Tíz év alatt Németország a hatodikról a 24. helyre esett a globális versenyképességi listán. A kormány munkájának megítélése az ezt elemző tanulmány szerint is katasztrofális.
A szerző a Makronóm újságírója.
Egyre inkább lemarad a legversenyképesebb nemzetek között az egykor élbolyba tartozó Németország. A zuhanórepülést a kormányzati, a gazdasági és az infrastrukturális területek gyatra teljesítménye okozza, a jelenleg még regnáló Scholz-kabinet teljesítményét tekintve pedig nem sokan adnak hangot optimizmusuknak.
A Spiegel beszámolója szerint Németország tíz év alatt a hatodik helyről a huszonnegyedikre esett a versenyképességi világranglistán, vagyis nemzetközi viszonylatban rendületlenül hátrafelé menetel. Az összesítő elemzést a kormány és az üzleti élet hatékonyságáról évente adja ki a svájci IMD egyetem, az idei jelentés adatai alapján pedig a németek ismét két helyet zuhantak a 2023-as pozíciójukhoz képest.
A tanulmány kiemelten foglalkozik a lejtőn megállás egyik legfontosabb feltételével, a kormány terveivel, azok megvalósításával és megvalósíthatóságával. Ebben a szegmensben különösen romboló hatással van a gazdaságra a jelzőlámpa-koalíció pártjainak konszenzusképtelensége és folyamatos marakodása, amely komolyan veszélybe sodorja a jövő évi költségvetésről szóló hamarosan kezdődő tárgyalásokat is. A kormány versenyképességet támogató teljesítménye tekintetében Németország az egyébként sem rózsás 27. helyről a 32.-re esett vissza, míg a vállalatok innovációs képességét és nyereséglehetőségeit vizsgáló elemzés a 29. helyről a 35.-re zavarta az országot.
Az IMD-jelentést készítő csapat vezetője, Arturo Bris szerint kézenfekvő lenne elsősorban az ukrajnai háború miatt berobbanó energiaválságot és az azt kezelni képtelen kormánymenedzselést hibáztatni a lejtmenetért, de a problémák ennél sokkal szerteágazóbbak és mélyebbek. A legnagyobb gondot a „régihez” való megrögzött ragaszkodás, az újítás iránti törekvések elnyomása okozza.
Az innovatív fejlődés területén Németország egészen gyalázatos helyen szerepel a listán: a 67 vizsgált államból a 64. helyezést érte el.
Az államháztartás szűnni nem akaró problémái miatt is óriási a lemaradás, de a gyatra teljesítmény okai között ott szerepel a munkaerőpiac és az oktatási rendszer rugalmatlansága, valamint az állami szabályozás (különösen a gazdasági területen) megoldhatatlannak tűnő bürokratikus káosza. Az egyetlen pozitívum, ami a jelentésben Németországgal kapcsolatban felbukkan, a külkereskedelem és a külföldi befektetések területe.
A tanulmány arra is figyelmeztet, hogy a német kormány jelenlegi, az adófizetőknek súlyos anyagi kárt jelentő erőltetett, alternatív megoldásokat teljesen nélkülöző zöldátállási politikája nyereség nélküli extra költségeket jelent az államnak, amely várhatóan növelni fogja a társadalmi feszültségeket is. Az alapelképzelések önmagukban jók és üdvösek lennének, ám a vállalatok kibocsátásmentesítési tervei jelentős lemaradásban vannak, a kivitelezést pedig hátráltatja a kormány ösztönző finanszírozásoktól való húzódozása.
A tíz legversenyképesebb gazdaság a világon 2024-ben a jelentés szerint Szingapúr, Svájc, Dánia, Írország, Hongkong, Svédország, az Egyesült Arab Emírségek, Tajvan, Hollandia, valamint Norvégia.
***
Kapcsolódó:
Fotó: MTI/AP/Michael Probst
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Ralf Schulernek, Németország egyik legismertebb újságírójának adott interjút Orbán Balázs. Az interjú során többek között a migrációról, a genderideológia elleni fellépésről, mint civilizációs kérdésről és a magyar–német kapcsolatokról is beszélt a miniszterelnök politikai igazgatója.
A lengyel ellenzék megpróbált reagálni a fenyegetésre.
Ráadásul az Európai Bizottság kötelezettszegési eljárást akar indítani.
Az Egyesült Államok viszont kimaradt ebből a bohózatból.
Az amerikaiak minden egyes csapást manuálisan jóvá is hagytak, mielőtt az megtörtént.
A leendő „jobboldali” kancellár a jelek szerint még szocialista elődjénél is magasabb szintre emeli a magyarellenes politikát.
A negyedik katonát továbbra is keresik.
Növekedésre rajtunk kívül csak öt OECD-ország volt képes egy kulcsfontosságú mutatóban. Sebestyén Géza írása.
