25 bázispontosra a hátralévő üléseken –, miközben 7-en csak egy 25 bázispontost tartanak valószínűnek, esetükben az 50 bázispontos lépés támogatása mögött inkább a novemberi vágás előre hozása húzódhatott meg.
A dot-plot alapján jövőre négy 25 bázispontos vágásra számítanak a döntéshozók.
A kiadott új prognózis is a gazdasági helyzetben bekövetkező változást tükrözi. Amíg júniusban idénre még 2,1 százalékos gazdasági növekedést várt a Fed, most már csak 2,0 százalékost, ami a következő években is fennmaradhat. Ezzel szemben az idénre várt 4,0 százalékos munkanélküliségi rátát 4,4 százalékra felfelé módosították, ami a következő években is csak lassan csökkenet, az inflációs prognózist pedig lefelé revidiálták 0,3 százalékponttal, 2,3 százalékra, amely jövőre 2,1 százalékig lassulhat.
A nagyobb léptékű kamatcsökkentés mindenképpen kedvező a feltörekvő piacokra nézve. Ezeken ugyanis a jegybankok mozgásterét jelentős részben a Fed kamatpolitikája befolyásolja,
mivel az árfolyamra az amerikai hozamokhoz képest nyújtott felár gyakorol hatást. A nagyobb kamatvágással tehát nő a kamatkülönbözet, ami gyengíti a dollárt, így pedig lehetőséget nyit a világ többi részén is a monetáris politika irányultságának lazítására, ezáltal a gazdaság támogatására.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Flickr
A magyar miniszterelnök a pénteki alaszkai egyeztetés kapcsán megjegyezte, nem szeretne belecsúszni abba a szerepbe, hogy találgat miről lesz szó, de annyit elárult, hogy fontos gazdasági kérdésekben is ki szokták kérni a véleményét.
Az amerikai elnök lépésének az Egyesült Államokban is számos kritikusa akad.
A miniszterelnök politikai igazgatja egy tusnádfürdői panelbeszélgetésen felhívta arra is a figyelmet, hogy a globalisták neoliberális elképelésein alapuló együttműködések katasztrófákat hoznak.
Lehet, hogy ez már az utolsó utáni pillanat.
Vigyázó szemeinket Iránra kell vetnünk.
A Külügyi Intézet számításai alapján Brüsszel eddig 199 milliárd dollárnyi kötelezettségvállalást tett az ukránoknak. Ukrajna uniós csatlakozása hazánknak 20 ezer milliárd forintjába kerülne.
Aki más ember brutális kivégzését vigyorogva „jó hírként” adja közre saját oldalán, annak világos, hogy nincs helye többé a magyar közéletben. Érdektelen, hogy leszedte a lenti posztját, ahogy teljesen hiteltelen a bocsánatkérése is.
Az ingatlanforgalom is erősödött.
