A lehetőségek tárháza mellett a mesterséges intelligencia komoly aggodalmakat is felvet. Feleslegessé válhat a munkaerő, növekedhetnek az egyenlőtlenségek. Az IMF egyik szakértői csapata szerint a negatív hatások enyhítésére adót kellene kivetni arra a szén-dioxid-kibocsátásra, amely a számítógépek áramellátásakor keletkezik.
A szerző a Makronóm újságírója.
Tekintettel az MI-fejlesztések természetével, hatásával és sebességével kapcsolatos hatalmas bizonytalanságra, a kormányoknak olyan rugalmas megközelítést kell alkalmazniuk, amely felkészíti őket mind a szokásos üzletmenetre, mind a rendkívül riasztó forgatókönyvekre. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértői egy jegyzetben tárgyalták, miképp lehet költségvetési politikát alkalmazni a technológia és annak alkalmazásának olyan módú irányítására, amely a legjobban szolgálja az emberiséget, miközben tompítja a kedvezőtlen munkaerőpiaci és elosztási hatásokat.
A generatív mesterséges intelligencia előnyeinek szélesítése: A költségvetési politika szerepe címmel megjelent vitairatban kifejtik, hogy a generatív MI-nek hatalmas a potenciálja a termelékenység javításában, de kevésbé kellemes változásokat is hozhat.
Maga az automatizálás radikálisan átalakíthatja a munka világát, ronthatja a nemzeti mérlegeket, mivel kevesebb munkavállalóra lesz szükség, így csökken a beszedhető adó.
A mesterséges intelligencia hasonló kérdéseket vet fel, mint a pár éve elindult robotizáció, amely elsősorban a rutinfeladatokat magában foglaló, alacsony és közepes képzettséget igénylő munkahelyekre jelent veszélyt. Viszont a generatív mesterséges intelligencia képességei kifinomultabbak, potenciálisan már a kognitív foglalkozásokban is felerősíthetik a munkahelyek elvesztését. Természetesen, ha a két folyamat összeadódik, akkor változik a munkajövedelem megoszlása, tovább csökkenhet a nemzeti jövedelem, súlyosbítva a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségeket.
Az IMF szakértői úgy gondolják, hogy az országoknak a fiskális politikát is figyelembe kell venniük a szociális védelmi rendszerekkel, például a társadalombiztosítással, a munkaerőpiaci programokkal, a szociális segélyezési rendszerekkel, valamint az oktatási és képzési politikákkal együtt.
Az adózás terén a szerzők javasolják újragondolni a tőke megadóztatásának módját. Erre általában alacsonyabb közterheket vetnek ki, mint a munkára, de ha a tőke a mesterséges intelligencia segítségével csökkenti a munkaerő iránti keresletet, akkor az adóterhet szükségszerűen át kell helyezni.
Az IMF elemzőit aggasztja a „növekvő piaci erő, a domináns cégek által élvezett bérleti díjak, vagy a győztes mindent visz” elve is. Igaz, a dokumentum nem tesz említést a megaüzemeltetőkről, amelyek már bizonyították, hogy képesek milliárdokat költeni az MI-infrastruktúrára – akkora összegeket, amelyeket rajtuk kívül csak kevesen.
Az energia egy másik kérdés, amelyet a dokumentum érint. Azt sugallják, hogy
az MI-szerverek által fogyasztott nagy mennyiségű energia miatt a kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátás megadóztatása lehetne a megfelelő mód arra, hogy a technológia árában tükrözzék a külső környezeti költségeket.
Azonban az IMF elemzői nem kérik a mesterséges intelligencia közvetlen megadóztatását. Szerintük egy ilyen illeték akadályozná az elterjedését, és az ezt a megközelítést alkalmazó országok lemaradnának a riválisaik mögött.
A szerzők kitérnek arra is, hogy a generatív MI „jelentős potenciállal rendelkezik az adóigazgatási gyakorlatok továbbfejlesztésében az adóérvényesítés javítása érdekében”. Hozzáteszik, hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatos információs forradalom végső soron lehetővé teheti az adórendszer újratervezését. Az MI a feje tetejére állítja a klasszikus adóelméletet, és a régi módszerek újragondolására ösztönöz, mint a személyre szabott progresszív általános forgalmi, az élethosszig tartó jövedelem- vagy a valós idejű piaci érték alapú ingatlanadó kialakítása.
Persze az is lehet, hogy nem. A jegyzetben beismerik, hogy nem tudják, milyen változásokat hoz a mesterséges intelligencia. Állításuk szerint az MI következményeit irányító és enyhítő politikák függnek majd a jövőbeli forgatókönyvek alakulásától.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI/Czeglédi Zsolt
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Az Új Gazdaságpolitikai Akcióterv 21 intézkedése a Makronóm Intézet elemzője szerint két fő célt szolgál: a kkv-k hatékonyságának javításával elősegíteni a jövedelmek növekedését, illetve kezelni a lakhatási válságot az építőipar támogatásával párhuzamosan.
A Nemzetközi Valutaalap Magyarországnak jövőre 2,9 százalékos növekedést jósol, az Európai Uniónak átlagban 1,3 százalékot.
Segítő kezet, vagy épp akadályt jelent a mesterséges intelligencia Afrikának?
Az oktatásban és munkaerőpiacon a nők helyzete javulóban van, miközben a fiatal férfiak egyre nagyobb része szakad le és szorul ki a társadalomból.
Hiába lesz háromezer település a nyertese, a legnagyobb magyar városok nem repesnek az örömtől a hipa-átalakítás miatt.
Mutatjuk a választ.
Ohio szenátora lehet az Egyesült Államok történetének harmadik legfiatalabb alelnöke.
Továbbra sem nyugszanak az indulatok Nyugat-Európában.
